JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷7. FEJEZET🌷

Tell me there are things that you regret

~ Két hét múlva ~

*Louis szemszöge*

Két hét. Két kibaszott hét.

Ennyi időt adott az iskola arra, hogy meggyászoljam Anya halálat.

Szerintük jobb, ha ilyenkor társaságban van az ember. Szerintem nem. Egyedül szeretnék lenni.

Miután....... megtörtént.
Összetörtem. Most Zaynnél és Anyukájánál lakom. Nem engedték, hogy egymagam maradjak. Féltek, hogy valami hülyeséget csinálok.

~🌼🌼🌼~

A napok végén, mikor Z hazaért az iskolából mindig bekopogott ajtómon. Leült, de nem szólt egy szót sem, jelenléte sokat segített törött szívemnek, de a fájdalmat csak kis mértékben enyhítette. A napok többségében egy kis fotelben aludt az ágyam mellett. Nagyon sok mindent tett és tesz értem, amiért roppant hálás vagyok.

A leckét mindig megkaptam, bár nem igazán csináltam vele semmit. Nem volt lélekerőm kinyitni a könyvet, elolvasni a szavakat, és még meg is tanulnom. Egyszerűen képtelem voltam rá. Alapból nem megy könnyen.... de így, lehetetlenség.

Tudom, hogy nagy lemaradással indulok, de most ez a legkisebb problémám. Talán majd megkérem Zaynt, hogy korrepetáljon.

~🌼🌼🌼~

Hétfő. Megint.

Muszáj bemennem, nem hiányozhatok többet, hiszen elég 14 nap meggyászolni életed egyik legfontosabb személyét, nem?

Miután kinyitottam szemeim, megláttam Zaynt a fotelben ülve. Még alszik, nem szeretném felébreszteni.
De mikor elkezdtem mozgolódni ő is kinyotta a fáradságtól fátyolos szemeit, majd rám nézett.

- Jó reggelt. - mondta, majd felállt és elgémberedett végtagjait kinyújtóztatta. Hát igen, nem lehet valami kényelmes a fotel, amiben már napok óta alszik.

- Neked is. - Sóhajtottam egyet, és nagy nehezen megkérdeztem - Mikor akarsz indulni?

- Hát őszintén, nekem minegy. Csak ne késsünk el. Megyek készülődök, tedd azt te is. Lent várlak. És ne feledd én mindig mindenben melletted leszek. Próbálj meg másra gondolni ne csak.... arra. Tudom, hogy nehéz... tudom, de próbáld meg. - mondta, majd kilépett ajtómón.

Igaza van. Egyszer muszáj lesz továbblépnem, de most még nem megy. Csak mosolyára gondolok és elsírom magam. Olyan balfasz vagyok, hogy arra sem emlékszem, mit mondott nekem utoljára.
Nem tudom, meddig fogok itt lakni. Körülbelül négy hónap és betöltöm a 18-at.
Tudom, hogy Zaynnéknek nem gond ha itt vagyok, ezt tudtomra adták, de akkor sem szeretnék rajtuk "élősködni".

~🌼🌼🌼~

Feltápászkodtam az ágyról, megmosakodtam, felöltöztem, egy fekete farmert vettem fel és egy sima ujjatlan pólót, majd megálltam a kisasztal előtt. Ott hevert Anya levele, amit eddig féltem kinyitni és elolvasni. Zayn találta meg és adta nekem oda másnap.

Egy borítékba volt elhelyezve, azon pedig Anya gömbölyded betűi formálták meg nevem.
Nekem írta. Az utolsó levele, az utolsó szavai, gondolatai, mind ebben a borítékban találhatóak, melyet félek kinyitni.

Mély levegő Louis, nem lesz semmi baj, el tudod olvasni sírás nélkül- hitegettem magam, bár hiába.

Lassan felhajtottam a boríték fülét, majd óvatosan kicsúsztattam belőle tartalmát.
Pár percig csak fogtam, majd egy gyors mozdulattal kinyitottam a kettéhajtott lapot. Szembetaláltam magam Anya gyönyörű betűivel. -Az én kézírásom förmedvény, sokszor el sem tudom olvasni.-

Lassan, remegő kezekkel, könnyes szemekkel kezdtem olvasni a lapot.

Drága Loubabám,

Nem tudom, hol is kezdjem. Egy dolgot már az elején le szeretnék szögezni: Mindennél jobban szeretlek egyetlen, drága kisfiam.
Tudom, hogy az elmúlt pár hónapban elhanyagoltalak, ezért bocsánatodért esedezem. Mikor megtudtam, hogy Apád megcsalt, nem is egyszer, nagyon dühös voltam rá. Próbálta megmagyarázni a dolgokat, de én nem hittem neki, ugyanis a saját szememmel láttam, ahogy a közös otthonkban félrelép egy számomra ismeretlen nővel. Ezt akkor nem mertem neked elmondani, mert tudtam, ha rájössz, soha többet nem fogsz vele beszélni, még telefonon kersztül sem, és utálni fogod. - Ebben teljesen igaza van. Az egy dolog, hogy félrelép, persze undorító, gyalázatos tett, de a saját otthonunkba, ahol fennőttem, ahol megkérte Anya kezét? - Ezután döntöttem úgy, hogy összepakolunk és elköltözünk, nem bírtam volna továbbra is abban a házban élni. Először nem értetted, miért, de miután elmagyaráztam nem volt ellenvetésed, hisz már nem vagy kisgyerek. Nem sokkal később sorra jöttek a problémák, a legnagyobb az volt, hogy szomorúságomban az alkoholhoz folyamodtam, majd ráeszméltem mikor megpróbáltam felhagyni ezzel a gyűlöletes, káros szenvedéllyel, hogy nem tudok meglenni nélküle. Túl gyenge voltam hozzá lelkileg.

Pár nappal ezelőtt felhívott Apád azzal a hírrel, hogy a nő akivel megcsalt, terhes vagyis kisbabát vár. Nemrég tudták meg a számukra örömhírt, mely engem a fölbe tiport. - Mi a fasz? Hogy tehette ezt?
Itt már nem bírtam tovább és a pár perccel ezelőtti magamnak tett ígéretem megszegve sírtam fel. - Számomra ez a hír az így is darabokra tört szívem szilánkok sokaságára zúzta. Ezen már az alkohol sem tudott segíteni. Ma eldöntöttem, hogy megeteszem amit már egy kis ideje tervezek...véget vetek életemnek. Nem bírom tovább ebben a szörnyűséges világban. Nem csak Apádra értem, hanem mindenre, ahogy az emberek viselkednek egymással, a rengeteg galádságot, rosszindulató cselekedetet, és sorolhatnám tovább napestig. Ez a világ egy szörnyű hely, és MI emberek tettük ilyenné.

Mikor hazaérsz az iskolából már nem leszek. Te nem tudsz róla, de este mikor már elaludtál bementem szobádba, és orcádra adva egy csókot elsuttogtam azt a szót, melyet legelőször engedtem ki ajkaim közül, mikor születésed után megpillantottak: Szeretlek. Erre a rövidke, de mégis mindent magába foglaló szóra gondolj, ha azon töprengsz, mik voltak feléd utolsó szavaim.

Hirtelen egy 16 évvel ezelőtti kép villan fel előttem. A pici babaujjaiddal fogtál rá a műanyag kanálra, és küszködve próbáltad a főzeléket a szádba tenni anélkül, hogy az egészet szétkennéd az arcodon. Valahol olyan, mintha tegnap történt volna. Másrészt olyan, mintha egy élet telt volna el azóta. Voltak céljaim és álmaim a szülői létről, és ezekben nem szerepelt olyasmi, hogy majd elveszítem a türelmemet a kitartásom, de megtörtént. Az irántad érzett szeretetem soha nem fog változni, ezt ne felejtsd! Bármi történjék is veled ebben az életben, melletted állok majd és fentről figyelni foglak.

-Szeretettel, Anya

Ui: Remélem egy nap megtudsz nekem bocsátani, de addig is haragudj rám nyugodtan. A lehető legrosszabb dolgot cselekedtem: elhagytalak.

- Soha, de soha nem tudnék rád haragudni Anyukám soha.... . - mondtam könnyeim közepette bár tudtam, hogy nem hallhatja elkeseredett szavaim.
Újra megsemmisültem, mint két héttel ezelőtt, újra éreztem a kínzó fájdalamat szívemben.

Hirtelen valaki benyitott, de nem Zayn volt. Ugyan mit kereshet itt?

Love y'all! 💕