JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷22. FEJEZET🌷

You're the one that I want
at the end of the day

*Harry szemszöge*

- Folytasd, kérlek! Készen állok! Érezni akarlak.... magamban. - néztem a vágytól fűtött azúrkék szempárba, melyek elképedve és meglepődve fűrkészték én smaragdjaimat.
- Szerelmem, nem muszáj, én a végtelenségig is várnék rád! Nem szeretném, hogy utána megbándd. - simított végig arcomon és nyomott egy csókot izzadt homlokomra.
- Én nem szeretnék tovább várni. Akarlak... most... - tapadtam rá mézédes ajkaira és még közelebb húztam magamhoz. Meredező férfiasságaink újfent összeértek, ami még jobban feltüzelt és összes porcikám izzodt a vágytól.
- Ha tényleg így akarod, nincs ellenvetésem, de próbáld elengedni magad, és akkor a fájdalom sem lesz akkora mértékű. - miután ezt kimondta máris lábaim közé préselte magát és lágy csókokkal hintette be combom belső felét. A szoba csendjét csak egyre gyorsabb lélegzetvételeim zavarták meg. Imádom, ahogy puha párnácskái hozzám érnek, imádok benne mindent, számomra ő a tökéletesség megtestesítője.
Mikor elért férfiasságomhoz párat pumpált rajta, miközben ujjait tette szájába és nyálazta be, az én kényelmem érdekében. A látvány ha lehetséges méginkább felizgatott, ahogy az éjjeli lámpa gyér fénye megvilágította Lout, aki éppen szüzességem készült elvenni. Testemen, szintúgy mint elmémen végigfutott egy egyfajta pánikroham féleség. Féltem. Féltem a számomra még ismeretlen fájdalomtól, de tudtam, hogy vigyázni fog rám és nem okozna nekem szándékosan gyötredelmet. Arra próbáltam koncentrálni, hogy mennyire szeretem és soha többé nem akarom elveszíteni, mert a nélküle eltöltött napok voltak életem legrosszab időszaka. Hiányzott az illata, az érintése, a szavai, mindene.
- Annyira gyönyörű vagy. - rajzolta végig bejáratom körvonalát nedves ujjáva, majd megéreztem nyelvét is, amint hevesen izgatja ánuszom és megpróbál egy kicsit beljebb jutni.
- Hazzus, biztosan akarod? Mert... hát... lent...- rájöttem mire gondol, nem voltam épp a legjobb állapotban, izmaim megfeszültek, de aztán megpróbátam elengedni magam, mint ahogy javasolta szerelmem.
- Igen, persze csak egy kicsit izgulok. - muszáj voltam neki hazudni, ha megtudta volna, igazából mennyire félek, akkor biztos vagyok benne, hogy nem folytatta volna a dolgot, pedig én annyit szeretnék, hogy számára ez élvezetes legyen, s megfűszerezze a kapcsolatunk.
- Nyugalom, képzeld el, hogy egy zöld mezőn fekszel és a körülötted lévő virágok bódító illatát, próbálj csak arra koncentrálni, a lágy szellők simogatására, a természet csodás hangjaira. Vigyázni fogok rád életem, minden vágyam az, hogy te ebben örömödet leld, nem pedig fordítva. - még utoljára rám nézett, íriszeinek gyönyörű árnyalata megbabonázott, elémtárult a mező fölött levő ámulatba ejtő égbolt minden árnyalata - Készen állsz? - erőtleneül bólintottam egyet és nem sokkal később egy szúró, és csípő érzés kerített hatalmába.
- Szólj, ha nagyon fáj, bármikor abbahagyhatom. - hallottam meg Louis édes hangját.
- Rendben vagyok, folytathatod. - mondtam neki, mire ujját mozgatni kezdte bennem. Az elején furcsa volt, hogy valami olyan dolog van ott, minek nem kellene, de egy kis idő elteltével ennek az érzésnek helyét átvette az élvezet, többet akartam belőle, csak azt nem tudtam, ezt hogy jelezzem neki, de szerencsémre nem is kellett, megéreztem mégegy ujját a másik mellett elhelyezkedni, ezt már könnyebben be tudtam fogadni, mint az előzőt. Egy kicsit még mozgatta bennem, de egyre hangosabb nyögéseimből, melyekkel élvezeten fejeztem ki, rájöhetett, hogy nem kell többet várnia, ezért kihúzódott és komolyan nézett rám.
- Ha bármi gond van, vagy túl gyorsnak érzed csak szólj és abbahagyom, rendben? - hányszor fogja még ezt a kérdést feltenni nekem?
- Rendben, de várj! - nyúltam az ágy melleti fiókhoz és elővettem belőle az óvszert és a síkosítót, amit szerelmem kikerekedett szemekkel figyelt, reakcióját le kellett volna fotózni, az egyszer szent.
- Ez...ezek mióta...vannak meg? - dadogott és még mindig az imént elővett holmikon legeltette tekintetét.
- Kábé mióta együtt vagyunk. - mondtam neki és kezébe adtam a dolgokat - Lou... én mindennél jobban szeretlek és bármikor odadtam volna magam neked, ha te úgy kívánod. Nekem te vagy a minden és azt szeretném, hogy boldog légy. Bízom benned és tudom, úgy fogod csinálni, hogy mindkettőnknek örökre egy csodás emlékként maradjon meg. Azt teszel velem, amit csak akarsz manóm, szeretlek. - csókoltam meg a még mindig megkövült édesem, s ülőhelyzetem újra fekvőre változtattam. Miután feleszmélt szemei könnyesek lettek és mosolyogva ennyit mondott:
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Te vagy a boldogság megszemélyesítője az életemben. - végigcsókolt mellkasomon, majd ő is visszahelyezkedett eredeti pozíciójába. Meghallottam az óvszer csomagolásának hangját, aztán társáét is. Szűk résemhez is kent egy keveset a hideg folyadékból, utána fölém helyezkedett és engedélykérően nézett szemeimbe. Bólintottam egyet és megbróbáltam elengedni magam.
Megéreztem pénisze hegyét bejáratomnál, először csak körkörös mozdulatokat tett vele, majd gyengén meglökte csípőjét, ezzel a mozdulattal belém engedte hosszának egy kisebb részét, ezután lassan haldva a többi is elmerült bennem, fájdalmasan felsikítottam és éreztem forró könnyeim, miként egyre sűrűbben folynak le arcomon. Igaz azt hittem, elviselhetetlenebb lesz a kínzó érzés, de így is majdhogynem hangosan sírtam föl a kellemetlen új ingertől, de szerencsére volt bennem annyi erő, hogy letöröljem könnyeim és hangtalanul szenvedjek tovább.
- Én.... nagyon nagyon sajnálom... nem akartam... bocsáss meg... egy idióta vagyok... tudtam, hogy nem kéne.... - Lou szemeit is elöntötték a csillogó könnyek.
- Nem... nem... figyelj ide! Már számtalanszor elképzeltem, hogy hogyan is fog történni, de egyik opcióban sem kapott szerepet a megbánás érzése, és tudod miért? Mert egyáltalán nem bánom. Végre összefort testünk is, nemcsak lelkünk, ez az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. Azt szeretném, hogy élvezzük és életünk végéig úgy emlékezzünk erre az estére, hogy szerelmünk végre testiségben is kiteljesüt! - gondolom szavaim hatottak rá valamelyest, vett egy mély levegőt. - Mozogj kérlek. - mondtam neki. A lehető leglassabban, s leggyengédebben kezdte mozgatni csípőjét, én pedig felnyögtem, de ezúttal nem a fájdalomtól, hanem mert kezdtem élveztem, hogy az én mindenem éppen bennem van.
- Szertlek... Harrehh... - szívta meg kissé a vékony bőrt fülem mögött, ami belőlem mégtöbb ingert váltott ki.
- Élvezd drágám, ne fojtsd el a hangod! - tettem lábaim hátára, hogy mégjobban el tudjon bennem merülni.
- Ohh... Hazzhh.. ez...annyira jó...olyan szűk vagy..... - lökött egyre erősebbeket.
- Ahh... gyorsabban... - kérleltem, mire rohamos tempóba kezdett, belemarkoltam hátába és véghúztam rajta körmeim, tudtam, hogy ez holnap meg fog látszódni, de nem érdekelt.
- Kérlekhh.... érj hozzám... - kezét végigvezette felsőtestemen, férfiasságomnál megállapodott, rámarkolt és húzogatni kezdte rajta a vékony bőrt, ajkaim közötti résen állatias sóhajok távoztak nyögésekkel keresztezve. Testem ismételten átjárta a bizsergés, eksztázisba estem, nem kellet sok, hogy elélvezzek, a fehér folyadék máris beterítette mellkasom én pedig önkívületi állapotba kerültem.
Louis lökései ütemtelenek és lasabbak lettek, majd egy hangos sikítás közepette ő is átlépete a gyönyör kapuit. Kihúzódott belőlem és mellkasomra hajtotta fejét, levegővételei és szívverései hevesek voltak, arca kipiroslott testét pedig ellepte az izzadság, de számomra így volt a leggyönnyörűbb.
- Köszönöm ezt a csodálatos élményt neked - mondta pihegve és mellkasom simogatta.
- Köszönöm, hogy szerethetlek. - csókoltam kócos tincsei közé.

Sziasztok, Manók!

😢Naaa szóval a mai napig nem tudok jól megírni egy ilyen fajta részt, so sorry! 😢

Have a nice weekend!!! 💙💚

Love y'all! 💕