JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷11. FEJEZET🌷

Baby you're my only reason

*Louis szemszöge*

Lassan kinyitottam fáradt szemeim. Harryt kerestem, de nem találtam sehol. Kimentem a konyhába hátha ott van, de Hazz helyett csak Zaynt találtam álmosan az egyik széken ülve. Ránéztem a falon lévő órára, amely 2:28-at mutatott. Ennyit aludtam volna?

- Mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdeztem Zaynt és leültem mellé egy másik székre.
- Túl sok energiaitalt ittam, nem tudok aludni. - válaszolta. - Miután elaludtál pár órával később hazamentek a fiúk, de nem akartak felébreszteni. Megbeszéltük, hogy holnap náluk találkozunk. Neked is jó, igaz?

- Persze. És Harry..... mondott valamit neked mielőtt elment? Mármint tudod... rólam?
- Nem, de adott egy puszit a homlokodra és suttogott valamit a füledbe. Gondolom jó éjszakát kívánt, vagy valami hasonló.

- Értem. - ennyit mondtam, de belülről elöntött a boldogság, amit már nagyon rég nem éreztem. Pontosabban azóta......

Mikor Harryvel vagyok boldognak érzem magam. Ő sem tudja elfeledtetni velem azt a kínzó fájdalamt, ami már örökké testem része lesz és mindenhova követni fog, mintha egy rámragadt démon lenne, mely engem választott ki gazdatestnek, de enyhíteni tud rajta, és nekem ez is elég.

Ő a Holdam a legsötétebb éjszakákon,
Hideg téli estéken a kandalló tüze,
Nyári hőségben a késői zimankós szél
Tavasszal nyíló virágok pompája és
Az ősszel szállingózó falevelek sokasága.
Viharos estéken a forró kakaó,
A szerelem lángja jeges szívemben,
Ő a minden és mindenség.

A jelenléte megnyugtat, nevetése engem is felvidít, szemeinek ragyogása megvilágítja kiutam a pokol sötét bugyraiból.

~🌼🌼🌼~

- Kérdezhetek valamit? - törte meg a csendet fekete hajú barátom.
- Igen, bármit. - tudom jól, hogy neki bármit elmondhatok. Nincs előtte semmi titkom. Bízom benne.

- Rendben, szóval..... érzel valamit Harry iránt? - fordult egész testével felém és a sötétben is láttam kíváncsiságtól csillogó tekintetét. Megfogta kezeim az asztalon, majd folytatta. - Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Örökre itt leszek neked és a legkisebb problémádban is segíteni fogok bármire is van szükséged. A legjobb barátom vagy. Akkor is megmondod az igazat, ha az fáj. Sosem hazudsz nekem és tudom minden bajon átsegítenél, mint egy testvér. Mert ez vagy nekem Louis, egy testvér. - nagyon meghatottak szavai, könnyeim folyni kezdtek arcomról egészen le a nyakamig, ahol elvesztek pólóm anyagában. Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy kapjak egy olyan barátot, mint Zayn. Közelebb hajolt és szorosan ölelésébe vont.

- Szeretlek és köszönök mindent. - suttogtam nyakába.
- Nincs mit köszönnöd. - mondta és elengedett karjai közül. - És most válaszolj a kérdésemre, mielőtt én is elsírom magam. - nevetett fel aztán letörölt egy kósza könnycseppet arcáról.
- Na szóval.... - nem tudtam mit is mondhatnék -..... nagyon aranyos srác és kedves, plusz imádom a göndör haját, a gödröcskéit, a nevetését, ahogy hozzámér.....

- Istenem bökd már ki, tetszik vagy nem? - tört utat Zayn éles hangja szavaim között. - Louis... - szólított meg, mert nem válaszoltam.

- Mindennél jobban.
Olyan jó érzés volt végre kimondani. Barátom nem szólt semmit, elővett két szál cigit, majd egyiket kezembe nyomta.
- Tudtam. - ennyit mondott és meggyújtotta a nikotinszálat.

Miután elszívtuk köhintettem párat és ajkaim szólásra nyitottam.
- Neked tetszik Niall? - nem köntörfalaztam, egyszerűen megkérdeztem, mint pár perccel ezelőtt ő is tőlem.

- Mi?.... Nem... honnan veszed? - értetlenkedett.

- Azt hittem. Ahogy ma megpusziltad arcát olyan volt, mintha éreznél valamit iránta.
De mostmár tudod, hogy ő milyen érzelmeket táplál feléd, annyit kérek, ne játssz a szívével. Ha tényleg nem érdekel, ne puszilgasd, ne simogasd és ne nézz rá úgy, mint ma. Félre fogja érteni, reménykedni fog, aztán a végén hatalmas pofonként fogja érni, hogy te nem viszonzod, azt amit ő érez.
Az nagyon szar érzés lehet, ha valaki átver és úgy játszadozik szíveddel, mint macska a fonálgombolyaggal. Azt mutatja szeret, hogy fontos vagy neki, de miután elvette azt a dolgot, amit soha senki nem fog tudni visszaadni eltűnik életedből. Szó nélkül. És te csak fekszel az ágyon, összekuporodva azt kántálva, miért. Biztosan elrontottál valamit. Magad hibáztatod a történtek miatt. Egy utcasarkon állónak érzed magad, aki csak arra kell.
Te megbíztál benne, hittél neki, ő pedig darabokra tört. A szétszóródott szegmenseket szemét módjára, elfeldve hagyta ott, kilépve az ajtón, soha vissza nem térve, annak érdekében, hogy újra összeforrassza azokat.

Emlékeimből Zayn térített vissza a valóságba.
- Min gonolkodtál el ennyire haver?
- Régi emlékek. Nem akarok róla beszélni, nem azért, mert nem bízom meg benned csak..... nem bírnék.

- Rendben, megértem. - tette vállaimra kezét. - A témához visszatérve pedig Niall aranyos srác, de nem vagyok meleg. Nem tudnám magam elképzelni egy másik fiúval. Félre ne értsd semmi bajom sincs azokkal, akik a saját nemükhöz vonzódnak.
A szerelem az szerelem. - én csak bólintottam egyet. Tudom, hogy Zayn soha nem használná ki Niallt. A rosszfiús külső mögött szíve aranyból van.

- Megyek lefekszem aludni. Neked is azt kéne tenned. - mondtam, majd felálltam a székről.
- Szerintem még maradok egy picit, de utána megyek én is. - válaszolta és kivett még egy szál cigarettát a dobozból.
- Okés. Jó éjszakát. - köszöntem el tőle.

Love y'all! 💕