JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷13. FEJEZET🌷

Kiss me you fool

*Harry szemszöge*

Életem egyik legboldogabb napja volt a tegnapi. Louis Tomlinson hivatalosan is a barátom lett és bevallotta, hogy szerelmes belém.
Este, mint megbeszéltük nálunk gyülekezett mindenki, eldöntöttük, nem titkolózunk, szóval elmondtuk nekik. Nagyan jól fogadták, sőt azt kérdezgették, mi tartott eddig, hiszen látszik rajtunk, hogy megbolondulunk a másikért és ez így igaz. Szeretem őt...olyan jó kimondani.

Végül a nap végén beszéltünk a srácokkal a tehetségkutatóról is. Szívesen felléptünk volna közösen, de mivel ez nem lehetséges, ezért más opciót kellett választanunk. A végkifejlet az lett, hogy én Louisval adok elő egy közös számot, én még nem tudom melyiket, amit zongorával fog kísérni. Létezik bármi olyan dolog, amiben nem jó?
A többiek közül csak Niall lép fel.
Ma már el is kezdünk próbálni, Louis azt mondta bízzam rá a dalválasztást. Őszintén nem tudom milyen zenéket hallgat, de semmiképpen sem lehet rock vagy ahhoz hasonló, abba nem illene bele a zongora. Tudomásom szerint.
Mivel Zaynnél a szomszéd öregnéni miatt lehetetlenség lenne próbálni, ha csak nem akarunk a rendőrökkel beszélgetni, így a mi házunkban lesz megtartva. Szerencsére a mi szomszédaink kedvesek a - 'mindenbe belekötő vén trotty, még az is baj neki, ha levegőt veszel' ahogy Zayn mondta - helyett.

~🌼🌼🌼~

- Szia Anyu. - nyomtam egy puszit homlokára, majd magam mellé húztam Lout, aki végig a padlót fixírozta lehajtott fejjel.
Nagy nehezen, de rávettem, hogy mondjuk el Anyaéknak, hogy együtt vagyunk. Azt mondta ez nem egy jó ötlet, mert csak nemrég találkoztunk, amit ők is tudnak, ezért ellenezni fogják a kapcsolatunk. Ezt a kijelentését hamissá téve, meséltem el neki Anyuék találkozását és, hogy első látásra egymásba szerettek, szóval nem lesz ellenvetésük - mármint remélem - de ezt csak magamba tettem hozzá.
Ezután egy kicsit megnyugodott, de tudtam, még mindig fél, ezért is kuporgott most mellettem, szótlanul.

- Ümm, hol is kezdjem, ő itt Louis Tomlinson, tudod már meséltem róla neked. - emlékeztettem.
- Én inkább áradozásnak nevezném fiam, de persze emlékszem. Részvétem Louis, nagyon sajnálom a történteket. Tess Foster vagyok.
- Louis Tomlinson, bár ezt már tudja, és köszönöm.
- Tegezz csak nyugodtan, annyira öreg azért nem vagyok. - nevetett fel Anya és Lou is elmosolyodott. Mint észrevettem kicsit felengedett, de ugye a neheze még hátravolt.
- Annyit szeretnék mondani, hogy Louis és én... - nagy levegő -...egy pár vagyunk. Tudom soha nem mondtam, nem adtam jelét annak, hogy meleg lennék, vagy akár biszex én sem sejtettem, de miután megláttam Őt - itt ránéztem Manómra, aki szerelmesen tekintett rám vissza. - gondolataim csak körülötte forogtak, teljesen belehabarodtam. Szeretem őt Anya, és remélem nem ellenzed kapcsolatunk.
Louis közelebb lépett hozzám, majd szorosan megölelt és mellkasomba suttogott egy szót:
- Szeretlek. - Nem válaszoltam csak szorosabban tartottam karjaim között. Végül, mikor Anya megköszörülte torkát elengedtem.
- Nagyon örülök, hogy találtál valakit, akit szeretsz és ő viszont szeret. Én csak annyit szeretnék, hogy boldog légy. Ha Louis tesz boldoggá, akkor légy vele. Az a dolog pedig, hogy nem a lányok vonzanak, számunkra egyértelmű volt, az meg teljes mértékben nevetséges fiam, hogy szerinted nem adtál jeleket.
- Mi.. Miből?
- Amikor idehoztad bemutatni a barátnőd nekünk, látszott rajtad, hogy igazából nem nagyon érdekel, csak az osztályodban mindenki járt valakivel és te is azt tetted, amit a többiek. Tudom nem lett volna szabad, de miután elbúcsúztunk tőle Steffel gyorsan felszaladtunk, majd az erkélyről figyeltünk benneteket. Láttuk, ahogy közelebb hajol hozzád, hogy megcsókoljon, te pedig elfordítod a fejed, így csak az arcodat sikerült elérnie, de még attól is megbotránkoztál. Pár nap múlva be is jelentetted szakításotokat, ami nem volt nagy meglepetés számunkra. Ez az egyik ok. - ó, istenem több is van?- A második pedig, hogy a szobád teljes egészében babarózsaszínre van kifestve.
- Ez most komoly? - nézett felém nevetve Lou.
- Ne nevess már kii - durciztam be.
- Jólvan naa, bocsánat.. - nyomott egy puszit arcomra, majd kis kezeit átvetette derekamon.
- A harmadik ok, hogy a kedvenc filmed a Call Me By Your Name (Szólíts a neveden) Akárhányszor is nézed meg, mindig elsírod magad a végén. - itt már tényleg úgy éreztem a föld alá süllyedek szégyenemben.
- A posztereid pedig az ágyad fölött és az ajtódon.
- Neee.... Anya létszi... - könyörögtem neki.
- Most miért ne? Nem mehetek be a szobádba SOHA? - tette kersztbe kezeit Louis - Tudod, hogy úgy szeretlek, ahogy vagy. Előttem semmit nem kell titkolnod.
- De persze, hogy bejöhetsz Manókám. - csikiztem meg pociját mire édesen felnevetett. Csak akkor hagytam abba, mikor arca már piros színben úszott.
- Ha... nehm fejezted.. volnah be.. bebisiltem volnah.. - lihegett. Derekánál fogva ölembe húztam, fejemet pedig vállára téve pihentettem. Miután rendezte légzését megint megszólalt.
- Milyen poszterekről volt szó az előbb? - fordította buksiját hátrafelé irányomba.
- Háát.... pár Troye Sivan poszter van az ajtómon, ennyi az egész.
- Igen, ha neked 30-40 db poszter az "pár" - mutatott idézőjeleket a levegőben Anya - akkor nem szóltam. De most mennem kell dolgozni, éjszakás vagyok, nagyon örülök, hogy megismertelek Louis és, hogy boldoggá teszed a fiam. Vacsi a hűtőben és ne egyetek sok chipset meg csokit!
- Én is örülök a találkozásnak, és én köszönöm, hogy nem ellenzi kapcsolatunk, vagyis ellenzed. - jutott eszébe, hogy nem kell magáznia.
Anyu még gyosran nyomott egy-egy puszit homlokunkra, majd ment is a kijárat felé. Annyira boldog vagyok, hogy ilyen jól fogadta. A végére Louis is teljesen felszabadult, most már ő is a család része.
- Annyira szeretlek. - bújt hozzám közelebb.
- Én jobban. - válaszoltam.

~🌼🌼🌼~

Igaz nem így képzeltem el első csókunk, hanem például egy romantikus vacsorán,
de nem tudtam ellenállni hívogató ajkainak, melyek csillogtak az imént ivott víz hatására. Lassan közelebb léptem a pult irányába, ahol állt. Megsimítottam puha bőrét, aztám ujjaim ajkaira vezettem, mely lágyabb volt, az égen lévő vattafellhőknél.
- Megcsókolhatlak? - suttogtam fülébe, majd kezeimet levezettem derekára, éreztem, hogy megremeg érintésemre.
- Csókolj meg te bolond!
Nem vártam tovább, ajkaira hajoltam és szenvedélyes táncba kezdtem velük. Combjánál fogva felültettem a pultra, de csókunk nem szakítottam meg. Kis kezeivel tincseimbe túrt és még közelebb húzott magához. Lábait összekulcsolta derekamnál, és egy picit előrébb lökte magát a pulton, így nem éppen nyugalomban lévő férfiassága hasamhoz nyomódott. Ráharaptam alsó ajkára, mire édesen felnyögött. Nyelveink egymáson siklottak, már levegőt is alig-alig kaptunk, de nem volt elég ebből a mennyei érzésből, csak többet és többet akartunk mindketten.

Sziasztok, Manók!

Egy kicsit sikerült összeszednem magam az elmúlt napokban, így végre tudtam hozni egy részt nektek.

Kitartást mindenkinek a hét maradék napjaihoz!

Love y'all!💕