JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷9. FEJEZET🌷

Maybe I love him

*Louis szemszöge*

Megéreztem egy forró tapintást arcomon, amire felébredtem. Hát elaludtam volna?
Ez könnyen megeshet, az elmúlt időben nem tudtam pihenni, sem aludni. Kinyitottam az álmosságtól fátyolos szemeim, miután azok megszokták a napsugarak reggeli fényét, kérdőn néztem végig a szobán. Először Harry kócos haját láttam meg, de mivel ő is az álmok világában járt valahol, tovább kerestem. Felkeltem az alvó srácról, majd fejem elfordítva megpillantottam Zaynt.

- Srácok nagyon cukik voltatok, így összebújva szunyókálva, de nem hinném, hogy el szeretnétek késni. - mondta lágy hangon. - Örülök Lou, hogy végre mosolyogsz. Már egy ideje nem láttalak..... boldognak. - észre sem vettem, hogy mosolygok. Ajkaim maguktól gördülnek fölfelé Harry közelségétől. Mit tesz velem ez a fiú?
- Gyosran ébreszd fel Csipkerózsikát is és gyertek le. Pár perc és indulunk. - mondta, majd kilépett ajtómon.

Lassan ébresztgetni kezdtem a gyönyörűséget, ki mellettem még mindig békésen szunyókált a puha párnák között, ugyanabban a pozícióban, mint pár perccel ezelőtt, mikor még én is rajta feküdtem.
Emlékszem, hogy lefeküdt az ágyra én pedig rá. Kezeit szorosan derekam köré fonta, ezzel próbált megnyugtatni, ami sikerült is.

Óvatosan megsimogattam gyönyörű arcocskáját, mint nekem Zayn. Ebben az volt a gond, hogy én felébredtem rá, de Harry nem. Közelebb hajoltam és puszikkal hintettem be egész arcát. Mikor ajkaihoz érkeztem megálltam és elgondolkodtam. Mi történne, ha megajándékoznám egy csókkal? Alszik. Nem venné észre, én pedig soha nem mondanám el neki. Tudom, hogy neki felém irányuló érzései nem többek szimpla barátságnál. De végül is egy ártatlan csókból semmi rossz nem sülhet ki, igaz?

Lassan közelebb hajoltam cseresznyeszínű puha ajkaihoz és összeérintettem enyéimmel. Végül is nem nevezhetném igazi csóknak, inkább csak egy szájrapuszinak, mégis életem egyik legszebb emléke lesz örökre. Bárcsak egyszer úgyis átélhetném e varázslatos érzést, ha ébren van és tudatában van azzal, mit teszünk.
Ha egyszer a semmiből ő hajolna ajkaimra, ha összeforrnánk egy szenvedélyes csókba, de ez mind olyan dolog, ami csak gondolataimban, képzelgésemben létezik és a való életben soha nem fog megtörténni.

Csak ültem az ágyon és gondolkodtam, mivel ébreszthetném fel. Megpofozni vagy leönteni nem akartam. Rákiabálni pedig rossz lenne, hogy: - HARRY ÉBREDJ! - nem szerettem volna megijeszteni. Már épp azon voltam, hogy mégis hozok egy pohár vizet, mikor megláttam szempilláinak mozgását. Kezeivel mellkasához kapott, majd gyorsan, aggódó tekintettel felült és nevemet kezdte kiabálni.

- Louis, Lou... hol vagy? - nem értettem ezt a hirtelen aggodalmaskodást.
- Nyugalom itt vagyok. - ültem hozzá közelebb, majd végigsimítottam kezén. Felém nézett és megnyugodni látszott. Óvatosan megfogta kézfejem és összekulcsolta sajátjával. Apró kezeim szinte elvesztek az övéiben. Csillogó szemeit rám emelte és a lehető leghalkabban beszélni kezdett.
-Azt hittem, hogy itt hagytál. Többet ne csinálj ilyet kérlek. Nagyon megijesztettél. - mondta még mindig szemeimbe nézve.
- Miért hagynálak itt? Csak Zayn bejött és mondta, hogy menjünk le különben elkésünk.
- Oh, oké értem.- mondta zavarodottan, így még aranyosabb - Bocsi a.....kirohanásomért. Azt hittem elmentél és kicsit összezavarodtam.
- Hát rendben. Remélem már megnyugodtál, mert le kell mennünk utána pedig a börtönbe.
- Börtönbe? - kérdezte nevetve.
- Igen oda. - válaszoltam egyszerűen, majd én is felkuncogtam egy kicsit. - Na gyere, induljunk - álltam fel az ágyról és őt is felhúztam.

Gyorsan leszaladtunk a lépcsőn. Ott egy eléggé mérgesnek látszó Zaynt találtunk.
- Ó, hát megtiszteltek azzal, hogy lejöttök? Tán meghajoljak őfelségei előtt? - kérdezte. Harryvel egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögőgörcs.
- Nem vicces, sipirc az ajtóhoz. MOST! - abbahagytuk a nevetést, majd az ajtóhoz sétáltunk. Miután felvettük cipőinket Zayn egy egyszerű mozdulattal kilökött minket, aztán bezárta a bejárati ajtót.
- Na és most. Futás. - nem viccelt, tényleg szaladni kezdett. Mi nem tudtunk mást csinálni, gyorsan utánamentünk.

~🌼🌼🌼~

Kábé kilenc per múlva már az iskola kapuinál álltunk. Felszaladtunk a lépcsőn, az ajtót szinte betörve érzkeztünk meg az osztályterembe. Soha életembe nem futottam ilyen gyosan ekkora távon. A tüdőmbe beszúrt a levegő, alig jutottam oxigénhez, de Harryék sem néztek ki jobban. Végül Zayn megszólalt, azt hittem kitalál valamit, hogy miért késtünk majdnem negyed órát, de nem. Valami teljesen mást mondott.
- Jó reggelt drága tanárnő. Hogy telt a hétvégéje? Remélem csodásan, megérdemli a pihenést, hisz olyan sokat dolgozik. Egyépként nagyon csinos ma. Persze minden nap az, de most valahogyan még elbűvölőbb. - monológja után még küldött egy kacsintást és egy kacér mosolyt az idősödő tanárnő felé, majd elindult a padunk irányába.
- Malik! - üvöltötte osztályfőnökünk - Álljon meg, de most azonnal!
- Ne de tanárnőőő, nem látja mennyire elfáradtam? - mutatott magára.
- Mit képzelsz te magadról, hogy feleselsz velem? Ha elkésel legalább elnézést kérhetnél, te ehelyett visszabeszélsz. Mars az igazgatóiba, de most!
- De....... - nem tudta befejezni a mondatot.
- Semmi de! Azt mondtam tünés!
Zayn lassan kezdett kifelé sétálni. Mielőtt kilépett volna küldtem neki egy bíztató mosolyt, igaz már sokszor meglátogatta az igazgatóit állítása szerint.

Harry előrelépett és beszédre nyitotta száját.
- Elnézést tanárnő a késésért, többet nem fordul elő. - mondta a tanárra nézve.
- Ezt már hallottam fiam, de most kivételesen nem kaptok igazolatlan órát. - sóhajtott föl és szomorú tekintettel rám nézett. Ekkor esett le, hogy miért nem kapunk igazolatlant. Ő is sajnált, mint mindenki.
Lassan odasétáltam a Zaynnel közös padunkhoz és leültem.
- Nincs kedved átülni mellém ezen az órán? - kérdezte Harry kiskutya szemekkel. Nem tudtam neki nemet mondani olyan aranyosan nézett.
- De persze. - mosolyogtam rá. Megfogtam táskám és azzal együtt gyosran átpattantam Hazz mellé. Ő kívül ült én pedig belül.

Pár perc múlva megéreztem forró tenyerét jobbkezemen, amit combomon pihentettem.
- Nem baj? - kérdezte félve.
- Nem. - mondtam egyszerűen.
Az óra további részében ott ültünk kéz a kézben, csak a göndörre tudtam figyelni. Annyira csodálatos.

Lehet hogy..... beleszerettem?

Love y'all! 💕