JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷4. FEJEZET🌷

Hey Angel

*Louis szemszöge*

Harry egész nap előttem ült, de nem váltottunk egy szót sem. Valamit éreztem, mikor rám esett, de nem fizikálisan, hanem érzelmileg. Már csak azt kellene kiderítenem, mit.

Mikor az első szünet után lehuppant előttem a székre igencsak nagy lendülettel, érzékeim újra átjárta mámorosan férfias illata, 'mely megbabonázott minden lélegzetvétel után. Eldöntöttem, hogy életem további részében csak ezt az illatot akarom magamban érezni. Számomra fontosabb, mint maga a létet jelentő oxigén.

De mit is képzelek? Biztosan nem szeretne bele egy ilyen nyomorúltba, mint én. Csak rám kell nézni. Kinek kellenék? A válasz egyszerű; senkinek.
Ezután gondolataim megpróbáltan kimosni, abban reménykedve, a centrifugális erő kirepíti onnan Harryt.

A szüntekben legtöbbször Zaynnel beszélgettem. Legalább ő itt van velem, és nem kell végigszenvednem a napokat teljes magányban úgy, hogy senkihez sem szólók. A másik iskolában mindig egyedül voltam, magasról leszart mindenki. Csak arra voltam jó, hogy beszólogassanak valakinek, vagy éppen mérjenek rá pár ütést.

~🌼🌼🌼~

Elérkezett a nap vége nehézkesen pakoltam be táskámba a nemrég kapott könyveket, ugyanis rengeteg volt. Nem értem, minek külön tankönyv, külön munkafüzet és persze a kiegészítő tankönyv majdnem minden tantárgyból, ami elmaradhatatlan. Még az a szerencse, hogy ingyen vannak és nem kell arra is pénzt költenünk.

- Nincs kedved elmenni valamerre? - kérdezte Zayn egy kis idő után.
- Tőlem mehetünk, nincs ellenvetésem. Tanulni még úgysem kell, dolgozni pedig ma nem kell mennem, csak Péntek délután és Hétvégén szóval mehetünk.

Úgy döntöttem, mindent megteszek annak érdekében, hogy elegendő pénzünk legyen, így a pénteki napokon is bemegyek, délután 3-tól este 10-ig dolgozni. Hétvégenként pedig reggel 6-tól délután 2-ig. Így még tanulni is marad időm a munka mellett.

- Oké, és van valami ötleted, hogy merre menjünk? - kérdezte miközben sétáltunk kifelé az ajtón.
- Haver, ugye tudod, hogy nemrég költöztünk ide, és kábé csak azt tudom, hogy a pékség merre van, ahol dolgozom? - mondtam neki értetlenkedve.

-Akkor ezt vegyem egy nemnek, igaz? - nevettet majd kinyitotta a bejárati ajtót.
- Igen ez egy határozott nem. Odamegyünk, ahova csak akarod, nekem teljesen minegy.

- Rendben. Mit szólsz a Völgyhöz? - mivel fogalmam sem volt mi az a Völgy, így csak bólintottam egyet, és elindultam abba az irányba amit mutatott.

Nem kellett annyira sokat sétálnunk és megláttam egy........ gördeszkapályát? Talán még is meg kellett volna kérdeznem, hogy mi az a Völgy. Soha nem sportoltam semmit. De pont a gördeszkával kezdeni? Akkora nagy szerencsétlenség vagyok, hogy szerintem még mágállni sem tudnék rajta anélkül, hogy ne esnék el.

Egyszer próbálkoztam a jégkorcsolyával, de egy hatalmas nagy esés lett a vége, plusz vagy egy hétig fájt utána a fenékcsontom, ami nem egy kellemesnek mondható érzés. Ott megfogadtam, hogy semmi ahhoz hasonló dolgot nem próbálok ki többet.

- Hé, minden oké? Miért álltál meg? Valami baj van? - kérdezte Zayn aggódó tekintettel. Én észre sem vettem, hogy lábaim nem mozogtam tobább, egyszóval, hogy megálltam.
- Persze, minden rendben, csak eszembe jutott egy régi emlék. De ugye nem akarod, hogy én is gördeszkázzak? - néztem rá félve.

- Jajj Louis, ne légy már ilyen, jó lesz. Vigyázni fogok rád megígérem. Naaa? - nyújtotta el a szó véget. - Létszii, a kedvemért. - kérlelt tovább, erre én ígéretem megszegve, miszerint nem fogok többet olyan dologra felállni, ahol nem biztos az egyensúlyom, bólintottam egy sóhaj kíséretében.

- Dee jó! - ugrándozott örömében, mint egy kisgyermek, mikor megkapja a régóta kérlelt játékát szüleitől. Nem értettem Zaynt. A rosszfiús külsője ellenére, lelke még gyerek volt, bár már rég megtanultam, hogy nem szabad külsőről megítélni az embereket.

- Na akkor menjünk gyere. - húzott maga után a bejárat felé.

Mikor beléptem körbenéztem és számomra sok ismeretlen emberrel találtam szembe magam. Olyan trükköket csináltak, amiktől álam a padlót súrolta. Beljebb mentünk, majd Zayn kért kettő deszkát, és a citromsárga villámokkal díszített lila kerekűt kezembe nyomta, majd leültetett az egyik pálya mellett elhelyezkedő padra.

- Maradj itt, mindjárt jövök. - mondta, majd el is tűnt az épületben az embertömeg között. Nem tudtam mit kezdeni magammal, szóval a padlót figyeltem, reménykedve senki nem akar beszélgetést kezdeményezni velem.

Kábé tíz perc múlva megláttam Zayn fekete buksiját, és kezében két műanyag poharat.

- Tessék, az egyik a tiéd. Szívesen. - nyomta az egyik poharat kezembe lihegve.

- Honnan hoztad Afrikából vagy mi a szar? - kérdeztem lihegésére utalva, mire csak egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul.

- Tudod te mennyi emberen kellett átjutnom, hogy megszerezzem ezt a két pohár nyamvadt üdítőt? - mutatott a kezemben tartott, mint kiderült narancslére- Rengetegen - mondta végül és megkönnyebülve leült mellém.

Miután elfogyasztottuk üdítőnk, Zayn felállt és engem is megkért, hogy cselekedjem ugyanezt.

- Na akkor most. Add ide kacsóid és állj föl szépen, nyugodtan a deszkára. Nyugi tartalak. - egy könnyed mozdulattal elémtolta a deszkát, majd rám nézett, de én még mindig fuldokoltam a nevetéstől, mióta kimondta, hogy kacsóid. - Most mivan? Min kell ennyire nevetni? - értetlenkedett.

- Haver..... kacsóid? Komolyan? - kérdeztem könnyeimet törölgetve.

- Most miért? Ne nevess már ki. - durcázott be - Inkább fogd be és gyere ide. - mondta a parancsot.

Miután sikerült lenyugodnom odasétálta hozzá, és nagy nehezen, de ráléptem a deszkára.

- Oké, most egy kicsit megfoglak lökni és elengedem a kacs...., akarom mondani kezeid. De ne félj! Csak koncentrálj arra, hogy megmaradjon az egyensúlyod. Értve vagyok?

- Igen is kapitány! - viccelődtem, de egyből befogtam, ahogy megláttam komoly tekintetét.

- Háromra, rendben? - bólintottam egyet- Egy.... kettő..... három.. - és már el is engedte kezeim, miközben lökött rajtam egy kicsit.

Én már az elején elveszettem egyensúlyom, de két erős kar elkapott így nem a földre érkezetem.

Csukva voltak szemeim, tehát nem láthattam ki az Őrangyalom, de nagyon hálás vagyok neki, amiért nem engedte, hogy a kemény padlóra csapódjak.

Aztán kinyitottam pilláim, és megláttam Őt.

Sziasztok, Manók! 💕

Mit gondoltok, ki lehet Louis titokzatos Őrangyala?

Köszönöm, hogy olvassátok a történetet. További jó hétvégét mindenkinek!

Love y'all! 💕