Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

5.

Volt a hajón kialakítva egy kisebb étkező szerűség, ami precízen el volt látva konyhai gépekkel. Középen pedig egy nagyobb, kör alakú asztalnál ült Thor, és a kislány. Isua volt az. Sejtettem, hogy ő lesz , más nem hiszem, hogy utánnam szökött volna. De akkor is megdöbbentő a tény, hogy jelen van, és a mennydörgés urával szendvicset készít.

-Isua, mit keresel itt? - kérdeztem szinte teljesen érzelemmentes hangon

Kissé haragudtam rá, mert utánam szökött, ezzel ki tudja milyen veszélybe sodorva saját magát. Másrészt viszont örültem, mert volt valaki akivel önfeledten beszélgethettem. Isua volt az egyetlen a faluban aki ismert, és akinek meséltem a múltamról. A többiek csak annyit tudtak, hogy egy nagyvárosból jöttem, egy másik kontinensről.

-Anya azt mondta, menjek veled. Azt mondta, melletted biztonságban vagyok.

Én csak bólintottam. Bizonyára végső elkeseredésében mondhattad ezeket az édesanyja. Talán ezek voltak az utolsó szavai. Ki tudja? Nem láttam őt az egyik hajóra sem felszállni. A testvérét viszont már igen. Ő biztosan ott volt a Wakandai hajók egyikén. Reménykedtem, hogy az édesanyja is. Bizonyára azt hitte az aggódó szülő, hogy én is Wakandába tartok.

Aranyosak voltak így együtt. Isua nagyban mesélt a harcosnak, aki a szendviccsel bénázott. Mikor ránéztem Lokira, az ő arcán is halvány mosoly volt felfedezhető. Ez most nem a megszokott gúnyos mosoly volt, amit a mai nap folyamán, már jó párszor megkaptam, hanem egy igazi, őszinte mosoly. Mi is helyet foglaltunk az asztalnál, és pillanatok alatt elkészítettem a szendvicset.

-Thor, segítsek? Mármint, látom, hogy már vagy negyed órája szenvedsz vele és...

Nem is hagyta, hogy befejeztem. Felcsillant a szeme, és felém nyújtotta a kenyeret. Hercegek, csatákat nyernek, de kifog rajtuk egy szendvics elkészítése. Akaratom ellenére is vigyorogtam.

-Ne nevess. - vigyorgott Thor - Asgardban minket mindig kiszolgáltalak. Ráadásul királyi étkekkel, nem ilyen egyszerű kenyérrel.

-Tessék.-nyújtottam felé a mesterművemet

Thor kedvesen megköszönte, majd belekezdett a vacsorájába. Milyen régen ettem már ilyen ételt. Isua meg valószínűleg még sosem evett, talán hasonlókat, de azokat is csak nagyon ritkán. Most viszont csak úgy falta már a második kenyeret.

-Reena...Khmm...Esetleg...-szólalt meg mellettem Loki

Akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Szegény úgy tartotta azt a kerekfejű kést, mintha egy tőr lenne a kezében, mellyel bármelyik pillanatban képes lenne leszúrni valakit. Mondjuk egy kerek fejű késsel az nem hiszem, hogy olyam egyszerű lenne, de biztos vagyok benne, hogy a herceg megoldaná.

-Persze. Add csak. - feleltem kedvesen

-Tesvér, azt hittem te kitűnően bánsz a tőrökkel, késekkel, és egyéb szúrófegyverekkel. Mi lelt téged? - szórakozott Thor

Isua csak nevetett, Lokinal pedig ökölbe szorult a keze az asztalon.

-Ezt úgy mondod mintha neked jobban ment volna. - vetette oda Loki - Egyébként pedig, meg tudtam volna csinálni,de ha már itt van ez a midgardi, akkor legyen valami haszna is.

Hát ez egy elég gyenge kifogás volt. De nem szóltam érte semmit, csak felé nyújtottam a kész ételt.

-Köszönöm. - motyogta

Volt egy olyan sejtésem, hogy nem akarta, hogy halljuk, hiszen akkor valamennyire beismerné, hogy segítségre szorult. Bár nem értem, hogy ez miért akkora tragédia. Biztosan sérti az egoját.