Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

44.

Furcsa zajokra ébredtem. Ötletem sem volt, hol lehetek. A látásom először homályos volt, de szépen lassan kitisztult. Valami fehér falú helységben voltam, amiről a midgardi kórházak jutottam eszembe. Egek, úgy beszélek mint Loki. Szóval, a földi kórházak. Csak azok nincsenek tele arany mintákkal. Egy ágyon ültem, ami száz százalékban nem a sajátom volt. Nagyot nyújtózkodtam, és hangosan roppant a hátam. Lassan sétáltam az ablakhoz. És bevallom, féltem kinézni rajta. Nem tudtam mi történt miután elájultam, de abban biztos vagyok, hogy Axel nem zárt volna be egy ilyen szép szobába. Ahogy kitekintettem, a gyönyőrű kék ég fogadott. A hó is javában elolvadt már. Néhányan sétálgattak a paltoakertben, de nem úgy néztek ki, mint akiknek félnivalójuk van. Élveztem, ahogyan a nap erős sugarai megvilágítják az arcomat. Szörnyen gyengének éreztem magam, és támaszkodnak kellett a párkányon, hogy a lábaim megtartsanak. Nem álltam még erre készen, de egyáltalán nem bántam amit tettem. Még így sem, hogy nem tudtam mi történt pontosan.

Hirtelen eszembe jutott Loki. Vajon túlélte? Biztosan, muszály. De hol lehet most? Mit csinál? Nagy nehezen elvánszorogtam az ajtóig, de nem tudtam kinyitni. Zárva volt. Idegesen rángattam a kilincset, de az meg sem mozdult. Mégis Axel győzött volna? Nem, az lehetetlen, nem győzhetett.
Viszont ha mégis, akkor remekül felhívtam magamra a figyelmet az ajtó rángatásával. Valami fegyver szerűt próbáltam keresgélni a szobában, de semmire sem jutottam. Csak egy injekciós tű volt a szekrényen hagyva, mejet azonnal a kezembe kaptam. Hát, elég gyenge fegyver, de jobb mint a semmi. A kilincs lassan eőfordult, én pedig remegve szorítottam a kezembe a tűt.

Viszont mikor kinyílt az ajtó, minden félelmem elillant, és helyét a mérhetetlen öröm vette át. Loki állt az ajtóban, egy vékony ingben. Már sokkal jobban festett mint mikor legutóbb láttam. Az arcán már szinte teljesen felszívódnak a véraláfutások. Amint megláttam a herceget, eldobtam a béna fegyveremet, és a karjaiba ugrottam. Na jó, inkább dőltem, ugyanis elveszítettem az egyensúlyát. De szerencsére Loki elkapott, így nem találkoztam a padlóval. Talán rossz kifejezés az hogy elkapott, inkább a felkapottat használom, mivel azt tette. A karjaiban tartott majd velem együtt ült le az ágyra. Szorosan öleltem magamhoz, és ő is hasonló képpen tett. Annyi puszit nyomtam az arcára amennyit csak tudtam, amíg meg nem szólalt.

-Kylus most lenne csak igazán kiakadva. - nevetett a herceg.

Igen, az biztos. De kit érdekel? Mind a ketten élünk és ennél nincsen fontosabb.

-Annyira féltem, hogy elveszítelek.-moytogtam, miközben lemásztam róla.

-Ezzel nem vagy egyedül. Napokig nem reagáltál semmire. Az orvosok nem sok pozitívat jósoltak neked. De te az én hercegnőm vagy, a legmakacsabb lány a világon, aki csak azért sem úgy csinál, ahogy mások mondják. -mosolygott a herceg. - Szerencsére.

Olyan jó érzés volt újra mellette lenni. Érezni az illatát.

-Végig nálad volt a kocka, igaz? - kérdeztem.

Ő csak kényszeredetten bólintott egyet.

-Odin sejtette Axel tervét, és arra kért hozzám magammal. Sajnos a mostohaapád akkor már megszökött, de nem akartuk neked elmondani. Az egész egy hatalmas színjáték volt, másképpen sosem bántottalak volna. - vallotta be a herceg.

-Hát nem vagy semmi Loki. - szóltam ámultan.

-Nagyon haragszol? - kérdezte bizonytalanul, én pedig szorosan hozzá bújtam.

-Nem. Mégértem miért tetted. Asgardot mindenek elé helyezted, és ez így van jól. Így helyes.

Komolyan gondoltam amit mondtam. A herceg értünk tette, és ezért áldozatokat hozott, nehéz áldozatokat. Milyen nehéz lehetett neki ez a pár hét. De ő csak némán szenvedett, és mindvégig egy nemesebb cél lebegett a szeme előtt.

-Túlzásba vittem. - mosolyodott el szomorúan.

-Igen, egy kicsit. De már nem számít. Sikerült Loki. Megcsináltad! - mosolyogtam. - Ez is azt bizonyítja, hogy remek király lennél.

-Ami azt illeti... Odin felajánlotta nekem, ugyanis Thor nem akar uralkodni, így végső soron én maradok. De időt kértem, nem vállaltam el.

Ha ez valóban így történt, akkor Odin teljes mértékben megbízik a fiában, hiszen rá akarja hagyni az egész birodalmát. Biztosan vagyok benne, hogy Lokiból kiemelkedően jó király lenne. Talán még jobb, mint Odin volt. Viszont azt nem értem, hogy a herceg miért nem vállalta el.

-Miért nem tetted? - kérdeztem értetlenül.

-Mert, nem tudom, hogy te milyen életet szeretnél. Egyszer szórakoztunk azon, hogy a királynőm leszel, de most...

-Nem számít, hogy hol Loki, de veled szeretnék lenni. Ha alkalmasnak érzed magad, már pedig az vagy, akkor vállald el, és tedd jobbá Asgardot. - néztem rá csillogó szemekkel, ő pedig homlokon csókolt.

-Reméltem, hogy ezt fogod mondani. - felelte a herceg.

-Köszönöm, hogy gondoltál rám is. Arra is, hogy nekem mi a jó.

-Sosem gondoltam másokra, mielőtt megismertelek. Önző voltam, nagyon. De te valahogy helyretettél engem. -magyarázta a herceg.

-Orvos vagyok. Mit vártál? - nevettem.

Loki felsegített, és a kérésemre eltámogatott egészen a nappalinak titulált helységig. Valamiért imádtam ezt a helyet, annyira hangulatos volt és békés. A hatalmas kandalló, és előtte a kanapé volt a kedvencem.
Odin és Frigga már ott vártak ránk, és mikor helyet foglaltunk, ők felálltak, és szembe fordultak velünk.

-Döntöttél fiam? - kérdezte Odin szeretettel a hangjában.

-Igen Atyám, de nem most. Még nem állok rá készen. Adj nekem még egy évet, hogy tanuljak tőled, és Asgardhoz méltó király lehessek.