Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

40.

A kiályi pár viszonylag egyszerű ruhában ácsorgott a nappalinak titulált, hatalmas helységben. Frigga ámulattal nézte, a már igencsak száradó félben lévő karácsonyfánkat és a dekorációkat. Odin Kylussal beszélt, és úgy tűnt valami fontos dologról lehet szó, mert egyetlen apró mosoly sem látszott rajtuk. Mikor beléptünk a terembe, hirtelen csönd lett. Még a személyzet is elallgatott egy pillanat erejéig. Persze a következőben már mindenki vidáman csacsogott, kivéve az édesapám és Loki szülei. Én elengedtem a herceget mielőtt beléltünk volna, nem akartam ígyis nagyobb galibát keverni ezzel.

Loki érzelemmentes arccal figyelte mostohaapját, aki nem szólt semmit. Frigga volt az aki megtörte a kínos csendet, és szoros ölelésbe vonta a herceget. Loki viszonozta ezt, és talán még egy halovány mosolyt is megengedett magának. Eztán a királyné elém lépett, és engem is jó szorosan megölelgetett. Meglepett bevallom, nem számítottam erre a lépésre tőle.

-Nagyon hiányoztok nekem. -kezdett bele hosszú mondtatiba Frigga.

Elmesélte milyen volt az utuk, és milyen hatalmas a felfordulás a palotában. Thor valahol a Földön van, pedig most elkellene a segítsége, de hiába próbálta hívni az édesanyja, nem jutott el hozzá. Megerősített Loki szavát, miszerint a palotát lezázták, és senki nem mehet se ki se be. A mi erődítményünkkel is ez a helyzet. Az a személyzet, aki bent volt a záráskor, a nyitásig nem távozhat. Persze itt minden szolgálatraukra állt, mintha vendégek lennének.

Odin elhívta magával Loki, mert négyszemközt szeretett volna beszélni vele. A hercegnek nem volt választása, így apjával a könyvtárba tartott. Kylus biztosította őket, hogy oda nem lép be senki, és tudnak nyugodtan beszélni. Apámnak a tanácsosaival volt ülése, amin olykor néha én is részt vettem, bár bevallom nem igazán élveztem. Persze Loki annál inkább. Mindig remek tanácsokkal szolgált, és Kylus figyelembe vette a herceg szavait, hallatott rá. Frigga velem tartott a szobánkba. Felajánlottam a királynőnek, hogy pihenjen egy kicsit, és én addig kerítek neki valami előkelőbb öltözéket.

Frigga a fésülködőasztalnál foglalt helyet, majd alaposan körbeszemlélte a szobát.

-Hmm... Összeköltöztél a fiammal. - nézett rám mosolyogva.

-Igen, de megmagyarázom.- mindent kitaláltam már, hogy mit fogok mondani, ha esetleg ilyesmi szituációkra kerülne sor.

-Kincsem, látom hogyan nézték egymásra. Örülök nektek. - szólt kedvesen a királyné. - Jó hatással vagy Lokira. Változott amióta megismert téged. Ezelőtt mindig a saját érdekeit nézte, de most minden döntésénél rád gondol. Maga elé helyez téged.

Friggával rengeteget beszélgettünk. Olyan nekem mint egy anyuka, akivel bármit megoszthatok, anélkül, hogy csak egy pillanatra is elítélne.

Én jó szokásomhoz híven, ebéd után a nappaliban olvasgattam a kandalló előtt, mikor nyílt a terem ajtaja. A herceg jött be rajta, de már a menésén is látszott, hogy szörnyen le van törve.

-Vége van. - felelte Loki halkan, miközben leült mellém.

Megijedtem. Valami szörnyű dolog volt előkészülőben, ez érződött.

-Minek? - kérdeztem remegve.

-Mindennek Reena. Nekünk, Asgardiak, Odinnak... - motyogta Loki kétségbeesetten. - Axel megszerezte a kockát.

Az lehetetlen. A kocka Odinnál volt, vagy nem? Magával kellett hoznia. De ha a fegyverteremben maradt, a védővarázst akkor sem tudta feltörni.

-Lehetetlen. - feleltem.

-Nem, nem az. - ordított rám miközben felállt mellőlem. - De tudod mit? Ez az egész azért van, mert neked meg kellett bízni abban az átkozott Luciusban.

Egyre jobban közeledett felém, én pedig remegve kúsztam a kanapé széle felé kiutat keresve. De nem volt. Loki ott állt előttem, és tajtékzott.

-De ő nem árult el minket. -kiabáltam vissza, a herceg pedig azzal a lendülettel arcon vágott.

Rettegtem. Sosem féltem tőle így, és sosem hittem, hogy valaha meg fog ütni azok után amit velem tett. Éreztem ahogyan a sós könnycseppek egymás után csordogálnak az arcomon, Loki pedig folyamatosan ordított.

-Dehogynem. Ő szabadította ki az átkozott apját, ő lopta el a Tesserachtot is, most  pedig együtt uralkodhat Axellel. Gratulálok Reena. Szép volt.

Durván kapta el a karomat, és rántott fel a földről. Az arcunk csak néhány centiméterre volt egymástól, ő pedig úgy sziszegett, hogy alig hallottam.

-Talán az egész egy színjáték volt, és őt segítetted. Még velem is elhitetted, hogy szeretsz. Csak egy szánalmas szajha vagy, semmi több. - sziszegte a herceg. - Most pedig takarodj.

Az ő szemében is könnyek csillogtak, sőt, határozottan vörösek voltak. Loki is remegett, és látszott rajta, hogy rosszul van. Amint elengedte a sajgó karomat, egyből a szobánkba rohantam, és magamra zártam az ajtót. Kétségbeesetten zokogva csúsztam le a fal mellett a földre. Most még a ruha sem érdekelt igazán. Néhány napja minden olyan idilli volt, de most robbant a bobma. Minden összedőlt. Loki rosszul volt, és segíteni akartam. De féltem tőle. Soha nem bántott, soha nem ért hozzám úgy, hogy az nekem fájjon. De most megtette, és Axel is szabadon van. Ide nem léphet be, olyan várázslatok védik az épületet, hogy csak az tudja feloldani, aki rátette. Olyan volt nekem ez mint egy börtön. A fal megvéd, de korlátoz is. Most viszont menekültem volna. El innen, olyan messzire amennyire csak tudok.
Nagy nehezen elvánszorogtam a tükör elé és szemügyre vettem az arcomat. Loki gyűrűje rendesen felsértette bal oldalon a bőrt. És a karom is tele volt véraláfutásokkal. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a sírást. Átvettem egy laza öltözéket, majd bebújtam az ágyunkba, és a nyakamig húztam a takarót. Nem tudom hány óra telhetett el, mikor kopogott valaki. Elsőre nem is tűnt fel. Csak a gondolataimba merülve bámultam magam elé. Nem érdekelt senki és semmi, nem is szóltam ki, hogy itt lennék, bár elég nyilvánvaló volt.

-Kisasszony, kérem engedjen be, meghoztam a vacsoráját. - szólt kintről az egyik szobalány.

Örültem, hogy nem Loki az, látni se bírtam volna most a herceget. A szobalánynak pedig nemes egyszerűséggel nem feleltem. Nem kívántam az ételt, egyáltalán nem.

Volt előttem egy pohár víz, és erről eszembe jutott Kylus tanítása. Ugyanis már elkezdtük, de semmi sem sikerült. Közel jáztam ahhoz, hogy végképp feladom, de nem tettem. Kinyújtottam a kezem a pohár felé, és a benne lévő víz megmozdult. Ahogyan megemeltem a karom, a víz is felemelkedett. Irányítottam... Sikerült.