Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

43.

Három napja vagyok bezárva, de már közel állok ahhoz hogy megőrüljek. Loki gyenge, és ez is egyre jobban kiakaszt. Attól a csekély ételről amit kapunk nem fog megerősődni. Pedig még a sajátomnak a felét is neki adom. Persze minden egyes alkalommal vita van belőle, mert Ky is hasonló képpen tesz, a herceg meg állandóan csak ellenkezik. Szerencsére mielőtt ide bedugatak volna minket sikerült zsebrevágnom a hűsítőkrémet, így Lokit minden nap többször is ellátom. A zúzódások egy része még mindig élénken látszik, de próbálunk a helyzethez kicsit pozitívan állni.

Már félálomban voltam, amikor Axel megjelent a cellák előtt. Ha nem lett volna ott az az átkozott energipajzs, a következményekkel nem törődve szemen köpöm az átkozottat. Jó volt eljátszani ezzel a gondolattal.

-Kylus, elmesélték már neked mi történt a napokban? - kérdezte gúnyosan.

-Hogyne. - köpte a szavakat a herceg.

-Látom túl jól megvagytok. Nos, Kylus gondolom akkor az sem zavar, hogy a hercegecske felpofozta az egyszem lányodat. - nevetett, és a következő pillanatban el is tűnt.

Apám dühösen fordult félkénk, nekem pedig földbe gyökerezett a lábam. Ettől rettegtem a legjobban. Lokival egymás mellett álltunk, és ő biztatóan szorította meg a kezemet.

-Igaz ez? - kérdezte Kylus.

-Szörnyen sajnálom. - felelte őszintén a herceg lehajtott fejjel.

Mikor apám ezt látta vami megváltozott az arcán. Azt hittem megüti Lokit, de nem tette.

-Soha nem kértél bocsánatot semmiért. - kezdett bele az édesapám. - De most megtetted. És nem azért mert félsz, hanem mert tényleg sajnálod. Nekem nincsen jogom rád haragudni, a barátom vagy Loki. Reena megbocsátott neked, és én is így tettem. De ha mégegyszer előfordult ehhez hasonló, kicsinállak. - jelentette ki határozottan.

A körülményekhez képest boldogan öleltem meg az édesapámat, aki továbbra is szúrós szemmel nézegette Lokit.

A földre terített takarón üldögéltünk a herceggel. Valószínűleg éjszaka volt, ugyanis Ky aludt, de mi valahogy képtelen voltunk.

-Meg fog öletni minket?-kérdeztem Lokit bizonytalanul.

-Lehet. - motyogta miközben összekulcsolta az ujjainkat.

-Nem ilyen jövőt képzeltél el magadnak, igaz? - kérdezte.

-Hmm. Ez nézőpont kérdése. Annak örülök, hogy egy olyan ember, vagy isten kezét fogom most is, akit mindennél jobban szeretek. - nyomtam puszit az ajkaira.

Amióta megütött sokkal óvatosabb volt velem. Pedig vágytam az érintésére, a csókjaira. De még nagyon puszit sem akart nekem adni.
Most viszont kapott az alkalmon, és elmélyítette a csókunkat. Együtt dőltünk el a hideg takarón, miközben ő egy pillanatra sem engedett el.

-Bárcsak máshol lennénk most. - sóhajtott a herceg. - Ennél még Midgard is jobb. Gyűlölöm a bezártságot.

Abszolút egyezett a véleményünk. Lokit beavattam a terembe, de ő is úgy vélte idő kell még.

-Atya ég, a lányom és a haverom nyálcseréjére ébredni elég durva. - nyögte ki Kylus ásítvá.

A száz százalékosan piros arcomat Loki nyakába fúrtam, mintha így el tudnék bújni a világ elől. Nos, elárulom, nem sikerült. Kylus az ágyról bámult minket, Loki pedig a hátamat simogatta.

-Rossz oldaladon vagy, fordulj a fal felé. Sokat segít. - nevetett a herceg.

-Jó téged nevetni hallani. - suttogtam a fülébe.

-Már lekéstem. De egyébként örülök, hogy te vagy a leányom párja. Ott szúrnám le magam, ha Thor nyakában ugrálna. - nevetett Ky.

-Nem ugrálok senki nyakában sem. - vetettem közbe durcásan.

Apa csak legyintett egyet, majd a fal felé fordulva próbált meg újra elaludni.

-Ez durva volt. - sóhajtottam.

-Az volt. - nevetett halkan a herceg.

Olyan jó volt őt újra vidámak látni a körülmények ellenére is.

-Szeretlek. - suttogta Loki, majd ismét megcsókolt.

Nem értettem mi történik most, hiszen eddig minden olyan komor volt, és Loki alig mert hozzám érni.

-Mi lelt téged? - kérdeztem.

-Nem tudom mit rejt a jövő. Lehet hamarosan meghalunk, de előtte, annyiszor szeretném elmondani neked, hogy szeretlek, amennyiszer csak tudom. - magyarázta a herceg.

Oké, ez nagyon kedves, de egyáltalán nem vall Lokira.

A következő hetet ismét a börtönben töltöttük, de nem történt semmi. Nem tudom, ez jó vagy rossz, de nem kifejezetten megnyugtató. Túl nagy a csönd. Persze már hittem abban, hogy Axel megfeledkezett rólam, de óriásit tévedtem.

Két nappal később két őr jött értem, és erőszakkal rángattak fel az étkezőig. A királyné is ott volt. Szörnyen festett. Rengeteget fogyott, az arca beesett volt. Bántották őt, ez tisztán látszott. Az egyik őr egy széket tett ki, nekem pedig azon kellett helyet foglalnom. Az egésznek olyan hatása volt, mint egy erőszakos vallatásnak a filmekben. Hamarosan Axel is megjelent, de én mozdulni se tudtam, úgy hozzá lettem kötözve a székhez.

-Aggasztó, hogy a herceged még egyben van. - magyarázta Axel. - De meglátjuk meddig bírja nézni, ahogyan téged bántanak. Akkor talán elárulja hol van a Tesseracht.

Nekem leesett az állam. Nem Axelnél van a kocka? Hazudik, biztosan hazudik! Lokinál nem lehet. Vagy igen? Az egész csak egy színjáték lett volna? Vajon Odin kérte? Az ő parancsára beszélt velem úgy? Ez az oka? Vagy nem? Ha igen, az jó terv, de akkor sem bízott bennem. Senkiben sem bízott. Talán tényleg elhitte amit mondott. Nem, az lehetetlen. Láttam az arcán, hogy fáj neki kimondani.

-Nincsen Lokinál a kocka. - feleltem határozottan.

Viszont imádkoztam azért, hogy nála legyen. Mindenkit megtévesztett volna vele, csak Axelt nem.

-Majd meglátjuk. - lépdelt felém egyre közelebb.

Viszont megállt, mert akkor ért be a herceg, néhány őr kíséretében. Mellém ültették, az édesanyja pedig velünk szemben volt.

-Hol van? - kérdezte Axel a herceget teljesen nyugodtan.

-Micsoda? - értetlenkedett Loki.

-Azt hiszed nem jöttem rá miben mesterkedsz?

-Még magam sem tudom. - vonta meg a vállát a herceg.

Axelnek ennyi pimaszság kellett, és el is pattant az agya. Olyat adott a hercegnek, hogy a székkel együtt dőlt hátra. Frigga kiabált, én pedig könnyes szemekkel bámultam Axelt.
Axel a következő csapásra készült, de megállt a lába a levegőben. Éppen, hogy csak a csuklómon tudtam, mozdítani, de ez is pontosan elég volt. Próbáltam nagyon koncentrálni, és a két őrt a zárt ajtó elől magamhoz hívtam. Meglepődtem, ugyanis azt tették amit akartam. Pontosan azt. Axel ordítani akart, de nem tudott. Egy hang sem jött ki a torkán. Az egyik katona a herceghez lépett, és eloldozta őt, Loki pedig élt a lehetőséggel, és pillanatokon belül már a kezében nyillogtak a tőrei. Én viszont egyre gyengébb voltam. Először foltokat láttam, a színek összemosódtak, majd elnyelt a teljes sötétség.