Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

32.

Olyan izgatott voltam a költözés miatt, hogy alig tudtam aludni valamit. Így legalább volt időm összecsomagolni a holmikat. Ahogyan végignéztem a szobán, rájöttem, hogy nekem még soha életemben nem volt ennyi ruhám, ékszerem, cipőm vagy könyvem. Nagy ládákba pakoltam mindent, és gondosan ügyeltem arra, hogy semmi se sérüljön. Minden egyes ruhát szabályosan összehajtogattam, és igyekeztem úgy elhelyezni őket hogy ne törjenek meg a gyönyörűszép anyagok.

Egyébként most nem egy egyszerű ingben voltam, hanem egy gyönyörű fekete - arany ruhában. Ez volt a második kedvencem, hisz első helyen mégis csak az állt amit egykor Lokitól kaptam.

Boldogan huppantam le a kanapéra, és folytattam az egyik könyvem olvasását. Tudni kell, hogy ezek skandináv rúnákkal voltak írva, és ez még elég nehezen ment nekem, szóval viszonylag lassan haladtam a könyvekkel. De élveztem, és minden egyes elolvasott oldal sikerélény volt. Már körülbelül másfél órája olvasgattam, mikor Loki betoppanat a szobámba. Természetesen a kopogás, köszönés most is elmaradt, de ezt már teljesen megszoktam.

-Nem tudsz aludni? - kérdezte miközben helyet foglalt mellettem.

-Nos, nem. Nagyon kíváncsi vagyok már, de egyben félek is a változástól.-motyogtam.

-Szerintem tetszeni fog, én már jártam ott párszor. - vonta meg a vállát. - Egyébként oda vitték az összes holmidat a midgardi lakásodból.

-Tessék? Már vagy öt éve nem jártam abban a lakásban. Honnan tudtak egyáltalán a létezéséről?

Igen, volt egy apró lakásom, aki inkább csak egy kis szoba volt New York szívében. Nem szerettem ott lakni. Túl sok volt nekem az a nyüzsgés, de arra pont ideális volt, hogy az összes holmimat ott tároljam.

-Heimdall javasolta. Azt mondta, még szükséged lehet rájuk. Minden sértetlenül vár rád az új otthonodban. - felelte a herceg.

-Te nem félsz Loki? Mármint a változástól.

-Nem, örülök is neki. - felelte mosolyogva, majd átkarolt.

Hosszú percekig ültünk így. Nekem a gondolataim ezer felé cikáztak, ő pedig a könyvemet szuggerálta.

-Biztosan? Mert én nem szeretnék semmit sem rádkényszeríteni. Ha nem szeretnél jönni, akkor...

-De szeretnék Reena. Miért nem tudsz nekem hinni? - kérdezte.

-Hiszek neked Loki. Engem még nem csaptál be, csak... Nem is tudom. - motyogtam.

-Feleslegesen aggódsz annyit. Mi lesz majd, hogyha gyermeked lesz? Mindentől óvni fogod, egy burokban neveld? Mint a kisgyermekeknek, nekünk is szükségünk van új dolgokra, új tapasztalatokra. Hidd el, jól döntöttél. - bíztatott Loki.

Gyermekem. Sosem gondolkoztam még azon komolyan, hogy nekem valaha gyermekem lesz. Mert, nem volt senki sem, és én sem éreztem úgy, hogy alkalmas lennék erre. Talán, mert nem is vagyok az. Túlságosan sérült vagyok én ehhez.

-Szerinted rossz anyuka lennék? - kérdeztem halkan.

-Ahh, dehogy Reena. De nem ezen volt a lényeg. - felelte Loki szemeit forgatva.

Viszont mikor rámnézett, talán megláthatott valamit a szememben, és felfogta, hogy halálosan komolyan kérdeztem.

-Már miért ne lennél elég jó? - kérdezte a herceg. - Értesz a gyerekekhez, jól bánsz velük. Isuaval főként.

-Gondolod? - kérdeztem szipogva.

-Reena, ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem mondanám. - felelte, és letörölt egy könnycseppet az arcomról.

Nem volt előttem példa gyermekkoromban, hiszen kevés ideig ismerhettem a szüleimet. Így nagyon, nagyon féltem, hogy én majd valah rossz szülő leszek. Ritkán, és kevés embernek beszéltem a félelmeimről, és ez volt az egyik, melyet a legjobban elhallgattam mindenki elől.

-Tudom, és sajnálom, hogy ezzel fárasztalak, csak...

-Hidd el, mégértem. - felelte, én pedig még szorosabban hozzábújtam.

-Köszönöm neked.

Olyan hálás voltam, hogy azt nem tudom szavakba önteni.

Nem sokkal később egy katona kopogott be hozzánk, hogy itt az ideje az indulásnak. Nagyon rendes volt, és még ki is vitte a csomagjaimat. Felajánlotta, hogy utazhatunk hajóval, de ha úgy kívánom, akkor fog be lovakat valamelyik hintó elé. Én pedig éltem a fantasztikus lehetőséggel, és természetesen a második opciót választottam. Egyrészt, mert imádtam a lovak közelében lanni, másrészt még sosem ültem hintóban. Isua azt mondta ő a hajóval szeretne utazni, és meg akarja győzni a pilótát , hogy tanítsa meg őt vezetni. Nekem ezt első dolgom volt ellenkezni és még is mondtam neki, hogy viselkedjen legalább abban a kicsi időben amíg utazik. Nos... Loki rendesen keresztbe húzta ezt a tervet, ugyanis elkezdett Isuának arról magyarázni melyik szavak a leghatásosabbak ha meg akar győzni valakit. Még azt is hozzátette, hogy szívesen megfenyegeti a pilótát. Persze én ezt elleneztem, de ő csak ravaszul vigyorgott rám.

Utánna a trónterem felé indultunk, hogy búcsút vegyünk Odintól és a királynétől, de útközben szembe jött velünk Lucius.

-Reena, kérlek had tartsak veletek. - jött az őszinte kérés.

-Miért szeretnéd ezt?-érdeklődtem.

-Mert szeretlek, a testvérem vagy és ha neked nem is, de nekem szükségem van rád. Itt pedig nincsen maradásom. Mindenki gyűlöl az apám tettei miatt. - felelte halkan, és pedig egy szoros ölelésbe vontam.

-Örülnék neki, ha velünk tartanál. - suttogtam. - Vigyázz Isuára a hajón. Kérlek ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon.

-Köszönöm. - motyogta, majd elsietett.

Boldog voltam, hogy ő is velünk jön. Valahol mélyen azért szerettem, hiszen valamilyen szinten testvérek vagyunk, és szinte ugyanazon mentünk keresztül, így megértettük egymást.

-Nem értem ezt miért kellett! Nincsen szükségünk egy ilyen kétszínű... - morgolódott Loki.

-Te sem szereted, ha az apád alapján ítélnek meg. Ő sem Loki. Én nem tudom ez milyen érzés, de elhiszem, hogy szörnyű.

-Akkor sem örülök neki. Soha nem törődött veled, de most hirtelen a testvére lettél. Nem furcsa ez egy kicsit neked? - kérdezte a herceg.

Kissé elbizonytalandotam. Vajon igaza lehet, és tényleg akár valamit? Bár én nem hiszem, de azért elgondolkodtató. A herceg sokkal előrelátóbb mint én, és talán igaza van most is. Ugyan én bízom benne, hogy téved, és Luciusnak nincsen semmilyen hátsó szándéka, de óvatos leszek. Mert most minden helyrejött és nem fogom hagyni, hogy ezt bárki lerombolja.