Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

57.

Nagyon nagyon hosszú pillanatokig csak csendben ültünk. Én a föld alá tudtam volna süllyedni. Mikor Loki azt mondta nem keretel, akkor nem egészen erre számítottam. Gondoltam szépen bevezeti a témát, kedveskedik egy kicsit Kylusnak, megdícséri, közli a tényeket, majd eltűnik. Ez úgy passzolt volna hozzá.

-Nagyapa leszek? - fordult felém meghatottan.

Mintha pillanatok alatt eltűnt volna az összes döbbenet a szeméből. Nem volt haragos, ami meglepett, hiszen teljesen arra számítottam, hogy ki fog borulni. Durván.

-Nagyon úgy tűnik. - vetette közbe Loki.

Mind a kettőnktől kapott egy szúrós pillantás, majd mind két kezét magasba emelve tolta ki a székét. Készen állt arra, hogy bármelyik pillanatban elslisszanjon, de nem tette. Itt maradt velem.

-Igen apa, az leszel. - feleltem halkan, majd a szemébe néztem.

Ő csak felállt az asztaltól, majd felém közeledett. Loki hirtelen pattant elém, mikor Ky odaért. De apám nem foglalkozott vele különösebben. Őt is egy szoros ölelésbe rántotta. Valószínűleg a herceg nem tudta, mi Kylus szándéka, ezért volt olyan gyors. De jól esett, hogy még akkor is meg akar védeni, mikor nincsen mitől.

-Nagyon örülök neki, kincsem. - szólalt meg apa mosolyogva. - De Loki!- fordult a herceg felé, aki már éppen lábujjhegyen osont az ajtó felé.

-Khm...Tessék?- kérdezte a herceg.

-Az egyik fiadat utánnam kell elneveznetek. - felelte az édesapám.

És ez volt az a pont, ahol a két órás vitájuk elkezdődött, ugyan is a herceg semmi pénzért nem adta volna neki ezt a nevet. Én magukra hagytam őket, hiszen egyenlőre teljesen jelentéktelen dolgon vitatkoznak. Mintha az én beleegyezésem nélkül dönthetnének. Chh... Naivak.

Már fél álomban voltam, mikor Loki méltóztatott bejönni a szobánkna, majd bebújt mellém jó szorosan, és magához ölelt.

-Jó végre itt lenni, és nem azon a mihaszna Földön. - morogta a herceg, miközben arcát a nyakamba fúrta.

-Valóban jó itt. Na de, mire jutottatok? - kérdeztem halkan nevetve.

Valóban kíváncsi voltam rá ki lesz a nyertes.

-Lesz egy második Kylusunk. - sóhajtott a herceg.

-Tényleg? Hogyan győzött meg téged? - kérdeztem meglepetten.

Nem hittem volna, hogy Loki belemegy a dologba, annyira ellenezte. De valami végül mégis csak rávette.

-Azt mondta, különben nem vehetek feleségül. - morogta.

Fájt neki a vereség, ez tisztán látszódott.

-Micsoda áldozatokat hozol értem. - nevettem halkan.

Vajon Kylusnak miért annyira fontos ez? Talán ez valami féle hagyomány? Ki tudja? Egyébként teljesen mindegy, mert az én gyerekemet nem fogják Kylusnak hívni, maximum ez lesz a második neve, de az első biztosan nem.

-Igen, ilyenkor elgondolkozok azon, megéri-e ez nekem... - morogta a herceg álmosan.

Olyan gyorsan történtek a dolgok. Körülbelül másfél éve kezdődött minden. Akkor még nem hittem volna, hogy itt fogok kikötni. Nem, most nem Asgardra gondolok, persze azt is hihetetlennek találtam. Nem számítottam rá, hogy majd megismerek valakit, és ennyire meg fogok benne bízni, mint most Lokiban. Kicsit ironikus, hogy pont a csínytevések istene lett ez a figura az egyszerű kis életemben. Senkim sem volt hosszú távon , valójában azt gondoltam nekem már sosem lesz. Most viszont van egy vőlegényem, ami hihetetlen, és nagyon furcsa, hisz nem ismerjük egymást annyira rég óta. Viszont úgy érzem, mindent megkaptam tőle, amire csak vágytam. Nekem ő így tökéletes, ahogy van. Nem változtatnék semmin. Ami még ennél is hihetetlenebb, az az, hogy gyermeket várok. Én erre nem igazán voltam felkészülve, de most elképesztően boldoggá tesz, hogy kilenc hónap múlva, három taggal bővül a családunk. Persze, tudom,lesznek még nehézségek, mellettem főként, és minden tiszteletem Lokié, hogy elvisel. A másik dolog, ami szintén hihetetlen, hogy van édesapám. Persze, eddig is tudt, hogy létezik, de nem ismertem őt, és... Valóban az, akinek az anyukám gyermekkoromban beállítottál. Egy isten, ami furcsa, de hát ez van, ezt kell szeretni. Ő, elfogad engem, és nem ítél el, pedig tudja, hogy csináltam hülyeségeket a múltban jócskán.

Valószínűleg Loki azt hitte, hogy már alszom, ugyanis lágyan megsimogatta a karomat, majd suttogni kezdett.

-Reena, nem tudom, hogy hallod-e, amit mondok... Szóval, valószínűleg az egómnak jobban esne ha nem hallanád, de... Ez, ez volt a harmadik kívánságom. Nem mertem kérni, hisz ehhez nincs jogom. Viszont most mindennél boldogabb vagyok. Ők a remény számomra, egy új lehetőség, hogy bebizonyítom nem vagyok rossz...mert, miattatok bármilyen módon képes lennék megváltozni... Már most annyira szeretlek titeket. - fejezte be a mondandóját, miközben kezét a hasamra simította.

Teljesen meghatottan a szavai. Annyira őszinte volt, ami ugye tudjuk, nem a legfőbb erőssége. Lassan fordultam szembe a herceggel, aki szerintem meg volt győződve arról, hogy már alszom.

-Mikor kitaláltad ezt a három kívánságos dolgot... Sejtetted, hogy ez így fog végződni? - kérdeztem halkan, ő pedig megrázta a fejét.

-Nem, akkor mindenem meg volt, a trónon kívül persze. Ki akartam tolni veled. Igazából, simán kihasználtak volna, de... Utánna megismertelek, és nem tűnt akkora bulinak mint elsőre. Így úgy döntöttem, komolyan veszem a dolgot...- suttogta, majd szoros ölelésébe zárt.