Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

37.

Feszülten álldogáltam Isua ajtaja előtt.  Nagyjából felkészültem, a nagyjából őszinte beszélgetésünkre. Sóhajtottam egy nagyot és bekopogtam az ajtón. A kislány vigyorogva nyitotta ki azt, majd berángatott a szobájába.

-Loki hol van? - kérdezte csalódottan Isua. - Mindig együtt jöttök.

-Igen kincsem, de neki most dolga akadt.

Na igen, ez volt a nagyjából őszinte rész. Ugyanis a herceg az ajtó előtt hallgatózott.

-Kár. - motyogta a Isua.

Sejtettem hogy Loki most az ajtó túloldalán diadalittas örömtáncot jár.

-Nem az. Most nincs rá szükség. Csak veled szeretnék beszélni. - fordítottam komolyra a szót.-Szeretném Isua, ha hazamennél. A családodnak szüksége van rád, hiányzol nekik.

-De miért nem jöhetnek ők ide? Én nem akarok oda visszamenni. Nem volt mit ennünk, és betegek voltunk. - felelte szomorúan a kislány.

Óvatosan átöleltem őt. Ő pedig szipogva bújt hozzám.

-Wakandában vannak a rokonaid kincsem. Nem abban a neve sincs faluban. Az egy gyönyörű hely, ahol sok jó dolgot tanulhatsz a testvéreddel.

-De én azt szeretném, hogy Loki tanítson. - felelte durcásan.

-Nem hiányzik az anyukád?

-De. Nagyon. - motyogta.

-Akkor éppen itt az ideje, hogy újra találkozzatok. Neki szüksége van rád. - nyomtam puszit a homlokára, ő pedig még jobban hozzámbújt.

Szegény milyen tanácstalan lehet most. Át tudtam érezni a helyzetét. Ez kicsit hasonló, mint hogy nekem is el kellett jönnöm a palotából. Bár Loki velem tartott és ez nagyon nagy támasz volt nekem.

-Mikor indulunk?-kérdezte.

-Néhány nap múlva. Újév után. Rendben? - ő csak némán biccentett.

Miután elégedett engem, szomorúan dőlt hátra az ágyon, én pedig az ajtó felé lépdeltem.

-Legyél erős kincsem. Helyesen döntöttél.

Nagyot sóhajtottam, mikor kiléptem az ajtó. A herceg pontosan ugyan ott állt, ahol ígérte. Szomorúan fogtam meg a kezét, ő pedig magához rántott.

-Szerinted rossz ember vagyok Loki? - motyogtam a vállába.

Mardosott a bűntudat. Ebben a legrosszabb az, hogy nem tudom miért, hiszen elméletileg helyesen cselekedtem,de mégis nagyon fájt.

-Már hogy lennél az Reena? Nálad jobb embert nem ismerek. - felelte.

-De akkor miért érzem magam ilyen rosszul?

-Majd jobb lesz idővel. Hidd el. Amíg pedig itt van, azt használd ki. Egyébként, nálam jobb tanára úgysem lesz Wakandában. - magyarázott a herceg.

Ez tény, hogy nem lesz még egy ilyen tanára, aki ennyire nagy szeretettel fordul hozzá mindenben. Olyan aki az életét kockáztatja. Talán olyan volt ez az egész, mintha egy család lettünk volna. Szerettük annyira egymást, és pont ezért hoztuk meg most a döntést. Mert nem szabad önzőnek lennünk, hanem Isua érdekeit kell szem előtt tartani. Hosszú távra kell tervezni, és nem csak az előttünk álló néhány hónapra. Hanem évekre, vagy évtizedekre, hisz egy apró tett is változtathat az egészen.

-Ebben biztos vagyok. - feleltem kissé lehangoltan, miközben visszasétáltunk a szobánkba.

Szutyok ott várt minket az ágyon, és meglepő módon Loki nem tett rá semmilyen megjegyzést. Az ölébe vette az állatot, és óvatosan cirógatni kezdte.

-Mi a csuda történt veletek? Néhány napja még a pokolba kívántad szegényt.

-Na, azért nem egészen. Mi az, hogy szegényt? Kérlek, ez egy nagyon ravasz, sunyi élőlény. - érvelt Loki.

-Aha, szóval megvan a közös pont. - vetettem oda.

-Ez most... Fájt. Nagyon fájt. - felelte a herceg komolyan, de úgy három másodperc után elnevette magát.

Én szomorkásab mosolyogva ugrottam melléjük az ágyra, majd elvettem Lokitól a cicust.

-De most komolyan, mit csináltál vele? Olyan nyugodt?

-Megfenyegettem. - magyarázkodott az istenség.

Már nem azért, de hogyan lehet egy macskát megfenyegetni? Nekem ez túlságosan magas.

-Tudod mit? Nem számít mit csináltál, az se zavar ha benyugtatóztad, csak ne kezd el nekem magyarázni, hogy fenyegettél meg egy macskát.

Körülbelül hasonlóan telt a következő hét mint előtte. Minden nyugodt volt, még az én hercegem is. A palotában nagyjából kiismertem a járást, így nem volt már szükségem segítségre. Isua még itt töltötte az új év első napját, utánna azonban Kylus elkísérte őt Heimdallhoz, aki hazajuattatta a kislányt. Szörnyen hiányzott. Olyan csönd volt mindenütt. Nem rohangált senki sem a folyosón dalolászva. Loki is szótlan volt, és lehangolt. Neki is hiányzott Isua, nem is tagadta. Persze mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy helyesen döntöttünk. Isua most már biztos az anyukájával van és a testvérkéjével. Sőt, talán még az édesapja is ott van. Ki tudja?

Viszont a nyugalmas napok most sem tartották örökké. Éppen a kandalló előtt olvasgattam a társalgóban, mikor Loki idegesen berontott.

-Mi történt? - kézdeztem óvatosan, miközben a herceg helyet foglalt mellettem.

Ő óvatosan átkarolt, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Úgy szerettem, hogy ilyen magas.

-Reena, nem tudom, hogyan mondjam el neked....de kérlek, ne akadj ki nagyon. - felelte halkan Loki.

Kezdtem megijedni, ugyanis most látszott az istenségen, hogy nem tréfál, hanem teljesen komolyan beszél.

-Igyekszek.

-Nos, Axel eltűnt. Az őreit holtan találták két nappal ezelőtt. - mondta halkan a herceg.

Engem a hideg is kirázott, és sokkosan bámultam a tüzet. Ez lehetetlen. Igazságtalan. A leggonoszoabbak mindig túlélik valahogy. De miért? Miért nem lehet vérge nekünk is egy kicsit nyugodt életünk? Miért gyűlől minket ennyire megszállottan?

Sziasztok!

Kicsit megkésve, de mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet szeretnék kívánni!
krasznay_lily_mixer készített nekem egy fantasztikus illusztrációt a történethez, amit a fejezet legelején megtaláltok. Köszönöm szépen mégegyszer!  💖