Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

1.

Gyönyörűen ragyogtak a csillagok az égen. Főleg ebben az apró városban, amit már három éve az otthonomnak tartok. Mivel nem volt semmi világítás, így tökéletesen látszott az égbolt. Mindig is oda voltam a csillagokért. Magának a galaxisnak a látványáért. Sosem tudtam megmagyarázni miért, de vonzott valami benne.

Az édesanyám mindig mesélt nekem egy varázslatos helyről, Asgardról. Azt mondta, egykor ott élt, egy befolyásos családban, de mivel a férje elárulta a királyt, ezért Midgardra száműztek minket. Csak kettőnket, apáról nem mesélt többet. Mikor kicsi voltam, rajongtam ezért a meséért. Sosem ismertem apámat, és anyától is csak ezt a történetet hallottam. Persze akkor minden álmom az volt, hogy megismerhessem őt, találkozhassak az vele, és elvigyen Asgardba. De ahogyan minden gyermek, én is kinőttem a mesékből. Iskolába jártam, tanultam. Anya újraházasodott. Egy Axel nevű férfihoz ment hozzá. Ekkor voltam nyolc éves. Ki nem állhattam a pasast, a fiát pedig még nála is jobban utáltam. Ahogy csak tudtam keresztbe tettem nekik.

Most is kénytelen voltam elmosolyodni a gondolattól. Eszembe jutottak a csínyek, ahogyan szivattam mind a kettőt. Anya nem győzött magyarázkodni, én pedig adtam az ártatlant. Nos, ami azt illeti, elég álszent voltam.

Sajnos ez sem tartott örökké, az édesanyám nagyon beteg lett, és egyik orvos sem tudott rajta segíteni. Axel beutazta a Földet, mindenféle gyógyítókat keresett, de senkit nem talált aki megmenthette volna a feleségét. Én akkor voltam tizenhat éves. Axel továbbra sem kedvelt meg engem, amit teljesen megértettem. Jogosan utált, hiszen szemét voltam vele, ezt meg kell hagyni.

Az édesanyámmal töltöttem az utolsó perceit. Szerettem volna biztató dolgokat mondani, hogy minden rendbe fog jönni, hogy meggyógyul, és minden olyan lesz mint régen. De tudtam, hogy nem. Láttam a papírjait, és hallottam, ahogyan az orvos Axellel beszélt a kilátásairól. Sosem sírtam annyit mint azokban a napokban. Mikor utoljára voltam anyánál, azt hiszem már nem volt önmaga. Asgardról beszélt, arról, hogy egyszer majd én is hazatérhetek, és elnyerem Odin bocsánatát. Én csak bólogattam, és öröm csillant a szemében. Mikor kiléptem a szobából, Axel és a fia mentek be, de szinte semmi időt nem töltöttek ott. Egyértelmű volt, hogy ez mit jelent...

Ezután Axel rám sem bírt nézni, de mivel őt nevezték ki a hivatalos gyámomnak, kénytelen volt gondoskodni rólam. Egy bentlakásos gimnáziumba küldött, amit egyenesen gyűlöltem. Olyan szigor volt, és olyan fenyítések, hogy kénytelen voltam alkalmazkodni. Az egykor csintalan, bolondos lányból egy fegyelmezett felnőtt lett. Jelentkeztem az egyik legnevesebb orvosi egyetemre. Meglepődtem, mikor kiderül, hogy bejutottam. Az első dolgom volt megszakítani Axellel a kapcsolatot.
Évekkel később már büszkén tarthattam a kezembe a diplomámat. De nem töltött el különüsebben örömmel. Bizonyítani akartam, elismerésre vágytam, de nem volt senki akitől megkaphattam volna mindezt. Mindenki boldogan vonult el aznap a családjával az egyetem elől, én pedig egyedül gyalogoltam a legközelebbi gyorsétterembe, ahol felszolgálóként dolgoztam.

Egy évvel később engedélyt kaptam, hogy elutazhassak a távoli országok egyikébe. Egy apró faluba kerültem. Itt az emberek óriási szegénységben élnek, és ezen a szomszédos tartományokban dúló háború sem segít. Én vagyok az egyetlen orvos ezen a környéken, de rengeteg más feladatom is van. Tanítok is az iskolában, pedig egyáltalán nincsen ilyen végzettségem. Azt hiszem a gyerekek, és a felnőttek egyaránt szeretnek, és jól bánnak velem. Eredetileg egy évre jöttem ki, de megszerettem ezt a helyet, és egyébként sem volt hová mennem.

Most is a sárból készült kunyhóm tetején üldögéltem. Minden este végiggondolom, hogyan is jutottam ide. Azt hiszem, most sok mindenen változtathatnék ha megtehetném. De a múlton nem változtathatunk, ez nyilvánvaló.