Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

26.

Gyorsan elszaladtam a fürdőszobába egy törölközőért, majd bevizeztem annak sarkát. Először jó lenne látni, hol is van a sérülés, szóval a sebek környékét kellett megtisztítani. Óvatosan érintettem hozzá a vizes anyagot a horzsoláshoz, de biztos vagyok benne, hogy még így is csípte. Viszont szótlanul hagyta, hogy tegyem a dolgomat. Körülbelül fél óra alatt végeztem mindennel, kivéve a kezeivel. Azok voltak a legrosszabb állapotban.

-Kéne neked egy kesztyű, páncélozott. - javasoltam, miközben hozzá kezdtem a munkához.

-Van valahol. - vonta meg a vállát a herceg, majd ismét hasra vágta magát.

Nos, elég lazán veszi a dolgokat. Sokkal komolyabb sérülései is lehettek volna, ráadásul totális felelőtlenség volt, hogy nem szólt. El is fertőződhetett volna.

-Loki, csak egy pillanatra, de leszállnál az ágyról. - kértem őt óvatosan.

-Persze, majd reggel. -felelte, és lehunyta a szemeit.

Én pedig beletörődve oltottam le a villanyt, és másztam vissza a koszos paplan alá. Végre megnyugodhattam, és nem volt senki, aki miatt aggódnom kellett volna. Nyugodtan aludhattam is akár, amit meg kell hagyni, a napokban nemigen fordult elő.

Reggel az erős napsugarak fényére keltem. Ugyan tél volt, de a nap erősen tűzött a megszokotthoz képest. Éreztem az arcomon a kellemes meleget. Féltem megfordulni, és ki nyitni a szememet. Féltem, hogy mindez egy álom volt, és Loki meg Isua nem tértek vissza. Hosszú percek elteltével viszont erőt vettem magamon, megfordultam, és a herceggel a találtam szembe magam. Ő még javában aludt, ugyanabban a pózban, ahogyan éjszaka kiterült. Nem akartam megzavarni őt, így elmentem a fürdőszobába készülődni. Általában egyszerű inget viselek nadrággal, most viszont egy hosszú, csipkés fekete ruhát választottam. Pusztán azért esett erre a választás, mert a palota falai már rendesen áthültek, és ez a ruha vastagabbnak bizonyult a többinél. Ránézésre, egyébként lehet ebben is fagyoskodni fogok. A hajambaól kibontottam a fonatokat, így az hullámosan omlott a vállamra. Sminket nem használtam, sem most, sem máskor. Feleslegesnek tartottam, és egyébként is különleges alkalmakra tartogattam azt a keveset, amit a szobában találtam.

Viszonylag hamar, körülbelül negyed óra alatt végeztem, és mire kiléptem a fürdőből, már a herceg is ébren volt. Álmosan dörzsölgette a szemeit az ágyon.

-Köszönöm, hogy az éjszaka rendbe szedtél. - szólalt meg elsőként.

-Ez a munkám, felség. - hajoltam meg színpadiasan.

-Voltál már a gyógyítóknál? - érdeklődött hirtelen.

-Nem, az új évtől fogok kezdeni. - válaszoltam kedvesen.

Folyamatosan leveleztem az itteni gógyítókkal, és rengeteg új információval gazdagodott a tudásom. Borzasztóan vártam már, hogy hozzáláthassak a munkához.

-És te dolgozol valamit? - érdeklődtem.

-Én herceg vagyok, már megbocsáss.

-Nem hagyod, hogy elfelejtsem. - nevettem, ő pedig közelebb lépdelt hozzám.

Nem tartottam jó ötletnek, hogy járkál. Neki baromira pihennie kellene, forró teát iszogatni, meg hasonlók.

-Feküdj vissza. - parancsoltam rá.

-Jajja, Reena. Semmi bajom sincs, ezek csak karcolások. Egy hét és elmúlik. - magyarázta miközben szoros ölelésbe vont.

Ó hogyne, csak karcolások. Elképzepni nem tudom, hogy lehet az összes férfi ennyire makacs. Belehalna abba ha néhány napig pihenne? Áh, nem is értem.

-Persze, azért nézel ki úgy, mint akinek elrontották a lila sminkjét. - vigyorogtam el úgy, ahogyan ő szokott.

-Azt mondod nem áll jól? - kérdezte tettetett kétségbeeséssel. - Pedig színben passzol ahhoz a ronda pólódhoz.

-Hé, az a póló igen is jó. Arról nem én tehetek, hogy rossz ízlésed van Loki. - vontam meg a vállam.

Már terveztem arrébb lépni, mikor elkapta a karomat, és visszarántott magához. Bevallom, megijedtem, hiszen olyan gyors volt, hogy erre egyáltalán nem számítottam. Mélyen a szemembe nézett, majd halkan megszólalt.

-Azt mondod rossz ízlésem van? - kérdezte halálosan komolyan.

-Azt. - feleltem ugyanilyen stílusban, mit sem törődve a közelségével.

-Mégis téged tartalak a karjaimban. - jött a válasz, egy diadalittas mosoly kíséretében.

Jó, oké. Veszítettem. De a vereséget is büszkén kell viselni.

-Basszus. Hihetetlen vagy. - morogtam.

-Igen, mondták már. - bólogatott hevesen.

-Húha, egyetértesz velem herceg. Minő megtiszteltetés. -döntöttem neki a fejem a vállának.

Percekig csak álltunk egymást ölelve. Én nem tudtam mit mondhatnék, és úgy sejtem ő sem. Zavarban voltam, olyan kínos volt ez az egész helyzet. Azok után ami két napja történt. Mindketten őszinték voltunk a másikkal. Teljesen őszinték. Levetettünk egy pajzsot, melyet már késő újra felhúzni. Mevgáltoztunk a másik szemében, és láthatóvá tettük egymás számára egy olyan oldalunkat, melyet eddig senki sem ismert.

-Beszélni fogunk róla?-kérdezte halkan a herceg.

-Miről?-kérdeztem.

Pedig pontosan tudtam mire gondol. Nekem is ugyanezen járt a fejem, de ő most is bátrabbnak bizonyult.

-A csókról.

-Te kezdted. - jött a gyors, és egyben gyerekes vaszom. Ő csak elnevette magát.

-Én, ez igaz. De te folytattad.-felelte, és sejtettem, hogy magában jót mosolyog ezen.

Így, hogy csak a vállát láttam, és nem kellett a szemébe néznem, jóval könnyebb volt beszélni erről az egészről. Nem mondom, hogy nem volt kínos, mert égett az arcom, de egy fokkal még mindig könnyebben ment.

-Hát, ez jogos. - motyogtam.

Pillanatokig csak némán öleltük egymást. Egyikőnk sem mondott semmit, de végül én törtem meg a csöndet.

-Mi lesz ezután?

Kérdésem halk volt. Szinte reménykedtem abban, hogy nem is hallja meg. De hát isteni mivoltának köszönhetően a hallása is tökéletes volt.

-Szerintem megismételhetnénk... - felelte teljesen lazán.