Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

54.

-Mi van? - kérdeztem ásítva.

-Terhes vagy? - kérdezte hirtelen.

Olyan furcsa volt a hanghordozása. Rosszul esett, hogy ennyire negatívan áll a dolgokhoz. Talán ennyire tragikus lenne, hogyha gyermeket várnék?

-Nem, Loki. Nem vagyok.

-Mostanában sokat vagy rosszul, meg mintha híztál is volna. - motyogta a herceg.

-Mi az, hogy híztam? Bunkó vagy! - vetettem oda, miközben elfordultam tőle, és lerántottam róla a takarót.

Nem tudom, Loki hogyan fogadná, ha azt mondanám terhes vagyok. Persze nem vagyok az, vagyis... Nem hiszem. Hiszen az lehetetlen. Igaz, gyakrabban voltam rosszul, de biztosan megszoktam az otthoni ételeket. Vagy valami hasonló. Vajon a herceg örülne neki? Az az igazság, hogy nem hiszem, persze ezt ő így sosem mondta ki. Ez csak egy megérzés. Bár ami azt illeti, felesleges egyenlőre ilyenen gondolkozni.

-Reena, tudod, hogy nem így értettem. - bújt oda hozzám a herceg.

Ó, dehogynem. Mindig is érzékeny téma volt nekem a külsőm. Sosem éreztem magam szépnek, és Loki előtt senki sem mondta, hogy az lennék. Isua néha, de ő csak azért, mert szeretett.

-Világosíts fel, hogyan lehet ezt másképp érteni.

-Hát... Tudod, azt hittem... Szóval... - magyarázta a herceg, de nagyon nem sikerült kinyögnie.

-Hogy gyermeket várok? - kérdeztem felé fordulva.

Ő csak némán bólintott. Furcsán csillogtak a szemei, de mintha kicsit csalódott is lett volna. Bár valószínű, hogy ezt csak én képzeltem bele az egészbe.

-És... Ha esetleg így volna, mit szólnál? - kérdeztem bizonytalanul.

Úgy érzem, most még nem állok erre készen. De egyszer szeretnék gyermeket, mint szinte minden nő. És, hogyha egyszer lesznek körülüttem kicsi istenek, remélem, hogy az én hercegem lesz az apukájuk.

Loki sokáig nem válaszolt semmit, én pedig kezdtem megijedni.

-Én...boldog lennék. Azt hiszem, nagyon boldog. - felelte a csínyek istene.

Nem egészen erre számítottam. Azt hittem nem örülne neki túlságosan, de elfogadná a helyzetet. Viszont szörnyen jó érzés volt ezt hallani tőle.

-Én is. - suttogtam, ő pedig egy csókkal belém folytotta a szót.

-Biztos vagy benne, hogy nem? Mármint... Tényleg sokszor voltál rosszul. - kezdett bele Loki.

Ez tény, de nem hiszem, hogy ezért lett volna.

-Na, már nem teszed hozzá, hogy kövér vagyok? - kérdezem, játszva a sértődöttett.

-Egy szóval sem mondtam, hogy kövér vagy Reena. Csak nem vagy betegesen vékony, ami nem baj. - magyarázta a herceg.

-Szép mentés volt. Elismerésem. - nyomtam puszit az arcára. - De visszatérve a kérdésedre, nem hiszem. Nem voltunk meggondolatlanok sosem.

-Ez igaz. - felelte a herceg, ezzel lezárva a témát.

Kezdett bennem is ott motoszkálni a kérdés. Mi van, ha tényleg? Furcsa lenne, de nem mondom, hogy nem örülnék neki.

-Elmegyek orvoshoz. Ha visszaértünk Asgardba elmegyek. Menjünk biztosra. - mondtam halkan.

Talán ez a legjobb ötlet. Így minden világos lesz, és utánna nem kell túlgondolni a dolgokat. Hiszen ha nem vagyok terhes, akkor egyenlőre hanyagoljuk ezt a témát. Ha pedig az vagyok, ami elég valószínűtlen, akkor nem tudom mit csinálok. Örülök? Igen, de az közel sem elég.

-Legyen így. - értett velem egyet a herceg.

-Nem is ellenkezel? - kérdeztem meglepetten.

-Nem. Menjünk biztosra. - vonta meg a vállát, majd szorosan magához ölelt.

Képtelen voltam elaludni. Folyamatosan kattogott az agyam minden hülyeséget. Esküszöm, már neveken gondolkoztam. Olyan gáz vagyok. Körülbelül egy órája forgolódtam, mikor Lokinak elege lett belőle.

-Na most lett elég! - jelentette ki a herceg határozottan. - Mi a baj? Gyerünk, ki vele! Tudom, hogy van valami. Ilyenkor már úgy szoktál aludni, mint a bunda. Most meg vagy ötödjére áll bele a térded a hasamba. - magyarázta a herceg álmosan.

-Sajnálom Loki. Csak...Ez a téma, annyira új nekem. Szerinted milyen anya lennék?

A herceg csak kerek szemekkel pillantott le rám, majd egy nagyot ásított.

-Ezt muszály hajnalban megbeszélni? Azt hittem valami életbevágó dolog. - felelte a herceg.

-Nem, csak aggaszt. Mások annyira jók, én pedig... Nos, tudod milyen vagyok. És félek tőle, hogy valamit rosszul fogok csinálni.

Tényleg nagyon féltem ettől az egésztől. Talán túlságosan is beleéltem magam a dolgokba. De az is lehet, hogy nem. Ki tudja? Maximum jóval előre gondolkodunk.

-Reena, nem is biztos hogy, terhes vagy. Ha meg igen, akkor önmagad leszel. Mindent úgy csinálsz, mintha Isuával tennéd. Probléma megoldva. Aludhatunk. - hadarta a herceg.

-Igazad van. Ráérek ezen aggódni, miután kiderül, valóban az vagyok-e.

Reggel mikor felébredtem, Loki már nem volt mellettem. Körülnéztem a szobában, és azt véltem felfedezni, hogy nyitva van az erkélyajtó. Magamra kaptam egy lenge ruhát, majd kiléptem a hatalmas erkélyre. Gyönyörű volt a kilátás, viszont már hiányzott az otthonom, Kylus és Szutyok is. Loki a korlátnak támaszkodva figyelte a tájat. Valamin nagyon elgondolkozhatott, mivel észre sem vette mikor mellé léptem. Vagyis, nem reagált semmit. Csak nézett előre a semmibe. Ahogyan én is. Valószínűleg ugyan azon gondolkodtunk mind a ketten, de sokáig egyikőnk sem mondta ki. Nekem nem volt bátorságom hozzá, féltem Loki reakciójától. A herceg meg valószínűleg, nem akart egy a tegnapihoz hasonló beszélgetésbe keveredni. Persze ez abszolút érthető volt a részéről. De mégis ő mondta ki először azt, amin mind a ketten tűnődtünk hosszú percek óta.

-Reena, én szeretném őt. Szeretném ezt a gyereket. - suttogta, miközben két kezével megfogta az arcomat.

Én pedig könnyeimmel küszködve bólogattam. De elveszítettem a küzdelmet magammal szemben. Sorban gördültek végig a forró könnycseppek az arcomon, majd Loki kezén.

-Igen Loki... Én is...