Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

61.

Ezek után mondhatni mégjobban bűntudatom volt. Nem akartam megbántani őt, de lehetett érezni a hangján, hogy nincsen minden rendben. Viszont találunk megoldást. Meg fogjuk oldani.

-Sajnálom, hogy ennyi rossz dolgon kell keresztülmenned miattam. - motyogtam.

Talán ha azon a bizonyos napon nem ment meg minket, most minden máshogy lenne. Lehet halott lennék, lehet, hogy nem. De a hercegnek nyugodt élete lehetne.

-Ez nem tőled függ Reena. Te csak egy akadály vagy Axel tervében, semmi több. Pusztán késlelteted az eseményeket.

Talán igza van, ha én nem lennék itt, Axel akkor is hatalmat akarna, és tenne is azért.

-Loki, holnap kérlek beszélj Crassussal. Őt nem igazán tudtam becsapni. Meggyőződése, hogy miatta mentél el. Teljesen magába zuhant, szinte ki sem dugja az orrát a szobájából.

-Ez érthető. - sóhajtott a herceg.

-Igen, de ha esetleg...

-Beszélek vele, ígérem. Csak egy kicsit nyugodj meg Reena, nem tesz jót neked ez a sok idegeskedés, aminek ugye főleg én vagyok az oka.

Ez nem igaz, pusztán aggódom a hercegért. Tudom milyen önfejű, és nem szeretném, ha valami butaság következtében bajba sodorná magát.

-Rendben, de akkor sem megyek a palotába. Csak, hogy tudd. - feleltem halkan.

-De igen Reena. Oda mész, ha akarod, ha nem. Hidd el, a te érdekeiket nézem. Sokkal nagyobb biztonságban lennél ott. - magyarázta a herceg.

De én nem értettem vele egyet, még most sem.

-Nem érzem, miért lennék ott nagyobb biztonságban. Legutóbb Odin is ide jött.

-Az legutóbb volt, azóta változtak a dolgok. A személyzet nagy része le lett cserélve, sokkal több az őr. Fejlesztették a biztonságot, hidd el. - szólt határozottan.

Ha ez igaz is, amit persze nem vonok kétségbe, akkor sincsen ínyemre ez az egész. De Lokinak igaza van.

-Rendben, elmegyünk. Crassus velem jöt természetesen. Na de te? Te hol leszel? - kérdeztem, bár már előre sejtettem a választ.

-Reena én...

-Elmész. - szakítottam félbe.

Tudtam, hogy így lesz. Éreztem, már akkor amikor visszajöttek, hogy ez nem fog sokáig tartani.

-Muszály. Most hatalmas a tét, nem maradhatok, de amint lesz lehetőségem, hazajövök, ígérem. - suttogta.

-Reggelig maradsz? - kérdeztem halkan, miközben patakokban folytak a könnyek az arcomon.

-Igen. Értesítenem kell a Midgardiakat, valamint bármennyire is utálom, Jouttunheimet is.

Persze, ha Axel sikerrel já, bolygókat szerezhet meg, amelyből az örök tél világa sem kivétel. Loki pedig a törvényes királya annak a helynek, elméletileg.

-Mihez kezdek, ha nem jössz vissza? - szipogtam halkan.

-Nem akarok neked hazudni. Benne van ez is, de... Akkor éled tovább az életedet. Keresel valakit magad mellé, akit idővel ugyanúgy tudsz majd szeretni mint engem, és vele együtt neveled majd fel a gyermekeinket. Persze, azért azzal majd legyenek tisztában, hogy én sokkal menőbb voltam mint bárki más.

Fájt ezt hallani. Hihetetlen, hogy a történetünk így érjen véget. Sosem tudnék mást szeretni. Sohasem, azt pedig, hogy gyermekeinket más nevelje, soha nem hagynám.

-Te ezt tennéd, ha fordítva állnánk? - kérdeztem suttogva.

-Nem. Sosem tudnék másra nézni. Viszont visszajövök Reena.

-Nem tudhatod. - motyogtam.

-Nem bízol bennem? - kérdezte.

De benned igen Loki, csak a többiekben nem. Ezt akartam mondani, de nem jött ki hang a torkomon. A fejemet a melllasára hajtottam, és úgy szipogtam tovább. Ő óvatosan simogatta a hajamat, miközben biztató szavakat suttogott. De éreztem, hogy ő sem hisz bennük igazán.

A reggel szörnyű volt. Én jóval korábban keltem mint a herceg, de nem csináltam semmit. Hosszú pillanatokon keresztül csak figyeltem őt, miközben alszik. Azt hittem minden jó lesz, egy család leszünk, de a sors úgy tűnik nem így akarja. Talán nem ez van nekünk megírva. Loki lassan ébredezett, én pedig próbáltam letörölni a könnyeimet, de így is tisztán látszott a szemem vörös színe. A herceg szomorúan mosolygott rám, majd szoros ölelésbe vont. Nálam ismét eltört a mécses, és zokogva fúrtam az arcom Loki vállába. Görcsösen szorítottam őt, nem akartam elengedni.

-Sajnálom Reena. Szörnyen sajnálom... - suttogta, miközben a hátamat simogatta.

-Szeretlek. - motyogtam nagy nehezen.

-Régebben, nem hittem, hogy valaha ilyet fogsz majd mondani nekem. Sőt, azok után amit Midgardon tettem, nem hittem, hogy lesz olyan aki ne csak egy gyilkosként tekintene rám. - felelte a herceg. - És ha nem jönnék vissza, tudd, hogy mindennél jobban szeretlek... Titeket. - mosolygott, miközben kezét a hasamra simította.

De vissza fogsz jönni, mert én nem hagyok neked más választást Loki. Nincsen olyan opció, hogy ne gyere vissza.

-Csak legyél nagyon óvatos kérlek. - leheltem csókot az ajkaira.

Loki csak biccentett, és a következő pillanatban már itt sem volt. Én az erkélyről figyeltem ahogyan lóháton elvégtat a palota felé. Hátranézett még utoljára, a tekintetünk egy rövid időre összefonódott. Utánna viszont a herceg csak egy apró, távolodó pont lett, egészen addig, amíg szem elől nem veszítettem.

Tudtam, hogy erősnek kell tűnnöm. Most senki sem láthatja rajtam, hogy összetörtem, és nem is fogják. Hideg vízzel megmostam az arcomat, majd magamra öltöttem egy olyan öltözéket, amibe még bele férek, de egyben tekintélytparancsoló is. Így sem kedvelnek az itteniek, nem adok nekik több lehetőséget arra, hogy bántásnak engem, vagy a családomat. Összecsomagoltam a legfontosabb dolgokat, majd elmentem Crassus szobájába. A fiúcska az íróasztalán rajzolgatott.

-Crassus, fél órád van összecsomagolni a holmijaidat. Indulunk a palotába. - szóltam határozottan.

Amíg a kisfiú összepakolta, a főként könyvekből álló csomagját, én elbúcsúztam az édesapámtól. Sajnos ő nem jöhetett velünk, valakinak muszály volt vigyáznia erre a hatalmas birtokra is...