Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

23.

Lucius hosszú pillanatokig farkasszemet nézett az apjával. Olyan különbözőek voltak. Axel, sötét haja és szeme, pont az ellentéte volt Lucius halvány barna hajának, és világoskék szemének. Loki óvatosan megszorította a kezemet, és a hideg is kirázott, ahogyan a bilincs hozzáért a csuklómhoz.

-Legyen hát, ahogyan a többség óhajtja. - hajolt meg gúnyosan Axel.

Én álltam a sor legszélén, és velem kezdte a király. Nem tudtam, milyen érzésre kell számítani, mennyi mindenbe fog belelátni az uralkodó abban a néhány pillanatban, de vállaltam a kockázatot. Megéri, értük megtéri.

Görcsösen szorítottam Loki kezét, miközben Odin a homlokomhoz emelte tenyerét. Lehunytam a szememet. A fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Összeszorítottam a fogaimat, és éreztem, ahogyan egy könnycsepp lecsordul az arcomon. Szinte az egész életem lepörgött előttem, olyan pillanatok jutottak eszembe, melyek már rég feledésbe merültek. A képek viszont egynél lelassultak. Ez volt az, ahol Axel bevallotta, hogy miatta veszítettem el az édesanyámat.

Hirtelen szűnt meg a fájdalom. Már nem éreztem semmit. Sajnálatot láttam talán akkor a király szemében.

-Reena, Kylus leánya ártatlannak bizonyult. Szólása jogos volt, így kérése teljesül. - felelte Odin.

A mindenek Atyja szavaihoz híven a következő emberhez lépett. Lokihoz. Ahogy hozzáért, a herceg arca megrándult, de nem látszottak rajta a fájdalom más jelei. Ugyan erősen szorította a kezemet, de egy kívülállónak ebből semmi sem tűnt fel. Frigga szomorúan mosolygott ránk a helyéről. Belegondolni is szörnyű, mit érezhet ilyenkor egy anya, hisz a fia élete a tét. Nem tudom az én emlékeimben mennyi időt töltött Odin. Loki esetében két perc volt körülbelül.

Amint a király végzett, bal kezét Loki vállára tette, és mélyen a szemébe nézett. Féltem, remegtem, hogy mi lesz az ítélet. Ekkor Odin halkan megszólaltak, szemei szomorúan ragyogtak.

-Bocsáss meg fiam, mindenért. - suttogta, Loki pedig csillogó szemekkel bólintott.

-A fiam ártatlan! - hallatszott a hangos kiáltás a királytól.

Boldog voltam. Belül repdestem az örömtől. Túlélte, sikerült. Megcsináltam. Ezek visszhangoztak a fejemben újra és újra. Boldog voltam, boldogabb mint eddig bármikor.

Odin a harmadik vádlotthoz, Kylushoz lépett. Nem tudom mit látott a fejében. Az édesapám úgy állt ott mint egy szikla. Rendíthetetlen volt. Odin arca torzult grimaszba és nem az övé.

-Kylus, Eracht fia, tévedtem mikor bűnösnek ítéltelek. Mérhetetlenül sajnálom, amit családoddal tettem. Bocsáss meg, barátom.

Úgy vigyorogtam Lokira, mint aki megzakkant. Képtelen voltam elhinni, hogy ez a nap így végződik. Szabadok voltak mind a ketten. Valóra vált az álmom. Talán látta ezt a három nővér előre, és ezért nem mutatták meg nekem hollétüket.

-Lucius, lépj közelebb. - szólította Odin a fiatal nemest.

Lucius eleget tett a kérésnek, és egyből az uralkodó előtt termett. Egyikőjük arcáról sem tudtam elolvasni semmit. Mi de ketten rezzenéstelenül álltak. Talán Odin már számított rá, mit fog látni.

Hirtelen csörömpölés szakította ki a Mindenek Atyját az emlékekből. Az ajtóban az őrök holtan estek össze, és Axelnek már csak a hűlt helyét láttuk. Senki sem figyelt rá egy pillanat erejéig és ő kapva kapott az alkalmon, kihasználta figyelmetlenségünket.

Odin tajtékzott, utánna küldte az őröket, és mindenkit kizavart a teremből rajtunk kívül. Nem tudtam kit mondhatnék. A király eltűnt, Loki és Lucius pedig vele tartottak. Némán álltam Kylussal szemben.

-Lányom... - suttogta, és kitárta karjait.

Elvesztem az ölelésében, olyannyira apró voltam a harcoshoz képest. Mindkettőnk arcán ott virított a levakarhatatlan mosoly. Tudtam, visszakaptam őt, és nincsen senki a világon, aki valaha képes lenne elszakítani tőle.

-Mindig is vágytam rá, hogy megismerhesselek, és... Most itt vagy, ez olyan hihetetlen nekem. - törölgettem a könnyeimet.

-Soha többé nem hagyom, hogy bántódásod essen, ezt megígérem neked. Annyi kérdésem lenne hozzád, de ez még várhát. - súgta a fülembe, majd fejével az ajtó felé biccentett.

Loki keresztbetett lábakkal támasztotta az ajtófélfát. Olyan őszinte mosoly volt az arcán, amilyet már régen láttam tőle.

Az édesapám elviharzott, mondván, hogy meg kell találnia Axelt. Így ketten maradtunk a hatalmas teremben. A herceg közelebb sétált hozzám, és szoros ölelésbe vont.

-Megmentettél Reena. De még mindig én vezetek, három egyre. - suttogta, én pedig elnevettem magam.

-Most komolyan, ezen gondolkoztál idáig? - érdeklődtem.

-Természetesen. De azért igazán hálás vagyok. Nagyon bátor voltál. - felelte a herceg. - Köszönöm hercegnőm.

-Úgy tűnik, most minden helyre áll Loki. El tudod ezt hinni? - mosolyogtam.

Néhány katonát követve haladtunk a folyosókon. A palotát lezárták. Senki sem tudott se ki se be jutni.

-Nem, attól tartok Axel nem törődött bele vereségbe. És az elsődleges célpontja te vagy, rajtad fog bosszút állni. - magyarázta az istenség gondterhelt arccal.

-El fogják őt kapni, tudom. - feleltem határozottan, de a herceg csak a fejét ingatta.

Igaza is lett, már eltelt öt óra és semmi sem történ. Loki és én egy őrökkel védett szobában tartózkodunk. Nem tetszett a helyzet, olyan volt mint egy kalitka, ahová bezártak minket. Persze tudtam, hogy ez mind jó célt szolgál, de akkor is szörnyen bosszantónak bizonyult. A herceg néma volt, nem szólt hozzám egyetlen szót se, amit nem igazán értettem. Én is szótlan voltam, csak néztem az égboltot, és vártam a csodát. Képtelen voltam elhinni, hogy Axel megint megúszta az egészet.

Késő estig a szobában tartózkodunk, de nem történt semmi. Nyolc óra körül viszont valaki kopogott az ajtón. Egy katonatiszt rezzenéstelen arcával találtam szembe magam.

-Reena kisasszony, attól tartok, hogy a kislányt, akit magával hozott Asgard dicső városába, Axel főtanácsos magával vitte, és túszként tartja fogva.

Nem hittem el a mit mondott. Görcsösen kapaszkodtam a kilincsbe, és ha az nincsen ott, akkor abban a pillanatban összevesztem volna. Loki hirtelen mellettem termett, és óvatosan tartott . Könnyes szemekkel pillantottam fel rá.

-Kérlek, hozd őt vissza Loki. Ha bármi baja esik én... Én tehetek erről az egészről... Én elrontottam.