Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

39.

Csak lefagyva álltam, vagyis ültem a herceggel szemben. Meg akartam szólalni, de olyan gombóc volt a torkomban, hogy egyszerűen nem jött ki rajta hang. A körülmények ellenére igazán boldog voltam. A könny patakokban folyt az arcomon, és úgy vetettem magam a herceg karjaiba.

-Mondanál... valamit? - kérdezte az istenség feszülten.

-Igen, igen, igen...-suttogtam.

Hallottam Loki megkönnyebbült sóhaját, ami még jobban mosolygásra késztetett.

-Huh, már megijedtem. - nevette el magát a herceg. - Na, akkor első kérés letudva. Még van kettő. Szóval a Tesseracht a...

Néha annyira, de annyira hangulatrontó tud lenni.

-Nem. Egy sincs. Nem nyúlom le a kockát. Egyébként, sosem mondtad el mire való. Tény, hogy jól néz ki, és még szobadekorációnak is elmegy, de nem hiszem, hogy neked ez a célod vele. - vágtam a szavába, mielőtt elkezdte volna a pontos helymeghatározást.

Loki megszállottja annak a fénylő izének, ami fogalmam sincs mire való. Komolyan, van, hogy még álmában is motyog róla.

-Ez bonyolult. De a lényeg, hogy akárhová el tudsz jutni vele. - magyarázta a herceg.

Az istenség a fejét a nyakamba fúra, én pedig a hajával babráltam. Milyen sokat nőtt ezalatt a fél év alatt. Visszatérve a kockához, ha bárhová el lehet vele jutni, akkor egy óriási kincs, de egyben fegyver is. Már értem, miért van elzárva olyan gondosan.

-Loki, kérhetek tőled valamit? - kérdeztem halkan.

-Az attól függ drágám, hogy mire vágysz. - felelte, miközben minden szónál hozzáért az ajka a nyakamhoz.

A hideg is kirázott tőle ilyenkor.

-Ha valaha ellopod a Tesserachtot, akkor menjünk el a Maldív-szigetekre.

Tudom, ez egy nevetséges kérés. De mindig is szerettem volna oda ejutni. Annyi gyönyörű képet láttam, és emberek beszámolóját hallottam, hogy magával vonzott az egész. Halálom előtt mindenképpen szerettem volna eljutni oda egyszer.

-Ha az Axeles probléma megszűnik, megkérem Heimdallt, hogy küldjön el oda téged. - tett ígéretet a herceg.

-Én veled szeretnék menni.

-Akkor együtt megyünk. De csak egy hétre. Nem bírok kit többet midgardon, a végén még elkap a késztetés, hogy leigázzam. - magyarázta Loki halálosan komolyan, és pedig csak nevettem.

Szegény, micsoda problémái vannak.

Éjszaka arra ébredtem, hogy szörnyen fáj a hátam. Valójában azt sem tudtam hol vagyok, vagy miként keveredtem ide. De miután felismertem a kandallót és a velem összegabalyodott herceget, egyből eszembe jutott hol vagyok. Olyan sokáig beszélgettünk, hogy mind a ketten elaludtunk ezen a kicsi kanapén. Óvatosan simogattam meg Loki arcát, de ő csak morogva tolta arrébb a kezemet.

-Gyere Loki, a végén még elolvadsz. Én is majd megsülök, és nem tudom rád milyen hatással van a meleg. Nem szeretném, hogy rosszul legyél.

A kandalló annyira befűtötte az egész helységet, hogy alig lehetett megmaradni. Kinyitottam az egyik ablakot, és éreztem az arcomon a kintről beáramló hideg levegőt. Olyan kellemes volt, de nem maradtam sokáig, mert akartam most megfázni, hisz holnap érkezik a Mindenek Atyja, és a királyné. Loki nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról, majd lassan elkezdett visszacsoszogni a szobánk felé. Mikor mellé értem, kómásan megfogta a kezemet, és megszólalt.

-Kedves, hogy így aggódsz értem, de nem fogok elolvadni.-motyogta kedvesen.

Nem igazán tudtam elaludni, még hajnalban is javában forgolódtam, ezzel valószínűleg ébrentartva Lokit.

-Min gondolkozol ennyit?

-Ha Odin elhagyja a palotát, Axel könnyen bejuthat, és ha megszerzi a kockát, vagy egyéb hasonló fegyvereket, akkor esélyünk sem lesz ellene. - magyaráztam. - És most téged gyűlöl a a legjobban, hisz te juttattad tömlöcbe. Sosem mondok ilyet, és szégyellem is magam miatta, de meg kellett volna ölnöd.

-Tudom. - felelte miközben magához ölelt. - De nem akartam Isua előtt. Legutóbb mikor mesélt, kicsit túlzásba esett. Csak a combjába szúrtam a tőrt.

-Most nem fogja megúszni. Megölte az édesanyámat, téged is bántott, nem érdemel kegyelmet. - feleltem halkan.

-Valóban nem. De visszatérve a Tesserachtra. Nem fogja megszerezni. Odin a legfontosabbakat álcázva magával hozza, többek között a kockát is. A fegyverteremre pedig egy erős bűbáj kerül. Nem fogja akárki feltörni. - magyarázta álmosan a herceg.

Én pedig hittem neki, és teljes mértékben megbíztam benne. Furcsa. Soha életemben nem bíztam meg senkiben sem teljesen. Volt, ahol megjelent a bizalom aprócska szikrája. De ez elmúlt. Az emberek becsaptak, átvernek.

-Mostmár tudsz nyugodtan aludni, kedvesem. - suttogta a herceg, és lehunyta szemeit.

Persze eztán sem voltam képes álomra hajtani a hejem, de legalább pihentem egy kicsit, és Lokit is hagytam aludni. Reggel ő is korán ébredt, mint ahogyan én szoktam általában. Kívülről hangos zaj hallatszott be a szobába. A személyzet bizonyára szaladgált össze-vissza a folyosón. Hallottam a csörömpölést, kiabálást. Csoda ha az egész falu nem hallja, ha pedig igen, akkor nem nehéz kitalálni, hogy itt bizony történik valami.

Loki egy mozdulattal magára öltötte az aznapi szerelését. Most sokkal elegánsabb volt mint általában. Több helyen jelent meg az arany az öltözékében, és a palástja végén is aranyló kígyók tekeregtek.

-Hmm, elegáns. - jegyeztem meg vigyorogva.

Magamnak egy olyan ruhát választottam, amely a derekamon és az ujjaimon passzos és fekete. Semmilyen dísze nincsen, teljesen egyszerű. Viszont a szoknya rész egy aranyszínű csipkével borított, kissé lágyabb esésű selyem volt. Választottam hozzá egy arany nyakláncot, melyen hasonlő kis virágmotívumok voltak mint a szoknyámon. A hajammal viszont nem csináltam semmit, egyszerűen csak megfésültem.

Még most is olyan hihetetlen nekem, hogy ilyen ruhákat hordhatok. Rettentően vigyázok rájuk, és csak alkalmakkor veszem fel, de akkor is olyan érék egy ilyen darab, hogy mielőtt idekerültem, egy sokkal egyszerűbbet sem engedhettem meg magamnak.

Loki az ajtó előtt állt, és gyakorlatilag tátva maradt a szája, mikor meglátott. Én csak halkan elnevettem magam, ő pedig szoros ölelésbe vont.

-Gyönyörű vagy. Csak azt nem szeretem, hogy a ruháidnak mindig hosszú az ujja. - magyarázta Loki.

Nos, még mindig nem mertem levenni a hosszú ujjú felsőket, ha mások közé mentünk. Rettegtem a lenéző pillantásoktól, attól, hogy majd elítélnek. Loki látta a hegeket, de sosem kérdezett rájuk, nem kérte számon miért vannak ott.

-Egyből elítélnének, ha meglátnák a karom. Pedig nem is én tettem... - feleltem halkan.

Ezt sem mondtam még el Lokinak, de talán most itt az ideje, hogy ebbe is beavassam.

-Tessék? Ki volt az? - kérdezte az istenség zavarodottan.

-Este elmesélek neked mindent, rendben?

-Rendben. De azért tudd, hogy nekem hegekkel is a legszebb vagy. - felelte halkan.

Én csak hálásan pillantottam fel rá majd belekaroltam a hercegbe. Láttam rajta, ahogyan egyre jobban közeledtünk a szüleihez, hogy feszült, nem is kicsit.

-Minden rendben fog menni Loki. - feleltem biztatóan mikor lenézett rám.

-Meglátjuk Reena. Meglátjuk...