Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

19.

Nyugtalanul sétáltam a palotakertben. Ez volt az ötödik hét, amit távol töltöttem az otthonomtól, de még mindig nem találkoztam az édesapámmal. A naptáramban számoltam visszafelé a napokat, hogy mikor jön el végre az a várva várt pillanat, mikor meglátom őt, de Odin nem akart nekem kedvezni. Ötletem sincs ugyan, hogy mivel, de nagyon úgy tűnik, hogy magamra haragítottam az idős Istent, ugyanis egyre kedvezőtlenebb parancsokat osztogat. Először is, nem mehetek oda az apámhoz. Kitiltott a harmadik szintről, ahol egyébként még életemben nem jártam. Elméletileg az a királyi család részlege, vagy valami ilyesmi. Egyszer hallottam erről pletykálni a szobalányokat. Ezzel az intézkedésével egyébként nem volt nagy problémám, hisz nem terveztem oda menni. Ugyan kit érdekel Odin szobája? Ami a legjobban kiakasztott, az az, hogy még a könyvtárból is kitiltott a vén fószer. Pedig én kihangsúlyoztam, hogy nagyon szeretek olvasni.

Kezdtem rabként érezni magam az istenek otthonában. Magányos voltam talán még magányosabb mint régen. Isua teljesen oda van Friggáért, és ezt én nem is rovom fel neki. Legyen csak boldog, igazán megérdemli. Loki és Thor már vagy tíz napja eltűnt. Odin annyit mondott, hogy feladatuk akadt, és mikor rákérdeztem, hogy micsoda, elküldött, hogy nem rám tartozik. Azt már meg sem mertem kérdezni mikor érnek vissza. Szóval, kint sétálgattam a kertben és vártam a csodát. A lovakhoz is rendszeresen kimentem. Szerettem az állatokat, a lovakat különösen. Annak örültem, hogy legalább ettől nem lettem eltiltva.

Magányosan üldögéltem az egyik szökőkút mellett. Nagyon hangulatos volt este, az apró lámpásokkal. Bár a józan ember ilyenkor már rég alszik.

Hirtelen egy hűvös kezet éreztem meg a vállamon. Kirázott a hideg, és gyorsan felpattantam.

-Istenem! - kiáltottam fel hirtelen.

Nagyon megilyedtem, nem tagadom. Hiszen bárki lehetett volna, akármilyen szándékkal.

-Szolgálatodra, hölgyem. - hajolt meg Loki színpadiasan.

Arcán a szokásos magabiztosság és a vigyor terült el. Boldog voltam, hogy újra láthatom őt. Valami megdübbent bennem, és örültem, hogy épségben visszatért a herceg.

-Mit keresel kint ilyen későn? - érdeklődtem.

Ha most ért vissza, az éjszaka közepén, akkor mit keres kint a kertben? Pont, hogy ki kellene pihenni a hosszú út fáradtságait, nem a sötétben mászkálni.

-Ezt én is kérdezhetném. - vont vállat.

-Lehet, de én voltam a gyorsabb. - vigyorogtam.

-Nos, rég láttam a kedvenc midgardi asgardimat, szóval... Gondoltam megnézem él e még, vagy már nem bírta tovább nélkülem.

Az elmúlt tíz nap alatt, az egója semmit sem változott. Ugyanaz az önimádó istenség maradt aki volt. Persze, rajta valószínűleg ezer év sem segítene, viszont ez nem is zavart. Nem akartam, hogy megváltozzom, így kedveltem meg, és szerintem mára már a barátomnak nevezhetem. Az egyetlen barátomnak. Két ilyen elcseszett istenség mint mi.

-Majd' meghaltam Loki. - ironizáltam. - Apád a létező összes dolgot megtiltotta nekem. - panaszkodtam, miközben visszaültem a padra.

Ő erre csak elnevette mágát. Hát igen, együttérzésből is kevés szorult belé.

-Azt elhiszem, nem akarta, hogy rombadöntsd a birodalmat. - nevetett tovább. - De komolyra fordítva a szót, hoztam neked valamit.

Egy arany borítékot nyújtott felém. Nagyon szépen, igényesen volt elkészítve, és a csak az én nevem díszelgett a hátlapján. Elsőre egy esküvői meghívónak tűnt, de itt nincs senki akit ismernék. Óvatosan nyitottam föl, nem akartam, hogy a szép papír megsérüljön. Egy félbehajtott fehér papíros húztam elő a borítékból. Lassan olvasni kezdtem a betűket, de nem hittem a szememnek. Az egyik gyógyító küldte, hogy mélységesen sajnálja, hogy elküldött, és hogyha még mindig óhajtok ott dolgozni, örömmel várnak. Képtelen voltam elhinni. Újra és újra végigolvastam a sorokat. Nagyon, de nagyon hálás voltam a hercegnek.

-Köszönöm neked. - suttogtam, miközben sokadjára olvastam a levelet.

-Semmiség. Elsőre is felvettek volna, ha nem fenyegetem meg őket. - vonta meg vállát vigyorog az isten.

Én csak döbbenten hallgattam. Nos, volt egy ilyen teóriám nekem is, hogy Loki megfenyegette a dolgozókat, és pusztán azért nem vettek fel, de ez csak arra szolgált, hogy ne érezzem magam haszontalannak, és másra kenhessem a hibám.

-Sejtettem, hogy így volt. - nevettem el magam.

-Azt hittem, hogy ki fogsz akadni. - mondta bizonytalanul a herceg. - Erre nevetsz. Nem tudok kiigazodni rajtad, pedig elég jó emberismerő vagyok.

-Eláruljak neked valami? - kérdeztem a csínytevések istenért, neki pedig felcsillant a szeme, és vigyorogva bólintott.

-Isten vagyok. - feleltem halkan. - Te pedig nem vagy jó istenismerő.

-Nem vagyok rád jó hatással. -jelentette ki határozottan, én pedig ismét elnevettem magam.

Jó volt újra az ő közelében lenni, egyből nem voltam magányos, és a hangulatomat is feldobat, annak ellenére, hogy folyamatosan sértegetett.

-Holnap elmesélem neked mindet, most viszont, menjünk be, mert a végén megfagysz. Tiszta lila a szád, meg a kezed. - javasolta a herceg.

Valóban nagyon hideg volt már kint. Közeledett a tél, és a levegő rendesen lehűlt. Csöndben sétáltunk vissza a palota bejáratáig. Egyikőnk sem szólt semmit, de mind a kettőnk arcán ott virított a levakarhatatlan mosoly.

Sziasztok kedves Olvasóim!
Sosem írtam még semmit, egyik fejezet alá sem, de ma úgy döntöttem fogok, akkor is, ha senki sem kíváncsi rám. Tudni kell rólam, hogy a mindenem a rajz, és tervezőgrafikus szeretnék majd lenni. Suli után sokszor hajlamos vagyok szándékosan lekésni a buszt, hogy beugorhassak a könyvesboltba nézelődni, és ez ma sem volt másképp. A távolból megláttam egy nagyon kreatív, igényes borítót... És gondoltam, hű de kiralyul meg van tervezve, megnézem közelebbről.

És itt is van a könyv, amit messziről megláttam. Elsőre azt hittem, valami fantasy, de miután megismertem a tartalmát Még jobban megszerettem. Természetesen nem maradt ott a boltban, meglepem magam karácsonyra vele. Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Én beleolvastam, és már most oda vagyok érte.