Back home /Loki ff. /[BEFEJEZETT]

56.

-H-három? Egyszerre? - kérdezte a herceg.

Igen, nekem is ez volt az első reakcióm. Hihetetlen, még mindig.

-Igen, uram. - felelte az orvos.

-Ez nem veszélyes? Mármint, Reenának nem esik baja, igaz? - kérdezte Loki.

Neki hamarabb jutott eszébe a biztonságom, mint saját magnak. Valószínűleg nekem már teljesen vörös volt a szemem, úgy szorongattam Loki kezét, miközben ő az orvossal beszélgetett.

-De az. Pontosan ezért kell gyakrabban járni hozzám, mint a rendes terhességeknél. Tudja, biztos ami biztos. Egy ellenőrzés sosem árt. - vigyorgott ránk a hölgy.

Lokival kézen fogva sétáltunk vissza az otthonunk felé. Nem sokan voltak az utcán, teljesen nyugalmas volt az út. Egyikőnk sem szólt semmit, csak őrült módon vigyorogva lépkedtünk. Biztosan bolondnak néztek, akik szembe jöttek velünk. De mit számít ez? Annyira rossz dolog után, megtörtént velünk ez a csoda.

-El tudod ezt hinni? - kérdeztem halkan a herceget. - Vagy csak álmodunk?

-Nem. Ez megtörtént, de akkor is hihetetlen. Sosem képzeltem el magam úgy mint apa. Inkább a trón, a dicsőség lebegett a szemem előtt. De már most lemondanék róla értük. Bármit megtenném, hogy nekik jó legyen, és még is fogok tenni, effelől biztosítalak, életem.

Sosem hittem volna, hogy valaha majd ezt hallom Lokitól, de az biztos, hogy mélységesen meghatottan a szavai.

-Tudom. Mindig mellettem voltál, pedig nem volt kötelességed. Megvédtél, pedig akkor hátrányod adódott belőle.

-Nagyon féltelek téged, hogy valami bajod esik. - suttogta.

-Nem lesz gond. Az orvos rengeteg jó tanáccsal szolgált. Mi pedig, mindent megoldunk. Együtt.

Jó páros voltunk, ez vitathatatlan. De nem tudom magunkat egy családként elképzelni. Egyenlőre.

-Kislányokat, vagy kisfúkat szeretnél jobban Loki? - kérdeztem incselkedve.

-Vegyesen. De ha úgy nem lehet akkor  fiúkat. Valaki kell utánnam a trónra. - emelte a magasba az állát.

Ilyenkor csak nevetni tudtam rajta. Csak a korona, semmi más. De így kell elfogadni a másikat, a hibáival együtt.

-Talán lány nem követhet? - kérdeztem.

-Még nem volt rá példa, de minden esetre, ha az én lányomról van szó, akkor az övé lehet a trón. Gondolj bele, egy olyan tökéletes istennek mint én, milyen gyermeki lesznek. - kezdett bele Loki.

-Na itt volt elég!

-De Reena! Érts meg, nekem foglalkoznom kell a dinasztiámmal. Ez nem olyan egyszerű mint gondolod. A nevemre évezredek múlva is minden egyes ember emlékezni fog. - magyarázta Loki csillogó szemekkel. - Meg persze, a te neved is fel lesz tűntetve valahol.

Mint valami összetevő. Ez nagyon rendes.

-Kösz Loki. Én is szeretlek. - vetettem oda.

-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan. - kezdett bele a herceg a magyarázatba. - Nem számít a babák neme, ugyanúgy fogom őket szeretni.

Nagyon jól esett ez a pár szó,  a korábbiaktól eltekintve. Sosem hittem, hogy nekem valaki, valaha ilyen kedves szavakat fog mondani.

-Én is. De azért remélem, nem mind a hárman lesznek kisfiúk. Egek, három fiú. És ha ennek tetejébe rád hasonlítanának, szerintem idegösszeroppanást kapnék .

Végiggondolva, három kicsi Loki, szörnyen nehéz eset. Makacs, akaratos, de egyben okos gyerekek is lennének.

-Én nagyon bírnám. - nevetett a herceg. - Lenne egy hadseregem.- vigyorgott rám. - Egyikőjüké lesz Asgard. A másiké Midgard. Persze addigra el kell foglalom. De ne aggódj drágám,már van tervem. A harmadik gyerkőcé pedig Jouttunheim lesz. Ott még szükség van néhány fejlesztésre, de megoldjuk a problémákat.

Neki vajon min jár az agya mikor nem szólal meg? Szerintem már a fél világ leigázását eltervezte fejben, de szerencsére van aki kordában tartja őt. Nem, nem én vagyok az, hanem Frigga.  Ha ez a feladat az én kezemben lenne, Loki szabadon garzádálkodna a világok mindegyikében.

-Remek ötleteid vannak Loki, de szerintem azon kezdj el gondolkodni, hogyan mondjuk el Kylusnak, hogy megkérted a kezem, persze az ő engedélye nélkül. Ja, azt is tedd hozzá, hogy gyereket várok tőled. Hármat. - nyomtam puszit az arcára. - De okos vagy te. Biztos megoldod.

Ez a kártya nagyot ütött, ugyanis a herceg kerek szemekkel lépkedett mellettem. Valószínűleg erről az apróságról elfeledkezett. Látszott rajta, hogy nagyon töri a fejét, de itt nincs más, csak az őszinte út.

-Ha Ky eddig nem ölt meg, ami megjegyzem csoda, azok után hogy megütöttelek, akkor most biztos megteszi. Bele se merek gondolni mi lesz, de nem keretelek. - felelte a herceg.

-Valóban? Ez nem rád vall. - nevettem.

-Megoldom. Még nem tudom pontosan hogyan, de vacsorára kész tervem lesz.

A délutánt a kertben töltöttem, és élvezem a Nap gyenge sugarait az arcomon. Végre tavasz volt. A hó elolvadt, és a fák is elkezdek rügyezni. Minden újjáéledt, ez volt a kedvenc évszakom.

Lokit is meglestem, miközben a könyvtárban, Crassusnak magyarázott. Nem tudom miről lehetett szó, nem hallottam semmit, de a herceg nagyban mutogatott, a kisfiú pedig mosolyogva bólogatott. Reméltem, hogy megkedvelik majd egymást, akárcsak Isuával. Crassus kezében még nem is láttam tőrt, pedig már eltelt egy nap, de ha így folytatják, harosan megjelenik az is.

Lassacskán közeledett a vacsora ideje, én pedig egyre idegesebb voltam. Nem tudtam, hogyan is kellene ezt bejelenteni. Természetesen nem hagytam Lokira, csak húztam az agyát, de nem baj, ha keres megoldást a kialakult helyzetre. Hosszú percekig csak álltam a tükör előtt, és figyeltem magamat. Egy icipicit talán látszik. Talán híztam is egy keveset. Hirtelen rezzentem össze, mikor Loki hátulról átkarolt. Teljesen elbambultam, és ugyan ott volt a tükör, nem tűnt fel, hogy aherceg közeledik. Az állát a vállammon támasztotta meg, majd egyik kezét a hasamra vezette. Azt hittem, valami kedveset, esetleg meghatót fog mondani, de egyáltalán nem ez történt.

-Tök jól nézek ki. - jelentette ki vigyorogva. - Persze te is, de azért...

-Ne is folytatsd.-nevettem halkan miközben megigazítottam a ruhámat.

Fél órával később már görcsösen piszkáltam az ételt a tányéron. Egy falatot sem tudtam enni, annyira nem kívántam semmit. A gyerekek már aludtak, így csak hárman ültünk az asztalnál. Kylus az asztalfőn, én pedig a hercegemmel szemben.

-Mi van veletek? Ennyire rosszak azok a szigetek, amiket úgy istenítettél? - kérdezte az édesapám.

-Nem, csodálatos volt a nyaralás, csak... - kezdtem bele, de Loki jó szokásához híven nem hagyta befejezni a mondandóamat.

-Megkértem Reena kezét. Összeházasodunk. Oh, el ne felejtsem... a lányod gyermeket vár. - vigyorgott Loki. - Hármat.

Gyakorlatilag, Ky kezéből kiesett a villa, és döbbent tekintettel meredt a hercegre. Én pedig csak a tenyerembe temettem, a már így is kellőképpen vörös arcomat.