Loki szerelmei (🔞) folyamatban

Natasha Romanoff

- Natasha! Hallod őket? - Ez a hang, újra. - A gyerekeket? Ahogy sikoltva halálra égnek a tűzben! Látod az elszenesedett kis testüket?!
- Nem én voltam!
- Hazudj csak! De mi haszna? A bűntudatod a halálba kerget majd. Elvetted tőlük a fiaikat és a lányaikat, lassú kínhalálra ítélted őket!

Hiába tapasztotta a fülére a tenyerét, a vádló szavak belülről jöttek, és tudta ki beszél hozzá. Azóta kísérti álmaiban, és már nappal is, hogy bent járt nála. A férfi szeméből sugárzó vad gyűlölettől nem tudott szabadulni, de a szenvedélytől sem, amit a karjaiban érzett.

Barton nem hitt neki. Ahogy Steve sem. Pedig bennük volt minden bizodalma, és Clinttől fájt a legjobban, a tagadás.

- Ugyan már Nat. Ne akard velem elhitetni, hogy Loki a fejedben van. Ha valaki, én tudom, hogy milyen érzés. Nincs saját akaratod, ő irányít, és az elméd rabja vagy. Te is ezt érzed? Ugye hogy nem!

Natasha félt bevallani az igazat, hogy sokkal több időt töltött Lokival, mint amennyiről a SHIELD tudott, és azt a néhány percet sem akarta bevallani senkinek, amikor ők ketten egymásba gabalyodtak. Amikor felkereste az asgardit, csak információkat akart kiszedni belőle, semmi mást. Ez Fury ötlete volt.

- Játsszuk el a klasszikus jó zsaru, rossz zsarut. Biztosan nem ismeri, honnan is ismerné? Legyen vele megértő, férkőzzön a bizalmába, tegye, amit szokott.

Nagyon jól tudta, mit akar ezzel Fury mondani, hiszen ő azon kevesek közé tartozott, akik ismerték a múltját, az igazi múltját.
Most is előtte van, ahogy akkor belopózott, és figyelte az ellenséget. Első lépés, kiismerni a gyenge pontját. Thor szerint a bosszú hajtja. Amúgy Thorban sem bízott,egy cseppet sem.

Nézte az árnyékból Lokit, és egyáltalán nem látta veszélyesnek. Ketrecbe zárt vadként járkált, néha a homlokához kapott, maga elé motyogott, és úgy tűnt ilyenkor fájdalmai vannak. A rohamok random törtek rá, és percekig tartottak. Ha más nem, az oroszok Fekete Özvegye ebből pontosan tudta, hogy a férfit irányítja valaki, és nemcsak hogy irányítja, hanem zaklatja, kínozza, és ez egy nagyobb erő, ami felett nincs hatalma.

- Megteszem, ami tőlem telik, de csodára ne számíts! Még ne küldd őket! Megpróbálok beszélni vele, igyekszem rávenni, hogy segítsen! - kérlelt valakit, az arca elváltozott, szemei beesettek lettek, ajka penge vékonnyá vált. - Azt ígérted a népemnek nem lesz baja. Thanos, a szavadat adtad!

- Thanos! - suttogta a nő, és agyába véste a nevet. Tudta, hogy mi következik. Fury már előkészítette a "kihallgatáshoz" a szükséges eszközöket. Válogatott gyógyszerei, és a különböző igazságszérumok, az egyéb fájdalmat okozó műszerekkel együtt készen álltak rá, hogy az asgardi makacs hallgatását megtörjék. Natasha tökéletesen tisztában volt vele, hogy mikre képesek ezek a kínzó eszközök. A Vörös Szobában volt "szerencséje" kipróbálni, hiszen a Leviatán nem kímélte, és már kislány korában apránként adagolta a hasonló szérumokat, hogy hozzászokjon.

De Loki nem volt a Leviatán ügynöke. Fogalmuk sem volt, hogy fog reagálni a szervezete. Ezért azzal kezdték, hogy leszedálták a félistent, vagyis igyekeztek ártalmatlanná tenni. Loki mosolyogva tűrte, hogy tűt szúrjanak a karjába, és kíváncsian várta a hatást. Persze semmi nem történt, így még egy adagot kapott.

- Ez mire jó? Kellene éreznem valamit? - heccelte Furyt, aki parancsot adott még nagyobb dózis beadására. - Rám nem hatnak a maguk nevetséges kotyvalékai. De tudja mit, úgyis unatkoztam. Megígérem, hogy jó fiú leszek, és megengedem, hogy megkötözzenek.

A testőrök bizalmatlanul közelítettek hozzá, hiszen már ők is hallották a pletykát, hogy több tucat kollégájukat nyírta ki a félisten alig egy perc alatt. A híre megelőzte őt, és bár kinézetre nem volt ijesztő, kezdték azt hinni, hogy halhatatlan. Loki tartotta a szavát, nem ellenkezett. Nyakát, kezeit és lábait mind vastag szíjakkal kötötték meg, hozzáerősítve a testét egy asztalhoz.