Loki szerelmei (🔞) folyamatban

Sigyn

Nem sok minden volt ebben a világban, sőt az összes többiben sem, ami annyira lázba tudott hozni, mint az álarcosbál. Asgardban évente kétszer rendezték meg, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején. A királyi családnak, vagyis atyámnak, Odinnak, anyámnak, Friggának, a bátyámnak, Thornak, és nekem kötelező volt részt vennünk. Ha lehetett menekültem mindenféle nyilvános rendezvénytől, kimentettem magam, de ezt már vártam.

Miért gondolja azt mindenki - persze engem kivéve - hogy ha felvesz egy maskarát, ha eltakarja az arcát, akkor senki nem ismeri fel. Aztán végre önmagát adja, és igazából ettől válik felismerhetetlenné. De nem nekem. Én rögtön tudom, hogy kit rejt az álarc.

Atyám maga elé rendelt minket.
- Fiaim, ez az este különleges lesz, főleg neked, Thor. - fellélegeztem. Már hallottam a folyosói pletykákat, hogy anyám mi célból készülődik annyira, a cselédek suttogva beszéltek róla, hogy Asgard előkelőségei mind felvonultatják hajadon lányaikat, hogy majd belőlük kerüljön ki az a lány, aki majd hercegné lesz. De azt nem tudtam, hogy ki számára vonulnak majd fel a lányok. Thor rögtön befeszült, és zavartan köhécselni kezdett. Eddigi léha élete úgy látszik gyökeresen megváltozik ezután. - Loki, te pedig semmilyen indokkal nem maradhatsz távol. Tudom mit gondolsz az álarcosbálról, de ez az este fontos lesz. Mindannyiunknak.
- Semmi pénzért nem hagynám ki, bár nekem felesleges álarcot húznom. Én mindig magamat adom, és úgy sem tudnék más lenni, akkor sem, ha muszáj lenne.

Thor egész nap komor volt, és gondolataiban messze járt. Ha belegondolok, én az ő helyében ugyanilyen lennék. Nősülni? Thor?! El sem tudtam róla képzelni. Hódításainak száma végtelen, a lányok rajongnak érte, és ő kedvére válogathat közülük. - Nem szeretnék a helyedben lenni bátyám.

Morgott valamit válaszul, talán azt, hogy ő sem a sajátjában. Még az esti borozgatás alatt sem jött vissza a jókedve, egyetlen kupa bort kortyolt egész este, és ez Thornál nagy szó. - Loki! - a szeme kerekre nyílt, és végre mosolyogni láttam. - Drága öcsém. - szólt hízelkedőn, és ez nagyon nem tetszett.

- Helyettesíts engem holnap este. Arra gondoltam, hogy...

- Egész nap ezen gondolkodtál?! - csattantam fel - Kár volt, már az elején ha mondod, megspórolhattál volna egy csomó időt.

- Vállalod? - vett egy nagy levegőt.

- Nem! - vágtam rá. - Kizárt! Még jó hogy azt nem kéred, hogy nősüljek meg helyetted!

- Megtennéd?

- Ez bolond. - Mérgelődtem magamban. - És engem is annak néz! Hogy én házasodjam meg helyette? Ha nekem kellene se tenném meg. Inkább elhagyom Asgardot. Nőt elviselni magam mellett? Mind kotnyeles, pletykás, szemtelen és követelőző. Persze anyámat kivéve.

Az asztalra vágtam a kupámat, és felpattantam, de Thor lefogott, és erővel visszanyomott a székben.

- Loki! Kérlek! Én nem tudok szépeket mondani. Azok a lányok, akiket én ... - zavarba jött, csak motyogott, és alig értettem mit akar - szóval, akik nekem. Tudod, na! Azok a lányok egyszerűek, kicsit butácskák, de adakozóak. - gondoltam valamit arról, hogy ki is a buta, de inkább magamban tartottam. - De akik holnap este jönnek, ők mások. Tanultak, műveltek, előkelők. Ezekkel nem tudok mit kezdeni. Nem tudok velük bánni. Miről beszélgessek? Táncolni is kell! - a fejét fogta, és komolyan kétségbeesett. - Le fogok bőgni az egész vendégsereg előtt.

Ebben igaza volt. Botlába miatt Thor nem tudott táncolni, esetlen volt, és bumfordi. A táncórákat én végig mulattam, már fájt az oldalam a visszafojtott nevetéstől. És a beszélgetés is nála kimerül abban, hogy a hőstetteiről áradozik, az izmait mutogatja, és valóban, azok a lányok, akik az ágyában megfordultak, ennyivel beérték. Négy család hozza majd el a lányaikat, négy előkelőség, és velük illik majd beszélgetni. Fivéremet látva könnyelmű döntést hoztam.