Loki szerelmei (🔞) folyamatban

Skadi. Harmadik rész.

– A boldogságtól sír – futott Idun Frigga-hoz, aki szeretetteljesen megsimította az arcom.

– Üdvözöllek közöttünk Skadi, boldog életet kívánok neked Njörd mellett.

– Boldog élet – suttogtam magam elé, és hirtelen magamra maradtam. Kintről lantjáték hangzott fel, és kitárta előttem valaki a sátort. Njörd ott állt Odin mellett, és ő is másik ruhában volt, virág volt tűzve a nyakába. Összeadtak minket, és ittak az egészségünkre.

Zsibbadt mindenem és csak a saját kezeimet voltam képes nézni, másra pillantani sem mertem. Njörd megcsókolta az arcom, és elhúzódtam tőle. Hogyan éljek boldogan egy olyan férfival, akinek a közelsége taszít. Ha már a csókjától rosszul érzem magam, akkor mi lesz, mikor elháljuk a nászt? Gondolataimba élénk beszélgetés egyre erősödő hangja zavart bele. Loki közeledett, egy csavart szarvú, hosszú szakállú kecskét rángatott. Njörd elengedte a kezem, fellélegeztem, amikor felállt és kíváncsian nézte, mire készül Loki.

– Skadi – állt meg előttem –, tudom, azt hiszed, én tehetek apád haláláról, haragudj csak rám, elviselem, de őket ne bántsd. Ha mégsem sikerül megnevettetnem téged, kérlek, töltsd ki rajtam a haragom, másnak ne essen bántódása.

Megszeppentem a szavai hallatán, mert nem ezt vártam tőle. Lepillantott a föld felé, kissé megemelve az állát szégyenlősen rám nézett, aztán zsebéből madzagot húzott elő. Fogalmam sem volt, mire készül, és a többiek is tanácstalanul néztek egymásra. Loki nem foglalkozott mással, csak velem. A madzagra hurkot formált, és keményen megragadta a kecske pofáját, ami fájdalmasan felsírt, aztán mikor ezzel megvolt, Loki megint rám nézett. Zöld szemeiben könnyet láttam megcsillanni, és már azon voltam, hogy leállítom, amikor egyetlen mozdulattal kioldotta az övét, és a nadrágja a bokája köré csúszott.

Sosem láttam még férfitagot. Arcomat elöntötte a pír, testem a forróság, és meg kellett kapaszkodnom a székembe. Loki hurkot csinált újra, és rászorította férfiasságára. Fájdalmasan felnyögött, én meg nem tudtam levenni róla a szemem. Njörd mellett kell élnem, az ágyában aludnom, vele hálnom, de sem a csókja, sem az érintése nem hatott rám úgy, mint Loki, ahogy pőrén állt előttem.

Néhányan felkuncogtak, de én merev arccal néztem, mégis mi lesz ebből. Loki arca olyan vörös lett, mint a haja és azon gondolkodtam, hogy mi ketten érezzük egyedül rosszul magunkat. Ez megalázó volt és kínos is egyben. Loki megállt, egyik lábát megemelve átlépett a madzagon, és megrántotta azt, belevíve minden erejét. A kecske a hirtelen rántástól majdnem a földre rogyott, és mekegése belehasított a levegőbe. Négy lábra állva megrántotta ő is a kötelet, és erre Loki jajongott fel, olyan fájdalmasan, hogy az ágyékomhoz kaptam. Most ő jött, és lépett egyet előre, felém. Ismét a kecske sírt fel, aztán Loki, és ez így ment tovább. Már mindenki fetrengett a nevetéstől, és nem látták azt, amit én. Loki szemeiből megeredő könnyeket, és a fájdalmas arcot, amit igyekezett elrejteni. Csak én láttam, és úgy sajnáltam őt, hogy a sírás kerülgetett. Rám pillantott, és könyörgött a szemeivel. Én szabadíthattam meg egyedül. Ha most sírok, azzal vége, mert meg kell ölnöm. Sírásom hisztérikus nevetéssé formáltam, amire többen riadtan ugrottak fel, még Njörd is egy lépést tett hátra. Odin megemelte a kezét, Loki megragadta a madzagot, és megkönnyebbülten sóhajtott fel. Szemei hálásan csillogtak rám, én meg nem tudtam abbahagyni a nevetést, bár senki nem tudta, hogy belül zokogtam. Megsemmisülve oldalgott el Loki maga után húzva a zavartan mekegő kecskét, és nem is láttam már aznap, sőt másnap sem. Kényszerű nászéjszakán túl a hajam fésültem, elgondolkodva dudorásztam, és gondolatban Lokit kerestem. Mi késztethette rá erre? Azt mondta, nem ő ölte meg apámat, akkor miért alázta meg magát előttem és mindenki előtt?