Loki szerelmei (🔞) folyamatban

Lorelei

- Elég legyen ebből! Unom már, hogy csak mert te vagy az idősebb, azt hiszed minden neked jár. Őt én akarom.

- Nem azért, mert idősebb vagyok, hanem egész egyszerűen azért, mert hozzám jobban illik, mint hozzád. És különben is, nekem nagyobb sikerem van a férfiak körében, mint neked.
- Igen, és mindenki tudja, hogy miért. Mert egy ribanc vagy! - a levegő megfagyott egy pillanatra, de csupán egy pillanatra. Amora kezei felizzottak, és lecsapott a húgára. Lorelei ügyesen hárította a felé küldött gyilkos sugarakat, aztán támadott. Lefogta nővére kezeit, és nem engedte, hogy újra varázsoljon. - Elég! - suttogta Amora fülébe. - Ezt most hagyd abba!

- Hogy merészeled ellenem bevetni az erődet?

- Miért? Te nem ugyanezt tetted? Még szerencse, hogy kicsit én is tudok varázsolni. Képes lettél volna megölni egy férfi miatt. - Amora még vergődött, izmai kőkeményen igyekeztek ellenállni, de Lorelei erősebb volt. - A húgod vagyok! Ha baj van, mi ketten csak egymásra számíthatunk. - a szavak hatottak. Loreleinek ez volt a képessége, hogy amit mondott, azzal befolyásolhatta a másikat. Nem szerette bevetni, mert az őszinteséget többre tartotta, és ha lehetett, akkor igyekezett mondanivalóját úgy alakítani, hogy valahogy igaz legyen. - Elengedhetlek? - Amora bólintott. Testvére szavai megnyugtatták.

- Szeretlek! - magához ölelte, és megsimogatta a haját. Loreleit az ég olyan vörös fürtökkel látta el, amikről mindenkinek a lobogó tűz jutott az eszébe. - Bocsáss meg! És igazad van. Válasszon ő közülünk.

- És mi van, ha nem akar. Hiszen nem csak mi vagyunk Asgardban az egyedüli, aki érdemes rá. Frigga királynő holnapra kéretett be, és ahogy hallottam, másokat is.

Amora megigazította magán a ruháját, és eltűnődött. - Az a fontos, hogy kettőnk közül válasszon. Te tudnál vele beszélni, vesd be a varázserődet.

- Ez nem lenne tisztességes veled szemben.És bocsáss meg, hogy leribancoztalak. Kettőnk közül, ez inkább rám igaz. Sif soha nem fog nekem megbocsájtani, ahogy én sem neki. Miatta halt meg Haldor, és még csak fel sem keresett, hogy megmagyarázza, vagy hogy megtudjam az igazságot. - Thor tudta még, mi is történt ott, a fagyos jottuni harcmezőn. A két lány megölelte egymást, és Lorelei sírni kezdett. Alacsonyabb volt a nővérénél, elfért a hóna alatt. Amora gyönyörű volt, szőke, fehér bőrű, és erős varázstudománnyal megáldott. A szüleiket egyikük sem ismerte, és így hosszú évek óta csak egymásra számíthattak.
- Senki nem hibáztatta, még a király is felmentette, pedig ő hagyta cserben a csatatéren, hogy Thort mentse. - A vak gyűlölet, amit Sif iránt érzett, erősebb volt a gyászánál. - Mintha tehetnék róla, hogy Haldor kiszeretett belőle, és engem választott. - igaz, ehhez kellett a varázsereje, amiről akkor még nem tudott, de annyira beleszeretett a férfiba, hogy nem volt más választása. Haldor olyan szép férfi volt, hogy amint meglátta, másra sem tudott gondolni, csak rá. Ő viszont csak Sifet látta, és esélye sem volt ellene. Aztán egyszer összefutott a piacon Haldorral, aki tőle vásárolt. Ekkor mondta ki a bűvös szavakat, vagyis inkább csak suttogta. A férfi rá nézett, és azt tette onnantól kezdve, amit mondott neki. Már az esküvőt tervezték, amikor csatába hívták, és onnan nem jött vissza élve. Lorelei megtudta, hogy az ellenség gyűrűbe zárta őket, és Sif döntött. Nem Haldort mentette, hanem Thort. És ez dicsőséggel övezte fel, beköltözhetett a palotába, olyan élete lett, amiről ők csak álmodtak. Pedig Thor meg tudta volna védeni magát.

Gondolataiból kopogás zavarta fel. Ajtót nyitott és két férfit látott kint. A palotából jöttek, és két öltözet ruhát tartalmazó dobozt nyújtottak át. - A királynő kérésére ezt kell viselnetek a holnap, amikor is megjelentek a palotában. Továbbá parancs, hogy nem viselhettek ékszert, és festéket az arcukon. A hajukat engedjék le, és fésüljék ki. - Lorelei kezébe nyomta a két dobozt, és meghajolt.