Loki szerelmei (🔞) folyamatban

Sigyn #2

Loki hosszú kalandozásából, amit most éppen Midgard és Jottunheim között ingázva tett meg, megfáradtan tért haza Asgardba. Bár sosem tekintette Asgardot az otthonának, Lokinak a kilenc birodalom maga volt a nagy univerzális játszótér, ahol a csínyeivel viszályt szított, ellenségekké tett barátokat és testvéreket. Mulattatta ez, de kezdett belefáradni.

- Jó lenne tartozni valahová, valakihez, de ki lenne, aki az utálatos Loki felesége lenne? - egyre többször jutottak ezek a gondolatok az eszébe, ilyenkor egyre keserűbb lett, és váltak a csínyei egyre durvábbakká. Ellenségeinek száma nőttön nőtt, és már sehol sem látták szívesen.

Megállt, nagyot sóhajtott, amikor a messzeségben felsejlettek a palota ragyogó, egek magasságába törtető csúcsai. Ezt a palotát is neki köszönhetik, ahogy sok mindent Asgardban. És mi volt érte a köszönet? Semmi. Bármit csinált, csak a rosszat rótták fel neki. Ott van Baldur, semmit nem tesz, csak van. Nap nap után, kiül a palotája elé, és hagyja, hogy a Nap beragyogja. És azt hiszi, hogy a Nap is őérte van. Mi haszna? Semmi. Mégis mindenki rajong érte, éltetik és ódákat zengnek róla.
Gyűlölte Baldurt, bátyjának Odinnak fiát. Ahogyan Thort is. Mindről tudott olyan dolgokat, amiket eddig magában tartott, de hamarosan eljön az idő, hogy szembesíti majd istentársait az elkövetett bűneikkel.

Odin lopott, és csalt, az istennők, Freyja, Frigga paráznák, és mind a többi is tele vannak hitvány vétkekkel, mégis mindig csak az ő elbaltázott tettei vannak porondon. A méregpohár kezdett tele lenni, és jaj nekik, ha túlcsordul.

Megindult hát a palota felé, felvette flegma és ingerlően jókedvű ábrázatát, de belül már előre rettegett attól, ami rá vár. Loki jóképű volt, messze a legmegnyerőbb külsővel megáldott, és ez nem is csoda. Anyja Laufey a legszebb nő volt Jottunheimben, ezért is őt választotta a déróriások királya.

Laufey, ahogy a neve is mutatja, karcsú volt, kis termetű, de gyönyörű arcának a király nem tudott ellenállni. Apja goromba természetű volt és zsarnok, de anyja mellett szelíddé vált, mint a bárány. Ölébe vette az apró termetű asszonyt, és az szerelmesen bújt hozzá.

- Én is akarom ezt. Hogy rajongjon értem egy nő, azért, aki én vagyok, és ne létezzen más neki, csak engem szeressen. - de hiába járta keresztül kasul a Kilenc birodalmat, sehol nem talált megfelelő asszony magának.

Sok nő fordult meg az ágyában, kezdve a messze földön szépségükről híres jégóriás asszonyoktól, akik Jottunheimben éltek, a Föld halandó asszonyain át Asgard sudár ász ősökkel büszkélkedő hajadonjaikig. Egy sem boldogította, csak ideig óráig. Felgyülemlett feszültségét levezette, férfivágyait kielégítette, talán utódokat is nemzett egyiknek másiknak, de hogy társának válassza egyiket is, még nem jött el az idő, és az a nő.

Volt, amelyiket nehéz szívvel hagyta el, ilyen volt Sif, a valkűr, aki végül unokaöccsét, a beképzelt Thort választotta magának, és ezzel hosszú időre megsebezte a szívét. Visszagondolva az akkori kalandozásai mind a nők megalázásáról szóltak, hogy bosszút állt rajtuk Sif miatt.

Hamarosan beérte a láthatatlan magasságú falat, ami szintén az ő érdeme volt, és hogy ez elkészülhetett, rettenetesen megalázó árat fizetett érte. Borgőzös tivornyákon még ma is előszeretettel mesélik, ahogyan a másik történetet is, mikor versenyt visított egy kecskével, azért, hogy Skádi meg legyen nevettetve. Soha nem élt át ennél megalázóbb dolgot. Akkor elhagyta Asgardot, és hosszú ideig nem tért vissza.

Az őrök meghajoltak előtte, mikor végre elérte a kapukat.

- Mi a pokol folyik itt már megint? - bent minden feldíszítve fogadta, és eszébe sem jutott, hogy mindez talán neki szól. Miért is szólna, ha senki nem tudott róla, hogy ma érkezik. Még ő sem, de reggel, mikor felébredt, és kirugdosta ágyából a halandó fehérnépet, akkor azt érezte, haza kell jönnie.