Loki szerelmei (🔞) folyamatban

Angrboda

- Loki! Nem gondoltál még rá, hogy meg kellene nősülnöd? - Loki szájából kiesett a falat és nagyot fröccsenve esett vissza a tányérjába. A sült hús zsírja szétcsapódott az asztalon, és Loki káromkodva nézett a bátyjára.

- Miért én? Nősülj meg te! - letörölgette magát, és dühösen vágta a szalvétát az asztalra. - Elvetted az étvágyamat. - Odin mosolyogva kapott be egy szép falat húst.

- Rajta vagyok, öcsém. Rajta vagyok!

- Nocsak, és mikor akartad elmondani? Vagy úgy gondolod nem tartozik rám? - Odin mosolya lehervadt. Érezte Lokiban a gyülemlő haragot, hiszen nem volt mindegy, kettejük közül kinek születik hamarabb utódja. - De ne aggódj bátyám. Míg te nem választasz asszonyt magadnak, addig én sem keresek. Ismerem a törvényeinket, bár sokkal nem értek egyet, tudom, én csak örökös második lehetek. - felállt, és sunyi vigyorral meghajolt. - De ha már, ahogy mondod rajta vagy az ügyön, ideje nekem is elgondolkodnom a jövőmön.

Odin utánaszólt - Loki, ne csináld már! Emlékszel az eskünkre. Sört soha el nem fogadok, ha azt nem kettőnknek hozzák. Míg én vagyok Asgard királya, neked itt a helyed mellettem. A kettőnk közötti vérszövetség erősebb bárminél. - Loki megfordult, arca már komor volt, homlokát a gond árnyékolta be.
- Van erősebb kötelék a testvérek közöttinél, apa és fia közötti. - De ezt Odin még nem tudta. Meghajolt királya és bátyja előtt, és kisietett.

Hazudott Odinnak, hazudott és már nem először. Hogyne akart volna asszonyt maga mellé, egy ideje másra sem vágyott. Magányosan rótta a mérföldeket, és nem találta a helyét. Eddig nem hiányzott mellőle a társ, de ahogy öregedett, ahogy telt a Hold, és már vagy tízezerszer számolta meg, fényes korongját az égen, érezte, hogy palotát akar építeni. Csak neki nem volt örökös szállása, hiszen mindig úton volt, és bejárta a Kilenc birodalom minden szegletét. Apja Fárbauti is nyaggatta már, hogy válasszon Asgard hölgyei közül, de elengedte a füle mellett.

- Ott van Idun, nála szebbet nem is kívánhatnál magadnak. És vele együtt tiéd lennének a fiatalság almái. Gondolj bele mekkora hatalom lenne a kezedben fiam! Az ázok tőled függnének! - most hogy belegondol, talán igaza volt apjának. De azt is tudta, hogy a Jottun király általa akarná megszerezni Asgard trónját, és nem az atyai szeretet vezérelte mikor tanácsaival zaklatta. - Vele csak jól járnál.

- Vedd el te! És ne engem áldozz fel a saját céljaid elérésnek oltárán! - Aztán szó szót követett, amiből heves vita kerekedett. Azóta nem járt a hazájában, a szülőföldjén, azon az átkozott jéggel teli fagyos világban. Gyűlölte az utolsó jégcsapig, a fajtájával együtt. Ostobák mind, és inkább megváltoztatta külsejét, csak hogy ne hasonlítson rájuk. De most mégis arra vitte a lába, maga sem tudta, miért.

Neki nem volt szüksége díszes esküvőre, csak egy elhált nászra, hogy mondhassa, ő az én hitvesem, kivel egyé váltam. És ha hamarabb születik fia, akkor megelőzve Odin porontyát, jogosan tarthat igényt a trónra. Nem kell, hogy asszonya szép legyen, hisz nem akarja maga mellett tartani, csak vére legyen, hogy apjától megóvja. Jottuni feleség kell, ezért indult otthona felé. A jégóriások asszonyai messze földön híresek szépségükről, nem egy asgardi férfi választott éppen ezért közülük magának társat. Ebben viszont kérheti Laufey tanácsát, hogy érezze, fiaként bízik benne.

Összehúzta magán vastag prémből varrott köpenyét, nehogy a hideg szél letépje, és megindult a térdig érő fagyos hóban a király palotája felé. Még itt sem volt hajlandó megválni asgardi kinézetétől, pedig tudta, hogy nem fogadják az idegeneket szívesen. De akármilyen formában jönne, mindig idegen lesz, bárhová is megy. Az óriások sosem fogadnák be, hisz még a derekukig sem ér, az asgardiak szintén.