Loki szerelmei (🔞) folyamatban

Skadi. Ötödik (utolsó) rész.

Bosszút esküdtem, napokig a hegyeket és az erdőket járva, hol üvöltöttem elkeseredett fájdalmamban, hogy barátaim a farkosok hanyatt homlok menekültek előlem, hol apróra gömbölyödve sírtam egy fa tövében. Vártam a halált, de az nem akart értem jönni, miközben ha arra gondoltam, hogy Loki azóta már nős, és egy másik asszonyt ölel, őrjöngeni tudtam volna. teltek-múltak az évek, és hallottam ezt-azt. Hogy Loki felesége Sigyn – akit bár csellel tett asszonyává, mégis hűségesen kitartott ura mellett –, két fiút szült neki. Eljutott hozzám a híre, hogy Loki tettei egyre megátalkodottabbak, és hogy gonoszságának okáért boldogtalanságát teszik felelőssé. Válna már a nőtől, mert tán mást szeret, de Sigyn nem tágít mellőle.

Egy nap hiányozni kezdett a zöld, és a meleg. Lementem hát a hegyekből, és anélkül, hogy egy pillantásra is méltattam volna apám romos házát, a patakhoz vitt a lábam. Levettem a csizmám, a ruhám, belegázoltam a vízbe, és a patak közepén nyakig elmerültem. Kellemesen hűs volt a víz, és a sodrás ezernyi apró buborékja csiklandozták a bőröm. Hirtelen valami elúszott mellettem, és ijedten ugrottam fel. Szememmel kerestem, mi ért hozzám, és mikor megláttam a halat, visszaültem a vízbe.

– Régen nem találkoztunk halacskám.

– Igen régen – válaszoltam magamnak kissé eltorzított hangon. Az ölembe úszott, hozzám dörgölőzött, és ott megnyugodva, csak a kopoltyúját mozgatva pihent. Nem mozdította az uszonyát, sem a farkát, csak csillogtatta a pikkelyeit.

– Nem tudom őt elfelejteni, bármennyire is akarom. Vele álmodom, csókjával ébredek, beleőrülök a hiányába. Szerinted gondol rám? Bár úgy lenne, de remélem, szenved tőle, ahogyan én szenvedek. De ha csak fele annyira, nekem már az is elég.

Izmait megmozgatva szembefordult velem, és merev farkúszóját a combom közé fúrta. Zavart ez a helyzet, szét is néztem, lát-e valaki, de egyedül voltam. Lassan evező mozdulatokkal tartotta magát egy helyben és ez már sok volt. Riadtan ragadtam meg a vastag farkát, és dobtam el magamtól, miközben menekültem a vízből. Felkapkodtam magamra a ruháimat, és hátra sem néztem. Talán ideje visszamenni Asgardba, mert a magány kezdi elvenni az eszem. Miért éreztem azt, hogy az a hal közeledni próbált hozzám, ami ugye kész őrület lenne. Felpakoltam és már másnap reggel indultam is haza. Mert bár Njörd már nem az uram, ugyanúgy Asgardba tartozom. Ott szívesen fogadtak, és kaptam palotát is, de ugyanolyan magányos voltam, mint Thrymheimben. Lokiról semmi hír nem volt, de Sigynt megismertem. Szelíd, visszahúzódó teremtés volt, és nagyon szép. Amikor egymás mellett sétáltunk és beszélgettünk, óhatatlanul is összehasonlítottam magunkat. Ő alacsony volt és karcsú, szőke haja tündökölt a fényben. Kedves volt mindenkihez és jó szívű. Vajon hogy maradhat az mellett az álnok Loki mellett?

– Mi hír a férjedről? – kérdeztem egy este, mert az átlagosnál sápadtabb és riadtabb volt, mikor bekopogtatott hozzám.

– Rettenetes – fakadt sírva, és a mellkasomra borult. Nem mondom, hogy barátok lettünk, de valahogy mindketten magányosak voltunk az ászok között és mindketten egy férfit szerettünk, bár erről Sigyn nem tudott; Lokit. – Meghalt Baldur.

A hír évekkel ezelőtt letaglózott volna, de most hidegen hagyott. Megismertem Baldurt, és apámnak régen igaza volt. valóban egy semmirekellő, mihaszna férfi lett belőle, és hiába volt szép, semmi haszna nem volt.

– De hát mi történt? Beteg volt?

– Azt mondták tegnap este Hödr ölte meg.

– Az ikertestvére? – Sigyn bólintott, de sírt tovább, és tudtam, nem a két testvért siratja. Sokkal nagyobb a baj.

– Hödr is meghalt. Váli megölte.

– Váli? – Sosem hallottam a nevét. Sigyn elmesélte, hogy Váli Odin fia, akit múlt éjjel nemzett Rindr-vel, egyel a nemzettségemből. Csak kapkodtam a fejem, és először is Friggát kezdtem sajnálni. – Milyen álnokok ezek a férfiak. Nem átall Odin a fia halála után üzekedni egy másik nővel. De nem értem. Ha tegnap éjjel nemzette...