Csele utált betegnek lenni, mert ilyenkor ronda lett: kivörösödött orr, karikás, lázasan csillogó szemek, sápadt bőr és csapzott haj. Nem volt ura a saját testének, és ez megrémítette. Feküdt a párnán, fetrengett az önsajnálatban és közben fülelt, ki csengethetett egy perccel ezelőtt. Aztán ahogy meghallotta a közeledő lépéseket, máris tudta, hogy ki áll az ajtó előtt.
Nem akarta, hogy Andris ilyen állapotban lássa. Legszívesebben a feje tetejére borította volna a takarót és a mélyére bújt volna, de ehelyett kevésbé gyerekesen csak alvónak tettette magát.
Nyílt majd csukódott az ajtó, zoknis léptek surrantak a puha szőnyegen és Csele maga előtt látta, ahogy Andris megérkezik az ágya mellé. Csele várt. Csak várt és várt, de nem történt semmi. Már arra kezdett gyanakodni, hogy Andris megjelenése nem volt több, mint szíve vágyálma lázálomként megjelenve, de ekkor Andris végre megmoccant és leült a Csele íróasztala melletti székre, ami megreccsent.
Csabi ezt használta fel, hogy eljátssza az ébredését. Álmos tekintettel nézett körbe és Andrisra pillantva akaratlanul is elmosolyodott.
– Helló, Csipkerózsika! Anyukád üzeni, nemsokára kész a húsleves, készülj!
Csele sóhajtott, utálta már anyja babusgatását. De nem tudott mérgelődni, mert a szíve olyan dobogást művelt Andris hozzá intézett szavaitól, hogy megszédült. Kipirult az arca, még szerencse, hogy ráfoghatta a lázra.
YOU ARE READING
Egymás szemében (PUF - Cselnakos)
FanfictionPUF - Cselnakos adventi kalendárium. Minden nap jön két új rész karácsonyig. Remélem, tetszeni fog :) Csónakos és Csele, ahogyan egymást látják az évek alatt.
