Egymás szemében (PUF - Cselnakos)

KARÁCSONY II. - Csónakos

Csele közel lakott, túl közel, így csak háromszor sikerült végigmondania az odaút alatt gyakorlásképpen a szöveget, amit előre kitalált.

Amikor Csabi ajtót nyitott, az egész kiröppent a fejéből. Öt napja találkoztak utoljára, a szokásos péntek esti sörözéskor. Csabi akkor is szép volt, de most, ahogy ünnepi ingben, csinos szövetnadrágban félénken rápillantott, Csónakos térde reszketni kezdett.

– Szia – köszönt Csabi, talán mert Csónakos túl hosszú ideje hallgatott.

– Szia! – Megköszörülte a torkát, hogy könnyebben jöjjenek a szavak, azután folytatta. – Nem akarok zavarni, ne haragudj. Csak... nem bírtam tovább, ma este otthon csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarok még egy évet úgy elkezdeni, hogy mi nem vagyunk...

– Andriskám! De jó, hogy beugrottál!

Csónakos elszégyellte magát, amiért a pokolba kívánta Csele anyukáját.

– Csókolom, Márti néni!

– Miért az ajtóban beszélgettek? Gyere be, légy szíves és csatlakozz hozzánk! Kérsz enni?

Csónakos két tál halászlével, egy szelet rántotthússal és egy adag krumplival, egy szelet gesztenyetortával és négy szelet mákos bejglivel később még mindig Csabiék asztalánál ült. Mentségére legyen szólva, próbált menekülni, de Márti néni olyan bájos eleganciával pakolta elé a kaját, hogy nem mert ellent mondani.

Evett és itta magába Csabi látványát, aki vele szemben ült a széken és őt figyelte. Csónakos próbált a bocsánatáért könyörögni csak a szemével, úgy tűnt, Csabi érti. Mikor végre a pezsgős koccintáson is túlvoltak, Csónakos könyörgő tekintetére Csabi megszólalt.

– Anya, bemegyünk kicsit a szobámba, jó?

– Persze, menjetek csak!

Tizenkét lépés és kettesben voltak, miután becsukódott mögöttük a szoba ajtaja. Csónakos érezte, hogy itt az idő, de nem jöttek a szájára a szavak. Csabi előtte állt, és az ablakra ragasztott színes fényeken kívül sötét volt a szoba.

– Szóval... – kezdte Csónakos, de nem tudta folytatni, mert Csabi közel lépett és átölelte. Torkára forrtak a szavak, olyan régen vágyott már erre.

Somolyogva pillantottak egymásra, Csónakos élvezte az ártatlan zavart, amit érzett. Elnevették magukat, majd egymásnak érintették a homlokukat. Odakintről beszűrődött a halk beszélgetés és a karácsonyi zene, idebent Csónakos a saját szívdobogásán át csak Csabi lélegzetét hallotta. Tudta, hogy itt az idő, már mozdult volna, de akkor Csabi azt suttogta:

– Mákos a fogam.

– Nem baj, az enyém is – felelte Csónakos és megcsókolták egymást.

Boldog karácsonyt mindenkinek! ❤