Egymás szemében (PUF - Cselnakos)

CSEND - Csónakos

Csónakos feküdt az ágyán és bámulta a plafont. Nosztalgiázott. Maga sem értette, mi ütött belé, de folyton eszébe jutottak a gyerekkori emlékei. Csabi mindenhol ott volt. Az első gondolatoknál megpróbált előle elmenekülni és olyan emléket találni, ahol Csabi nincs jelen. Volt ilyen, de mindegyiktől nyomorultul érezte magát: amikor az apja lelépett, amikor a nevelőapja először elverte, amikor a mamája meghalt. Nem akart ezekre gondolni, így hát inkább feladta az elméjével való fogócskázást, becsukta a szemét és hagyta, hogy elárasszák a saját gondolatai.

Csabi, ahogy keresztbe veti egyik lábát a másikon, a csuklója a térdén, kivillan a hófehér bőre a bordó pulcsi alól.

Csabi, ahogy megrázza a fejét és nevet.

Csabi, amikor átkarolja a nyakát és összenevetnek.

Csabi, ahogy mellékucorodik Kolnayék kanapéján, mert fél a horrortól, amit néznek.

Csabi, ahogy nutellát nyalogat le egy kiskanálról.

Csabi, aki sír, mert leejtette az eperfagyiját az osztálykiránduláson. Az ajka lebiggyed. Szeplős képén pipacspiros foltok éktelenkednek.

Csabi, ahogy fekszik a Balaton partján a törülközőjén, karja átvetve az arca előtt, még alig barnult le a bőre.

– Baszki – nyögte Csónakos. Megrázta a fejét.

Csabi, Csabi, Csabi és Csabi.

Még szerencse, hogy ez az utóbbi emlék eszébe jutatta a Balatont. Feltápászkodott az ágyról, a szekrényből előkereste a hátizsákját és pakolni kezdett.