Egymás szemében (PUF - Cselnakos)

GYÖTRELMEK - Csónakos

Boka előregörnyedve ült mellette a padon. Hajnalodott. Mind a ketten félig kihűlt kávét szürcsölgettek. Csónakos elmesélte, hogy mi történt Csabinál.
– Te tényleg nem tudtad?
– Nem – sóhajtotta.
Boka lemondóan megrázta a fejét.
– Mit gondoltál, miért nem kedveli Virágot?
– Azt hittem, féltékeny... de nem úgy! Hanem mert neki még nem volt barátnője.
Boka rápillantott és tekintetében ott ült a kimondatlan gondolata: Te egy igazi hülye vagy, Andris.
– Miért csókoltad meg?
– Én... nem tudom... csak ott állt előttem, és hirtelen összeállt minden. Basszus, megvilágosodtam, hogy miért volt az a sok pirulás, meg hiszti, meg gyerekként miért bámult annyit, meg bökte nekem a könyökét állandóan a padban... olyan rohadt csontos könyöke van, el se hiszed! És amikor megöleltem, azután is olyan furcsán...
– Várj! – Boka kiegyenesedett ültében. – Mikor ölelted meg?
– Ööö... tizenkettedikben, a karácsonyi szünet előtt.
– Nem emlékszem.
– Felelsz vagy merszeztünk, a Lánchídon voltunk, amikor azt mondta, tegyek meg valamit, amit nem szoktam.
– És erre te megölelted.
– Aha.
– A Lánchídon.
– Aha.
– Csabinak van egy lánchidas kulcstartója.
Hallgattak. Csónakos újra és újra végiggondolta az elmúlt tizenöt évet, miközben kortyolgatta a kávét. Hogy a picsába lehetett ennyire vak? És különben is, mi a francért csókolta meg Csabit?
– Emlékszem – kezdte Boka –, hogy egyszer, még a gimiben megkérdezted, miért vagy te Csabi legjobb barátja. Azt mondtam, nem tudom.
Csónakos bólintott, de nem szólalt meg, nem akarta félbeszakítani Bokát.
– Pedig abban a pillanatban arra gondoltam, hogy azért, mert szükséged volt Csabira, valakire, aki feltétel nélkül sze... ott van melletted.
– Miért?
– Mert apád lelépett, meghalt a mamád és anyukád meg annyit dolgozott, ráadásul ott a nevelőapád... Akkor arra gondoltam, ezért voltál mindig Csabi mellett. Fogalmam sincs, milyenek voltatok az általánosban, de én úgy képzeltem, Csabi az első naptól kezdve ott volt melletted.
– Az első napon egymás mellé ültünk – mosolygott Csónakos. – Aztán nem lehetett rólam lerázni, pedig a legelején, még elsőben, ki nem állhattam.
Csónakos előtt felrémlett a vékony, szeplős Csele képe, aki visítva nevet a homokozóban, amikor a szél messzire viszi a homokot, amit Csónakos szétszórt a fejük felett.
– Mi lesz Virággal? – rángatta vissza Boka kérdése az emlékei közül.
– Nem vehetem el, amíg nem tisztázom magamban a dolgokat.
Csónakos elszánta már magát ezügyben. Boka tekintetéből egyetértés sugárzott.
– És Csabi?
– Én... nem tudom, tudom-e szeretni úgy, ahogy ő szeret engem.
Csónakos látta, hogy Boka kinyitja a száját, majd visszacsukja. Erős vonallá préselődő ajkai azt sugallták, erővel tartja vissza magát, hogy beszéljen.
– Jancsi, mondd nyugodtan!
– Nem mondhatom. Ebbe senki sem szólhat bele, neked kell tudnod.

És ebben a pillanatban vettem észre, hogy kétszer írtam XIX. részt. Szóval a happy endet 25-ére várjátok :D