Egymás szemében (PUF - Cselnakos)

MÁSODIK ELSŐ CSÓK - Csele

– Csabi? Mi a szent szart kerestek ti itt?

Csele megborzongott Andris régen nem hallott, kissé karcosan szóló hangjától. Mögötte a fiúk illedelmesen várakoztak. Csele tudta, hogy Andris nem olyan hülye, hogy ennek okát ne találja ki egyből, de mégsem volt hosszú a kínos feszengés, mert Boka előrelépett.

– Szia, Andris – nyújtott kezet. – Remélem, nem haragszol, de hiányoztál.

Csele elmosolyodott. Ezért szerette Bokát. Mindig tudta, mit, mikor és hogyan kell mondani.

Csele próbálta meggyőzni magát, hogy minden rendben lesz. Most már rajta múlik minden. Egyszerűen csak el kell hinnie, hogy minden úgy van, ahogyan azt az Andrisnak írt emailben megfogalmazta három héttel ezelőtt.

– És milyen a remeteélet? – Szerencsére vidámnak csengett a hangja.

Andris csak bámult rá összezavarodva. Végre a többiek is észbe kaptak, és egy perc múlva már azon ment a vita, ki aludjon a házban és ki a sátorban.

– Csónakos és Csele alszik a sátorban, ahogy mindig – jelentette ki Geréb. Csele örült, hogy jól választott, Gerébre lehetett számítani.

– Szerintem mi... szóval Csabi és én...

Csele megriadt. Régebben egyértelmű volt, hogy ők ketten együtt sátraznak, hiszen a legjobb barátok. Nem akarta, hogy ez változzon. Ha most elkezdenek máshogy viselkedni, akkor rövidesen el fognak távolodni egymástól.

– Nekem jó, ugye neked is? – mosolygott az összezavarodottnak látszó Andrisra. Végül kapott egy tétova bólintást válaszul.

Zsongott a feje. Barabás és Kolnay összevesztek, melyik ágyon ki aludjon. Ernő veszettül kutatott a táskájában, mert nem találta sem a naptejet, sem a szúnyogriasztót. Geréb már kényelembe helyezte magát a hintaágyon, Boka pedig megpróbálta rábírni Csónakost, hogy mint a házigazda, döntse el a vitát, de Andris csak állt és még mindig Cselét figyelte.

Nem baj, bólintott magában Csele eltökélten. Menni fog! Csak barátság!