Csele várt. Azóta a csók óta várt. Habár Andris ott a Balaton partján szerelmet vallott, Csele mégsem fogadhatta el. Végre valóra vált mindaz, amire hosszú évek óta áhítozott, de el kellett engednie. Erőt vett magán és elmondta Andrisnak, hogy hagyja ülepedni a dolgokat, ne érezze úgy, hogy most kell döntenie. Neki nem számít, mennyit vár, de ne másszanak bele semmi olyanba, amit később megbánhatnak. Azt érezte, a végső határait feszegeti ezzel, de úgy gondolta, hogy csak akkor lehet jövőjük, ha Andris képes lesz helyretenni magában az érzéseit.
Boka elismerően csillogó tekintetét utálta, amikor elmesélte neki, hogyan döntött. Nemecsek szomorú sóhaja és fejcsóválása sokkal jobban esett a szívének.
Most pedig eljött a karácsony. Csele otthon ünnepelt a családjával, ahogy mindenki más is a fiúk közül. A lakást betöltötte a fenyő és a fahéj illata. Csele évek óta nem érezte magát olyan nyugodtnak, mint mostanában. Mosolyogva nézte a nővérét, akinek végre megkérték a kezét. Hatalmas kő esett le a szívéről, hogy képes őszintén örülni más boldogságának.
Elégedetten, a családi vacsorával és rengeteg mákos bejglivel jóllakva dőlt hátra a széken. Hallgatta a többiek beszélgetését, ami duruzsolássá halkult a fülében. A háttérben karácsonyi zene szólt, a karácsonyfa égői meghitt ritmusban villództak és színes mintákat rajzoltak a fehér falra.
Megrezzent a telefonja a zsebében. Álmatagon nyitotta meg az üzenetet, ám a sokadik boldog karácsonyos jókívánság helyett Andris ezt írta: Átmehetek? Szeretnék mondani valami fontosat.
Csele kihúzta magát a széken. Begépelte az igenlő választ, majd csukott szemmel hallgatta dübörgő szívét. A meghittséget messze űzte a nyugtalanság.
YOU ARE READING
Egymás szemében (PUF - Cselnakos)
FanfictionPUF - Cselnakos adventi kalendárium. Minden nap jön két új rész karácsonyig. Remélem, tetszeni fog :) Csónakos és Csele, ahogyan egymást látják az évek alatt.
