Egymás szemében (PUF - Cselnakos)

VALLOMÁSOK - Csele

Kedves [töröl]András[/töröl] Andris!

Elnézésedet kell kérnem, hogy nem személyesen vagy legalább telefonon, hanem emailben kerestelek meg. Tartok tőle, hogy képtelen lennék mindent rendesen elmondani. Ahogy ismerlek, biztosan folyton félbeszakítanál vagy elhülyülnéd az egészet. Én pedig hagynám, hogy eltereld a témát, mert mindig a könnyebbik utat választottam.

A könnyebbik utat, amikor hallgattam éveken át. [töröl]Amikor a padban ülve bámultalak. El sem hiszed, milyen szép volt a bőröd az álmos napsütésben a fizika terem közepén. Nem szóltam, pedig majd megőrültem, amikor a közös könyv lapjai fölé bújva nevettünk, miközben bajszot rajzoltunk a híres írok és uralkodók képére. Máig emlékszem a kalóz Petőfire! Azokban a percekben azt éreztem, a mennyországban vagyok. És amikor néha hozzám értél teljesen elbódultam. És a könyökhajlatod, azt hiszem az a kedvenc részem rajtad! Talán még a közös padunkban el kellett volna mondanom. Vagy amikor a Balatonon egy sátorban aludtunk a csillagos ég alatt. Vagy amikor mekiztünk. Vagy amikor együtt tanultunk. Vagy csak egy sima átlagos délután. Oda kellett volna állnom eléd és...[/töröl]

Ezért bocsánatot kell kérnem. Nem is tudom, honnan hittem, hogy rájössz az érzéseimre, ha én nem mondom el.

Egész éjjel azon gondolkoztam, hogy nekem tetszett ez a meg nem értett, reménytelenül szerelmes karakter, igazi áldozatszerep. Hosszú évekig lubickoltam ebben az érzésben. Bármennyire hülyén hangzik, de biztonságos volt, mert ismertelek és ismertem magamat is. Tudtam mi történhet meg és mi nem. [töröl]Fájt, néha rohadtul fájt, azt hiszem, többször éreztem nyomorultul magam, mint boldognak, de egy mosolyod is elég volt már, hogy...[/töröl]

Azt hiszem, nem is beléd, hanem magába a szerelembe [töröl]vagyok[/töröl] voltam szerelmes. Nem tudom, érted-e, amit el szeretnék mondani.

[töröl]Habár akárhányszor látlak majd Virággal[/töröl]

Virág nagyon kedves lány, szeretném, ha bűntudat nélkül lennél vele és vennéd el feleségül. Kérlek, tedd meg! [töröl]Engem pedig hagyj megpusztulni fhodbelfbdosnfkosndjfisknf[/töröl]

Én pedig akkor talán végre képes leszek továbblépni. [töröl]Hiszen soha nem szerettem senki mást. Úgy ragyogtad be a világomat, mint egy csillag, te vagy az univerzumom központja.[/töröl]

Ha most itt állnál, akkor is azt tudnám csak mondani, hogy sajnálom, hogy összezavartalak. De talán ez a csók tökéletes volt arra, hogy [töröl]ó, basszameg[/töröl], felnyissa a szemem, és lássam, hogy mi nem működnénk együtt. Te mást szeretsz, nekem végre szabadon kell ereszteni az irántad való [töröl]szerelmemet[/töröl] megszokásomat.

Ha itt lennél, [töröl]és látnád a könnyeimet,[/töröl] most békejobbot nyújtanék és remélem, hogy elfogadnád. Szeretnék újra a barátod lenni, csak a barátod.

A csókról csak Bokának beszéltem, de ő megérti. Kérlek, próbáljuk elfelejteni!

Megtennéd értem, hogy amikor a legközelebb találkozunk, úgy viselkedsz velem, mint mindig? [töröl]Lehet, hogy bele fogok gebedni, de[/töröl] Én is olyan leszek, mint amikor a legjobb barátommal találkozom. Ha ezt sikerülne megtenni, azt hiszem, képes lennék egyszerűen továbblépni és megtalálni az igazi boldogságot.

Köszönöm.

[töröl]Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, kérlek, szeress viszont! Csak titokban, vagy bárhogy, csak érj hozzám, ölelj meg, csókolj vagy üss, vagy csak nézz rám, ne utálj meg, kérlek, ha végleg elveszítelek én...[/töröl]

Igaz barátod:

[töröl]Csele[/töröl] Csabi