MÁSODIK ELSŐ CSÓK - Csónakos

639 73 6
                                    

Hagyomány volt az éjszakai fürdőzés a Balatonban.

Csabi önfeledten nevetett, fröcskölte a vizet és vadul csapkodott a karjaival. Olyan volt, mint egy csintalan kisgyerek. Csónakos összezavarodva nézte a stégről, miközben a vízbe lógatta a lábát. Percek múlva Csabi felkapaszkodott mellé a naptól még mindig langyos falécekre és lehemperedett.

– Jé, itt majdnem látni a csillagokat – sóhajtotta és a hangjában nevetés emléke hallatszott. – Miért nem úszol?

– Nem volt kedvem.

– Oh, kár.

– Hiányoztál – mondta ki őszintén, amit érzett.

Csabiban bennakadt a lélegzet, lehunyta a szemét, majd óvatosan kifújta a levegőt. Ezt látva végre végigfutott Csónakoson a megkönnyebbülés. Csabi csak játszik. Bárcsak mindig ennyire figyelt volna rá, akkor nem jutottak volna idáig! Vajon Csabi így élte az elmúlt éveit? Megmelengette szívét ez az elképzelt nagy figyelem.

Közelebb araszolt, és lefeküdt a még mindig a csillagokat bámuló Csabi mellé. Minden porcikája bizsergett attól, amit tenni készült, de elhatározta magát. Muszáj, hogy Csabi abbahagyja ezt a színjátékot.

– Hú, nézd, az egy hullócsillag! Kívánjunk valamit. Igaz, hogy nem lehet hangosan kimondani, de én...

És akkor Csónakos előrelendült, és végre Csabi ajkára tapasztotta a sajátját.

Egymás szemében (PUF - Cselnakos)Where stories live. Discover now