Csele vállalhatatlanul részeg volt. A karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási nap éjszakáján piásan, egymásba karolva és ballagási dalokat üvöltve sétáltak át a Lánchídon a pesti oldal irányába.
Csele imádta, ahogyan a hideg szél fújta az alkoholtól kipirult arcát, hallotta a többiek nevetését, érezte Andris karját a derekán. Bizsergett benne a játékosság.
– Felelsz vagy mersz!
– Szerintem ez nem a legjobb ötlet...
– Boka, igazán elengedhetnéd magad néha – intette le Bokát Csónakos.
– Én akarok! – lelkendezett Nemecsek.
– Benne vagyok – nevetett Kolnay.
– Akkor én is – furakodott Barabás Csele és Csónakos közé.
Csele nevetve végignézett rajtuk, aztán folytatta.
– Addig tart a játék, míg a hídon vagyunk. Mindenkire egyszer kerül sor.
A többiek egyetértően bólogattak, bár Csele nem volt biztos benne, hogy mindegyikük megértette, amit mondott.
– Kezdjük az osztályelnök úrral. Boka, felelsz vagy mersz?
– Felelek!
– Mitől félsz legjobban?
– Attól, hogy valamelyikünk olyan hülyeséget csinál, amit nem lehet helyrehozni.
A társaság egy pillanatig emésztette a hallottakat, majd Kolnay felüvöltött.
– Most a Barabás!
– Kende, felesz vagy mersz?
– Merek!
– Hívd fel a béből Enikőt és vallj neki végre szerelmet!
Barabás eltökélten bólintott, és már kutatott is a zsebében a telefonja után.
YOU ARE READING
Egymás szemében (PUF - Cselnakos)
FanfictionPUF - Cselnakos adventi kalendárium. Minden nap jön két új rész karácsonyig. Remélem, tetszeni fog :) Csónakos és Csele, ahogyan egymást látják az évek alatt.
