Pszichológia kezdőknek

Születés

A mai témánk a születés lesz, ami akár hiszitek, akár nem a fejlődéslélektan része. Habár ez csak az újszülöttkor egy szakasza ( az újszülött kort a pszichológiában a foganástól az elő hat  hétig számoljuk ) úgy gondoltam könnyebben emészthető,ha kisebb részekre szedem az anyagot. Kezdjük tehát a születéssel ami az első kritikus szakasz az ember életében.

Akármennyire szép és jó dolog világra hozni egy gyermeket se az anyának,se a babának,se az apának ( ha bent van ) nem jó dolog. Az anyuka nagy fájdalmak árán szüli meg a gyereket,az apa lehet rosszul lesz ugyanis gondolom tényleg nem semmi látvány,de a babának a legkellemetlenebb ez az egész procedúra. Hogy miért? Nos ezt elég sok hasonlattal fogom megmagyarázni. A kisbaba ugyebár jó esetben 9 hónapig van az anyaméhben, ami meleg, nedves és szűkös, a táplálék pedig a köldökzsinóron érkezik. Ez nagyjából olyan mintha te elmennél a nagyszüleiddel egy termálfürdőbe, beülnétek a több mint 30°C-os vízbe, ahol alig tudnátok mozogni,mert tele van nyugdíjasokkal az ételt italt pedig csövön át kapnátok. Ezek után a gyereknek ki kell jönnie a szülőcsatornán, na most képzeld el,hogy téged csurom vizesen,meztelenül,a macskaajtón/kutyaajtón keresztül préselnek ki a hidegbe,ráadásul csúcsforgalom van kint szóval még a zaj is nagy. Nem lenne jó ugye? Az újszülött sem élvezi,de neki nincs választása, hihetetlenül stresszesen kikerül egy hideg,zajos,fényes,ismeretlen helyre és ez ellen nem tehet semmit. Ennek a tetejébe még az első lélegzetvételt is meg kell tennie ami nagyon fájdalmas. Amíg bent volt anyuban addig a tüdeje olyan lapos volt,mint egy leeresztett lufi,viszont az első lélegzetvétellel ez egyszerre kitágul. Ezután a mérések sem túl kellemesek a baba számára aki még mindig nem akar idekint lenni,mert sokkal kényelmesebb volt neki odabent. Olyan neki az anyaméh,mint neked a jó meleg ágyad, ha kirángatnának és elvinnének orvoshoz te sem élveznéd. 

Viszont az éremnek két oldala van. Jó is van abban,hogy a kicsi megszületik. Végre van helye mozogni,ki tud nyújtózkodni. Ez olyan,mint mikor egy hálózsákban töltött éjszaka után végre felkelsz és tudsz rendesen mozogni. Valamint a csöppség megismerheti az anyját. Amikor az anya bőrére teszik az nagyon megnyugtatja, hallja a szívverését, és érzi az illatát. Az újszülött még nem igazán lát,de a szaglása nagyon jó, és egyből felismeri az anyukáját illat alapján. Ami még öröm lehet a baba számára az amikor először megetetik. Nagyon élvezi,hogy ehet a saját szájával.

A végére pedig egy eléggé kiábrándító dolgot hoztam el nektek. Ez pedig nem más,mint a baba első mosolyával kapcsolatos tévhit ledöntése. Amikor az újszülött ránéz anyura és mosolyog ,akkor az anya nagyon boldog és visszamosolyog. Itt csak annyi a bibi,hogy az amit a gyerek valójában csinál az csak egy ösztönös fintor ami a belsőszervei állapotáról tudósít. Viszont annak ellenére,hogy ő nem mosolyog igazából jó dolog,ha az anya rámosolyog,mert ebből tanul szeretetet,gyengédséget.

Ennyi lett volna a születéssel kapcsolatos rész. A következőkben az újszülöttkor további részeiről,a reflexekről és a hospitalizációról lesz szó. A fejlődéstörvényekre pedig visszatérünk később.