Érintés (Yoonmin ff)

5.

Két hét telt el a sulikezdésem óta. Eddig még senki nem ért hozzám, aminek nagyon örülök és annak is, hogy barátokra tettem szert Taehyung és Jimin személyében, bár Jimin-t nem barátilag kedvelem, hanem annál több. A pszihológusom is megdícsért, amiért ilyen jól bírom az új iskolát és a környezetet, de kifejezetten büszke, hogy van két barátom is.

***

A hét közepén sikerült elaludnom. Jimin-nel éjjelig beszélgettünk egymással egy sorozat miatt és elfelejtettem ébresztőt állítani. Reggel kapkodva szedtem össze minden cuccom és az egész napos kajámat is sikerült az utolsó pillanatban beleraknom a táskámba. Mivel anya nem volt otthon és apa is már elment, így futva tettem meg az iskoláig a távot kikerülve az embereket, akik ráédősen sétáltak a munkába.
Becsengetés után öt perccel sikerült beérnem, a tanár már bent volt a teremben és bocsánatot kérve indultam a helyemre. Gyorsan előszedtem a tancuccom és figyelni kezdtem arra amit a tanár mond.
Pár perc elteltével egy papírfecni került elém. Óvatosan kihajtogattam és elolvastam, ami rajta állt.
"Elaludtál?"
Egy sóhaj után ráfirkantottam a válaszom és visszacsúsztattam Jimin elé, aki elolvasta, majd újabb mondatot firkantott rá.
"Sajnálom, miattam nem értél be időben :(" - állta a papíron. Hitetlenkedve megráztam a fejem.
"Én nem állítottam ébresztőt, az én hibám..."
Visszacsúsztattam elé. Hiába vártam, hogy mit ír vissza, hiszen a tanár elindult a padsorok között és úgy adta le a leckét, meggátolva bármilyen üzenetváltást Jimin és köztem.
Második óránk tesi volt, amin én nem veszek részt semmilyen körülnények között, hála a felmentésnek. Az osztálytársaim mérges pillantásait már megszoktam, miután közölték velük, hogy én nem fogok tesire járni.
Abban az egy órában nekem szabad foglalkozásom volt, amit tanulásra használok vagy egy kis pihenésre, most is az útóbbit választottam, eléggé fáradt voltam.
A csengő zajára nem ébredtem meg, de az osztálytársaim érkezésére annál inkább. Mindenkinek piros arca volt és a frizurájuk sem állt úgy, mint reggel. A fiúk megoldották egy-egy hajbatúrásba, de a lányok hosszú hajuk miatt csak a fesű segíthetett nekik.
Egyet nyújtozkódva ültem fel a székemben és a piros arcú Jimin-re pillantottam.
- Mit csináltatok ma? - kérdezem.
- Futottunk. - válaszolja fáradtan. - Utánna meg bűntetést kaptunk, mert valaki nem volt képes csendben maradni. - emelte meg a hangját az egyik lányosztálytársunknak címezve a mondat második felét.
- Úgy csinálsz, mintha miattad nem bűntettek meg! - vág vissza a lány haját fesűlve.
- Konkrétan azt mondtad hangosan, hogy a tanár mennyire bunkó! - néz rá mérgesen Jimin. - Ne tagadd, mert rajtam kívül még más is hallotta.
- Persze, mert te olyan ártatlan vagy. - forgatja meg szemeit a lány felállva a helyéről és Jimin-nel szemben megállva. - Ezelőtt három héttel is miattad kapot az egész osztály, mert azt beszéltétek Tae-val, hogy ki lesz az új osztálytársunk.
- Te most engem is bele akarsz keverni? - kérdezem döbbenten felállva a helyemről.
- Még szép hogy. - válaszolja, majd megbök a fésűjével. - Ha te nem jöttél volna a képbe, akkor...
Nem tudta folytatni... nem tudta folytatni miattam. Amint a fésűjével megbökött azonnal hatalmába kerített a pánik. Összegörnyedve gugoltam Jimin lába mellett kezeimet fejemre téve védtem magam. Könnyeim azonnal folyni kezdtek, a hideg rázni kezdett, rosszul voltam. Körülöttem hallottam, ahogy motoszkálnak az emberek és valamit mondanak, de nem tudtam kivenni, hogy mit.

Jimin szemszöge
Hirtelen nem tudtuk mit kellene tenni. Yoongi sose beszél saját magáról és ha mégis róla kérdezünk, akkor lerendez egy pár szóval.
Rossz így látni őt, ahogy legugolva remeg és sír, mintha valamit motyogna magának.
- Hívok egy tanárt! - hallom meg Tae hangját és a terem ajtónak a nyitódását.
Nem állhatunk itt tétlenül, valamit tenni kell.
- Yoongi... - szólítom meg kedvesen a fiút, de ő csak megremeg hangom hallatán. - Yoongi...- szólítom meg ismét és elébe térdelek le.
- Yoongi...Jimin vagyok. - mondom kedvesen, hátha észlel valamit. Egy picit felkapja a fejét, hogy megbizonyosodjon én vagyok-e az.
- Jimin...- szólít meg remegő hangján. - Nem akarom...
- Mit nem akarsz? - kérdezem.
- Nem akarom, hogy bántsanak! - mondja ki keserve sírás közepedte.
- Nem bántunk. - mondom kedvesen. - Én nem bántalak.
- Biztos? - kérdezi bizonytalanul szemeimbe nézve, egyet bólintok, hogy tudja tényleg nem fogom bántani. - Ne hagyd, hogy bántson!
Nekem dőlt, olyan hirtelen ért a mozdulat, hogy azonnal elborultam vele együtt. Kezei szorosan szorították blúzom, könnyei pedig egyre gyültek a melkasamnál. Két karommal átöleltem, hogy biztonságba érezhesse magát.
- Itt vagyok! - jelent meg az osztályfőnök Tae-val a nyomában és gyorsan hozzánk sietett. - Mi történt?
- Csak vitatkoztunk és megböktem a fésűmmel. - válaszolja Bomi védekezően.
- Megbökted? Normális vagy te lány? - kérdezi mérgesen az oszi, majd felém fordul. - Most már átveszem.
- Nem! - hallom meg Yoongi hangját és mégjobban szorít magához.
- Yoongi kérlek. - mondja megfogva a vállát az oszi.
- Jimin... - nyögi bele blúzomba, mire ránézek az osztályfőnökre.
- Kérem vegye le a kezét róla. - mondom határozottan. - Jó kezekben van.
- Rendben. - sóhajt az oszi. - De el kell vinni őt a gyengélkedőre.
- Elviszem. - mondom.
- Ne hagyj ott egyedül! - szólal meg azonnal Yoongi felnézve rám.
- Nem foglak. - simítok rá fejére és az osztályfőnökre nézek. - Vele maradok, ha kell egész nap.
- Jól van, igazolom az órákat mindkettőtöknek. - egyezik bele a tanárnő.
Lassan felállok a földről, majd Yoongi alá csúsztatom kezem, hogy felkaphassam őt. Amint a levegőben van azonnal belém kapaszkodik mégjobban. Az osztálytársaink tekintetét végig érzem a hátamon, de ez azonnal megszűnik, amint kilépek a teremből. Az osztályfőnök elkísért minket a gyengélkedőig, majd az ott tartozkodó nővérrel beszélgetett. Nem vagyok büszke rá, de amikor leraktam Yoongi-t az ágyra meghallottam valamit, amit nem kellett volna. Yoongi pánikbeteg és enyhe roham volt a mostani az előzőekhez képest. Ezek szerint még volt ehhez hasonló roham.
Yoongi végig belém kapaszkodott, így elszakadni sem tudtam tőle, hogy az ágy melletti székre ülhessek, ezért mellé feküdtem és magamhoz öleltem. Mikor már egyenletes volt a szuszogása tudtam, hogy elaludt, de már nekem sem volt kedvem kikelni mellőle, na meg a kialvatlanság miatt én is sikeresen elaludtam.

Üdv mindenkinek!
Nem szeretnék kertelni, ezért elmondom miért van a rész egyik fele Jimin szemszögéből...mert fontosnak találom azt, hogy egy kívülálló hogyan élne meg egy ilyen helyzetet, mint ez.