A film borzasztóan unalmas volt, nem csodálkozom azon, hogy Jimin a felénél bealudt. Bár legszivesebben én is aludtam volna, mégsem voltam a legálmosabb.
Egy ideje szerelmem haját büngyürgetem unalom ellen és csak arra eszmélek fel, hogy a film végén szereplő stáblista úszik felfelé a tévében. Lejárt a film, hála a fentieknek.
- Jimin - szólítom meg alvó barátomat, ideje felkelnie.
- Hmm- hümmög egyet, ajkaimra mosoly kúszik.
- Lejárt a film. - közlöm vele, kezemet arcára vezetem és hüvelykujjommal cirógatom arcát. Lassan kinyitja szemeit, kissé felpuffadt az alvásnak köszönhetően. - Jó reggelt!
- Szia. - köszön szemeimbe nézve.
Kicsit feltornázom magam és puha ajkaira hajolok, hogy köszönthessem.
- Ehhez hozzá tudnék szokni. - mosolyodik el, miután elválunk egymástól.
- Én is. - értek vele egyet, majd ülő helyzetbe tornázom magam. - Csináljunk valami ehetőt.
- Rendben. - bólint egy aprót, de a helyett hogy felkelne oldalára fordul. Megforgatom szemeimet, majd kimászok mellőle és a konyhába sétálok. Igaz nem vagyok az a hű de nagy szakács, azért volt, amit megtanultam anyától.
Felkutatom az egyész helyet a hozzávalókért és a szükséges ezközökért, majd nekilátok a főzésnek. Ha Jimin felkelne onnan, akkor hamarabb is nekiláthattam volna a segítségével együtt, de nem panaszkodom.
Amikor már a vizet is felraktam főzni szerelmem kimászott a kanapé fogságából és mögém beállva derekamnál fogva ölelt magához.
- Lusta. - mondom a zöldségeket pucolva.
- Itt vagyok most már. - puszil nyakamra, azonnal kiráz a hideg meleg lehelletét érezve érzékeny bőrömön.
- Ne csináld. - húzom fel a vállam azonnal, hogy védjem a nyakam.
- Miért ne? - kérdezi, hangján hallom, ahogy mosolyog.
- Mert érzékeny. - válaszolok.
Kisebb harc alakult ki közöttünk, amiért ő újabb puszikkal akarta elhalmozni a nyakam, de én nem hagytam neki és kergetőzés lett belőle. Végül sikerült megúsznom, de láttam Jimin szemein, hogy még lesz ennek folytatása.
Alig két óra közös főzőcskézés után sikerült megcsinálnunk a vacsoránkat. Jimin-re hagytam a terítést és nem kicsit lepett meg, amikor félhomály fogadott és meggyújtott gyertyák. Gyertyafényes vacsora.
Mindkettőnknek kiraktam egy adag ételt a tányérokba, majd helyet foglaltam. Szótlanul ettük a saját ételünket, néha egymásra nézve és mosolyogva.
A vacsora vége felé nagyon elgondolkoztam, hiszen észre sem vettem, hogy Jimin kicserélte a tányérokat és pár szelet süteményt vett elő a hűtőből.
- Valami baj van? - kérdezi aggódva Jimin, mikor helyet foglal a székén.
- Nem, nincs. - válaszolok. - Csak elgondolkoztam.
- Min? - kérdzetem, majd nekilátott a sütijének.
- Azon - kezdtem, majd egy sóhajt kiengedve, csak is a sütimet néztem. - Mi lenne, ha együtt fürődnénk?
Köhögésre lettem figyelmes, azonnal felpattantam helyemről és Jimin mellé léptem. Kezembe vettem poharát és felé nyújtottam, közben nem túl durván megütögettem hátát.
Pár korty víz után sikerült lenyugodnia.
- Velem akarsz fürődni? - kérdezte kicsit rekedt hangon, mire bólintottam. - Biztos vagy benne?
- Igen. - válaszolok határozottan.
- Akkor együtt fürdünk. - mosolyodik el engem nézve, kissé sikerül zavarba hoznia, így az arcomat tenyereim közé temetem.***
A vacsi végeztével elmosogattunk és elpakoltunk, majd Jimin a fürdőbe ment megengedni a vizet. Én a szobájába mentem, hogy elővehessem a tiszta ruháimat. Végig ideges voltam.
A fürdőbe mentem. Jimin a kád mellett térdelt és kezét lógatta bele, gondolom a megfelelő hőmérsékletet akarta mindkettőnknek.
- Kész is. - állt fel és megtörülte a kezét. - Hagyok neked időt, jó?
Annyira figyelmes, hogy legszívesebben elsírtam volna magam.
Csak bólintani tudtam, mert ha meg kellet volna szólalnom, akkor szemeim nem maradtak volna szárazak. Amint Jimin elhagyta a fürdőt én gyorsan lepakoltam és levettem ruháimat. A kád meleg vizbe menekültem és hálát adtam, hogy Jimin volt olyan figyelmes és habfürdőt rakott a vizbe.
A habbal játszadoztam, amikor Jimin benyitott a fürdőbe. Nem volt szándékomban szemkontaktust létesíteni, de sikerült pár másodpercre. Azonnal elkaptam tekintetem és elfordultam. Nem lennék képes végignézni, ahogy levetkőzik és beül a kádba.
- Azt ugye tudod - kezdi. - hogy ha kényelmetlen neked bármikor kiküldhetsz?
- T-tudom. - válaszolom. Legszívesebben a vizbe merülnék zavaromba.
A víz megemelkedett körülöttem, Jimin beült velem szemben, lábait megéreztem oldalimnál.
- Kényelmes így neked? - kérdezi, még mindig nem merek ránézni.
- I-igen. - válaszolom dadogva.
Ne, ennyire nem kellene zavarban lennem...
- Yoongi - szólít meg és kezét is megérzem arcomon. Még így is puha a keze. Lassan rávezetem a tekintetem, pillantása aggódó, de szeretetteljes. Hogy is tudtam volna kételkedni benne?
- Sajnálom Jimin. - mondom szemeibe nézve.
- Mit?
- Hogy kételkedtem benned. - válaszolom. - Sajnálom.
- Ugyan Yoongi - mosolyodik el. - Sosem tudnálak bántani téged, hiszen szeretlek.
- Én is szeretlek Jimin. - puszilom meg kezét mosolyogva.Az éjfél közeledtével elkezdtünk készüldődni. Jimin helyett döntöttem, hogy milyen nadrágot is vegyen fel és a fekete bőrhatású mellett döntöttem. Amikor felhúzta igazán meglepett, hogy a nadrág engedi látattni domborulatait és mielőtt az ingért nyúlt volna, amit már állítása szerint tegnap kivasalt, de hamarabb előkaptam egy fehér pulcsit neki és nekivágtam.
- Most miért? - kérdezi kiváncsian rám nézve.
- Nem fogja rajtam kívül más nézni a feneked. - fordulok el karba tett kezekkel.
- Csak nem féltékeny vagy? - hallom hangján, hogy mosolyog.
- De, igen. - válaszolom mérgesen.
Halk kuncogást hallok meg felőle, majd mögém lépve átkarolja a derekam.
- Kicsi szörnyecském. - fordít maga felé, felvette a pulcsit. - Így jobban tetszem?
- Mindenhogyan tetszesz nekem. - válaszolom egy halvány mosollyal és nyakába akasztom karjaimat.
- Akkor - puszil rá ajkaimra. - lassan mehetünk is.
- Lassan igen. - értek vele egyet, de még egy utolsó csókot váltunk egymással.
Jimin-nel mindenképpen meg akarjuk nézni a tűzijátékot és ahhoz, hogy láthassuk egy kicsit utaznunk kell. Szerencsére a kérésemnek megfelelően nem fogunk bemenni a tömegbe, mert én ott kapnék rohamot.
Az előszobába menve felvesszük cipőinket és kabátjainkat. Sálamat jó alaposan nyakam köré tekerem.
- Ki fogsz látni onnan? - kérdezi jót szórakozva rajtam.
- Ki. - válaszolom röviden, most nem akarok csipkelődni vele.
- Valami baj van? - kérdezi aggódva.
- Nincs. - rázom meg a fejem válaszom után. - Nem akarok csipkelődni veled.
- Jól van. - bólint megértése gyanánt. - Akkor indulás.
Megfogom kesztyűbe bújtatott kezét és összekulcsolom ujjaimat az ővével. Kilépünk a hidegbe, mire jobban behúzom nyakam es megvárom, míg Jimin bezárja az ajtót.
Elindulunk a város azon részébe, amit ő ismer, én csak követni tudom őt. Beszélgetésünket csak mi ketten hallhatjuk és ez így van rendjén, ameddig a tömeg közelébe nem érünk.
- Még van tíz kemény percünk, ameddig elkezdik a tűzijátékot. - Jimin-nek kiabálnia kellett a mellettünk elhaladó csapat miatt, akik hangosan engedtek valami gagyi számot.
- Megvárjuk, mint mindenki más. - mondom rámosolyogva.
- Biztos, hogy ne menjünk egy kicsit közelebb? - kérdezi reménykedve, hátha beadom a derekam.
- Ne, itt pont jó. - húzódom közelebb hozzá, átölel karjaival.
- Fázol? - kérdezi arcomra pillantva.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Kell a közelséged.
- Ha bármi van azonnal szólsz és megyünk haza, oké?
- Rendben. - bólintok és vállára döntöm a fejem.
YOU ARE READING
Érintés (Yoonmin ff)
FanfictionMin Yoongi élete normális volt egy bizonyos eset előtt, de amint áldozat lett minden megváltozott körülötte. Elszakadt régi barátaitól és távolságtartó lett, na meg persze beteg is. Mindezek ellenére próbálta teljesen élni az életét, amit ismét újra...