Érintés (Yoonmin ff)

15.

A film borzasztóan unalmas volt, nem csodálkozom azon, hogy Jimin a felénél bealudt. Bár legszivesebben én is aludtam volna, mégsem voltam a legálmosabb.
Egy ideje szerelmem haját büngyürgetem unalom ellen és csak arra eszmélek fel, hogy a film végén szereplő stáblista úszik felfelé a tévében. Lejárt a film, hála a fentieknek.
- Jimin - szólítom meg alvó barátomat, ideje felkelnie.
- Hmm- hümmög egyet, ajkaimra mosoly kúszik.
- Lejárt a film. - közlöm vele, kezemet arcára vezetem és hüvelykujjommal cirógatom arcát. Lassan kinyitja szemeit, kissé felpuffadt az alvásnak köszönhetően. - Jó reggelt!
- Szia. - köszön szemeimbe nézve.
Kicsit feltornázom magam és puha ajkaira hajolok, hogy köszönthessem.
- Ehhez hozzá tudnék szokni. - mosolyodik el, miután elválunk egymástól.
- Én is. - értek vele egyet, majd ülő helyzetbe tornázom magam. - Csináljunk valami ehetőt.
- Rendben. - bólint egy aprót, de a helyett hogy felkelne oldalára fordul. Megforgatom szemeimet, majd kimászok mellőle és a konyhába sétálok. Igaz nem vagyok az a hű de nagy szakács, azért volt, amit megtanultam anyától.
Felkutatom az egyész helyet a hozzávalókért és a szükséges ezközökért, majd nekilátok a főzésnek. Ha Jimin felkelne onnan, akkor hamarabb is nekiláthattam volna a segítségével együtt, de nem panaszkodom.
Amikor már a vizet is felraktam főzni szerelmem kimászott a kanapé fogságából és mögém beállva derekamnál fogva ölelt magához.
- Lusta. - mondom a zöldségeket pucolva.
- Itt vagyok most már. - puszil nyakamra, azonnal kiráz a hideg meleg lehelletét érezve érzékeny bőrömön.
- Ne csináld. - húzom fel a vállam azonnal, hogy védjem a nyakam.
- Miért ne? - kérdezi, hangján hallom, ahogy mosolyog.
- Mert érzékeny. - válaszolok.
Kisebb harc alakult ki közöttünk, amiért ő újabb puszikkal akarta elhalmozni a nyakam, de én nem hagytam neki és kergetőzés lett belőle. Végül sikerült megúsznom, de láttam Jimin szemein, hogy még lesz ennek folytatása.
Alig két óra közös főzőcskézés után sikerült megcsinálnunk a vacsoránkat. Jimin-re hagytam a terítést és nem kicsit lepett meg, amikor félhomály fogadott és meggyújtott gyertyák. Gyertyafényes vacsora.
Mindkettőnknek kiraktam egy adag ételt a tányérokba, majd helyet foglaltam. Szótlanul ettük a saját ételünket, néha egymásra nézve és mosolyogva.
A vacsora vége felé nagyon elgondolkoztam, hiszen észre sem vettem, hogy Jimin kicserélte a tányérokat és pár szelet süteményt vett elő a hűtőből.
- Valami baj van? - kérdezi aggódva Jimin, mikor helyet foglal a székén.
- Nem, nincs. - válaszolok. - Csak elgondolkoztam.
- Min? - kérdzetem, majd nekilátott a sütijének.
- Azon - kezdtem, majd egy sóhajt kiengedve, csak is a sütimet néztem. - Mi lenne, ha együtt fürődnénk?
Köhögésre lettem figyelmes, azonnal felpattantam helyemről és Jimin mellé léptem. Kezembe vettem poharát és felé nyújtottam, közben nem túl durván megütögettem hátát.
Pár korty víz után sikerült lenyugodnia.
- Velem akarsz fürődni? - kérdezte kicsit rekedt hangon, mire bólintottam. - Biztos vagy benne?
- Igen. - válaszolok határozottan.
- Akkor együtt fürdünk. - mosolyodik el engem nézve, kissé sikerül zavarba hoznia, így az arcomat tenyereim közé temetem.

***

A vacsi végeztével elmosogattunk és elpakoltunk, majd Jimin a fürdőbe ment megengedni a vizet. Én a szobájába mentem, hogy elővehessem a tiszta ruháimat. Végig ideges voltam.
A fürdőbe mentem. Jimin a kád mellett térdelt és kezét lógatta bele, gondolom a megfelelő hőmérsékletet akarta mindkettőnknek.
- Kész is. - állt fel és megtörülte a kezét. - Hagyok neked időt, jó?
Annyira figyelmes, hogy legszívesebben elsírtam volna magam.
Csak bólintani tudtam, mert ha meg kellet volna szólalnom, akkor szemeim nem maradtak volna szárazak. Amint Jimin elhagyta a fürdőt én gyorsan lepakoltam és levettem ruháimat. A kád meleg vizbe menekültem és hálát adtam, hogy Jimin volt olyan figyelmes és habfürdőt rakott a vizbe.
A habbal játszadoztam, amikor Jimin benyitott a fürdőbe. Nem volt szándékomban szemkontaktust létesíteni, de sikerült pár másodpercre. Azonnal elkaptam tekintetem és elfordultam. Nem lennék képes végignézni, ahogy levetkőzik és beül a kádba.
- Azt ugye tudod - kezdi. - hogy ha kényelmetlen neked bármikor kiküldhetsz?
- T-tudom. - válaszolom. Legszívesebben a vizbe merülnék zavaromba.
A víz megemelkedett körülöttem, Jimin beült velem szemben, lábait megéreztem oldalimnál.
- Kényelmes így neked? - kérdezi, még mindig nem merek ránézni.
- I-igen. - válaszolom dadogva.
Ne, ennyire nem kellene zavarban lennem...
- Yoongi - szólít meg és kezét is megérzem arcomon. Még így is puha a keze. Lassan rávezetem a tekintetem, pillantása aggódó, de szeretetteljes. Hogy is tudtam volna kételkedni benne?
- Sajnálom Jimin. - mondom szemeibe nézve.
- Mit?
- Hogy kételkedtem benned. - válaszolom. - Sajnálom.
- Ugyan Yoongi - mosolyodik el. - Sosem tudnálak bántani téged, hiszen szeretlek.
- Én is szeretlek Jimin. - puszilom meg kezét mosolyogva.

Az éjfél közeledtével elkezdtünk készüldődni. Jimin helyett döntöttem, hogy milyen nadrágot is vegyen fel és a fekete bőrhatású mellett döntöttem. Amikor felhúzta igazán meglepett, hogy a nadrág engedi látattni domborulatait és mielőtt az ingért nyúlt volna, amit már állítása szerint tegnap kivasalt, de hamarabb előkaptam egy fehér pulcsit neki és nekivágtam.
- Most miért? - kérdezi kiváncsian rám nézve.
- Nem fogja rajtam kívül más nézni a feneked. - fordulok el karba tett kezekkel.
- Csak nem féltékeny vagy? - hallom hangján, hogy mosolyog.
- De, igen. - válaszolom mérgesen.
Halk kuncogást hallok meg felőle, majd mögém lépve átkarolja a derekam.
- Kicsi szörnyecském. - fordít maga felé, felvette a pulcsit. - Így jobban tetszem?
- Mindenhogyan tetszesz nekem. - válaszolom egy halvány mosollyal és nyakába akasztom karjaimat.
- Akkor - puszil rá ajkaimra. - lassan mehetünk is.
- Lassan igen. - értek vele egyet, de még egy utolsó csókot váltunk egymással.
Jimin-nel mindenképpen meg akarjuk nézni a tűzijátékot és ahhoz, hogy láthassuk egy kicsit utaznunk kell. Szerencsére a kérésemnek megfelelően nem fogunk bemenni a tömegbe, mert én ott kapnék rohamot.
Az előszobába menve felvesszük cipőinket és kabátjainkat. Sálamat jó alaposan nyakam köré tekerem.
- Ki fogsz látni onnan? - kérdezi jót szórakozva rajtam.
- Ki. - válaszolom röviden, most nem akarok csipkelődni vele.
- Valami baj van? - kérdezi aggódva.
- Nincs. - rázom meg a fejem válaszom után. - Nem akarok csipkelődni veled.
- Jól van. - bólint megértése gyanánt. - Akkor indulás.
Megfogom kesztyűbe bújtatott kezét és összekulcsolom ujjaimat az ővével. Kilépünk a hidegbe, mire jobban behúzom nyakam es megvárom, míg Jimin bezárja az ajtót.
Elindulunk a város azon részébe, amit ő ismer, én csak követni tudom őt. Beszélgetésünket csak mi ketten hallhatjuk és ez így van rendjén, ameddig a tömeg közelébe nem érünk.
- Még van tíz kemény percünk, ameddig elkezdik a tűzijátékot. - Jimin-nek kiabálnia kellett a mellettünk elhaladó csapat miatt, akik hangosan engedtek valami gagyi számot.
- Megvárjuk, mint mindenki más. - mondom rámosolyogva.
- Biztos, hogy ne menjünk egy kicsit közelebb? - kérdezi reménykedve, hátha beadom a derekam.
- Ne, itt pont jó. - húzódom közelebb hozzá, átölel karjaival.
- Fázol? - kérdezi arcomra pillantva.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Kell a közelséged.
- Ha bármi van azonnal szólsz és megyünk haza, oké?
- Rendben. - bólintok és vállára döntöm a fejem.