Érintés (Yoonmin ff)

19.

Jimin egy hete hagyta el a várost és költözött el egy másikba. Ez idő alatt igyekeztünk a legtöbb életjelet megosztani a másikkal és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a telefonommal aludtam. Konkrétan hozzá volt ragadva és mindenhova magammal vittem, még a fürdőbe is, olyankor Jimin miatt égett a fejem rendesen, amiért előbújt a perverz énje.
Taehyung kedves volt velem az egész idő alatt és igyekezett jobban megismerni és kiismerni, bár egy hét elképeztően kevés erre.

Reggel a telefonom csengőhangja keltett fel, amivel egyetlen egy probléma volt, hogy hétvége van. Morogva nyúltam a készülék után, hogy kinyomhassam, de miután megláttam, hogy ki is hív azonnal elszállt minden haragom.
- Jimin. - szóltam bele a telefonba. - Miért zargatsz ilyen korán?
- Neked is szép jó reggelt Yoongi. - köszönt megfelelően. - Sajnálom, hogy felkeltettelek...
- Dehogy keltettél fel. - tagadom azonnal.
- Ja persze el is felejtettem, hogy szeretsz korán kelni. - nevetett fel, amitől a szívem gyorsabban kezdett el verni. - De mindegy is, szeretném tudni, hogy mit csinál ma a szerelmem?
- Lustálkodni akartam. - válaszolom visszadőlve az ágyba.
- Ezen meg sem lepődök. - bár nem látom mégis tudom, hogy megforgatja a szemeit.
- Megtehetem. - vontam vállat.
- Igaz is. - értett egyet velem.
- Hova mész Jimin? - kérdezem a sok háttérzajra utalva.
- Oh, csak a boltba. - válaszolja igen gyorsan. - Anyáéknak kell egy pár dolog.
- Értem. - bólintok.
- Ne légy szomorú Yoongi...most úgy megölelnélek. - teszi hozzá gyorsan.
- Ahogy én is. - mosolygok és félig kitakarózok, hogy azt ölelgethessem.
- Hiányzol.
- Te is nekem.

***

Ahogyan azt sejtettem Jimin nem tudott jönni, ahogyan azt megígérte nekem és Taehyung-nak. Legbelül mélyen igenis reménykedtem benne, hogy legalább a szülinapomig egyszer eljön, de ez nem jött össze. A költözés és az új suli nagyon lekötötte a családját.
Taehyung persze végig tartotta bennem a lelket, hogy ne aggódjak egyszer úgy is el fog jönni hozzám és az bármikor is fog lenni mindketten nagyon boldogok leszünk. Hittem neki, ahogy Jimin-nek is.

Lassan közeledett Március és azzal együtt a szülinapom is. Az idő is kezdett felmelegedni, aminnek örülnöm kellett volna, de nem ment még Taehyung társaságában sem.
- Yoongi. - lengeti meg kezét arcom előtt. - Figyeltél te rám?
- Nem. - válaszoltam őszintén. Épp a kertjükben ültünk és pihenőt tartottunk a kosarazásban. Újabban csak Taehyung-gal játszok pár meccset, nagyban nem tudnám űzni.
- Azt kérdeztem, hogy akkor megünnepeljük a szülinapod?
- Meg. - válaszoltam. - De legyen az a szimpla nap, mint most. Eljövök hozzád kosarazni, aztán elmegyünk sütizni és kész.
- Ajándékot nem is akarsz? - kérdezte döbbenten.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Valahogy a szülinapi ajándékokat nem annyira szeretem.
- Értem. - bólogat.
- Kezdhetünk egy újat? - kérdeztem a labdára pillantva, mire meg is kaptam a választ és léptem a labdához.

Szülinapom reggelén nagyon morcosan keltem, talán túl morcosan. Értelmetlennek gondoltam az egész napot és inkább akartam a szobámban a takaró alatt lapulni.
- Yoongi! - rontott be a szobámba Taehyung, aki nagy zajt csapott megérkezés közben.
- Hagyj Taehyung. - fordulok oldalamra.
- Azt már nem. - rántja le rólam a takarót. - Felkelsz onnan és felöltözöl normális ruhába, aztán elmegyünk sütizni és egy játékterembe. Rossz idő van kint, ezért nem tudunk kint játszani.
- Milyen jó. - keltem fel az ágyból és szekrényemhez léptem, hogy végre felöltözhessek.
Anya addig nem engedett el, ameddig mindketten meg nem reggeliztünk a szeme láttára, ami persze vékony reggeli volt, hogy a sütinek is jusson hely.
Megköszönve a reggelit indultam el felöltözni, Taehyung lemaradt egy kicsit, így vissza kellett szólnom miatta.
Sikerült elindulnunk, egy cukrászdába be is tértünk, ahol megvettük a megkívánt sütiket, majd léptünk is a játékterembe. Ezért fel kellett szállnunk a buszra, amit már kezdtem jól tűrni Taehyung miatt. Az első buszozás maga volt a pokol számomra, pedig csak hárman voltunk a járműn, de nagy nehezen kibírtam. Az mellékes, hogy legalább húsz buszra szálltam fel osztálytársam kíséretében.
Majdnem mindegyik játékot kipróbáltunk, ami volt a teremben és közben jól szórakoztam. Persze Taehyung egész végig furcsán viselkedett.
Már a buszon ültünk, amikor is észrevettem, hogy Taehyung le kellett volna szálljon, de nem tette meg.
- Miért nem szálltál le? - kérdeztem kíváncsian.
- El felejtettem említeni, hogy ott alszok nálad. - válaszolta nevetve. Kicsit meglepődtem és kérdőre vontam, majd megmagyarázta, hogy nem akar egyedül hagyni a mai nap, megértettem és elfogadtam.
Taehyung-gal leszálltunk a buszról, majd elindultunk hozzánk. Az utcánkba beérve Taehyung pamaszkodni kezdett, hogy mosdóba kell mennie, mire mondtam, hogy menjen előre.
Jót tett egy kis egyedüllét, így kiszellőztethettem a fejem egy kicsikét. A házunk ajtaján belépve észrevettem, hogy nem ég a lámpa.
- Taehyung! - kiáltom nevét. - Legalább a lámpákat felkapcsolhattad volna!
Levetem kabátom és cipőm, makd bemegyek a konyhába, hogy ihassak egy pohár vizet. Mikor végeztem elraktam a poharat, majd a nappaliba léptem. A fal mellett állva felcsattintottam a villanyt.
- Meglepetés! - kiáltották négyen egyszerre, mire a vér is meghűlt bennem és sikerült lekapcsolnom a villanyt. Újra felkapcsoltam, majd körbenéztem a feldíszített nappaliban. Lufik és szallagok lógtak mindenhol.
- Na hogy tetszik? - kérdezte anya mosolyogva.
- Nem számítottam rá. - válaszolok őszintén.
- Taehyung-nak köszönd és Jimin-nek. - mondja anya és rámutat a két fiúra.
- Köszönöm fiúk. - mosolygok rájuk, majd eljut a tudatomig, hogy itt van. - Jimin!
Boldogan kiáltok fel és rohanok hozzá, hogy jól kifolythassam belőle a szuszt is.
- Boldog szülinapot Yoongi! - ölel magához.
- Ezt az ajándékot szeresd is. - mondta boldogan Taehyung és hallottam ahogy megpaskolja Jimin vállát.
- Köszönöm. - mondom Taehyung-nak címezve.
Jimin-t egy jó ideig nem engedtem el, ami neki kezdett kínos lenni a szüleim előtt, de nem érdekelt. Leültünk és elfogyasztottuk a tortát, közben azt hallgattam, ahogy Taehyung a szervezést bonyolította le Jimin-nel és a szüleimmel. Annak nagyon örültem, hogy végre itt van mellettem akit szeretek és a hétvégére marad is.
Taehyung nem maradt éjjelre, aminek titkon örültem, mert így tudok kettesben maradni Jimin-nel. Apa felajánlotta, hogy elviszi őt a buli után. Anyával ketten tudtuk, hogy a pakolást akarja meguszni, ami be is vált neki.

Sajnos a hétvége nagyon gyorsan eltelt és Jimin-nek már kellett is visszamennie Busan-ba, aminek nem nagyon örültem, de megígértettem vele, hogy többet jön majd hozzám és én is el fogok menni hozzá valamikor.

Sziasztok!
Ritkán írok részek után és nem is nagyon szokásom, de bejelenteni valóm van...
Még egy rész és vége.
Az utolsó részt is hamarosan hozom, nem kell sokat várni rá.