Érintés (Yoonmin ff)

16.

Kemény kilenc percet várakoztunk még és folyamatosan mozognunk kellett, ha nem akartunk az aszfalthoz fagyni. Igazán hideg lett rövid idő alatt és nagyon hálálkodtam az égieknek, hogy vastag sálat hoztam magammal, ami nagyon jól melegíti nyakamat. Ez viszont nem mondható el Jimin-ről. A pulcsija kapucniját is a fejére tette, hogy kizárhassa a hideget, de e miatt nem nagyon hallott engem. Végül addig nézet rám azokkal a boci szemeivel, hogy megosztottam vele a sálam. Bár így kevesebb réteg jutott nekem tudom, hogy ő legalább nem fázik annyira.
- Lassan kezdik. - pillant rá telefonjára Jimin az időt meglesve.
- Ideje lenne, kezdek idefagyni. - mormogom.
- Yoongi - szolít meg és felé nézek. - Szeretlek.
- Én is szeretlek Jimin. - mondom mosolyogva, majd egymáshoz hajolva váltunk egy csókot.
Mintha kiszámították volna, abban a pillanatban repült fel az első tűzijáték a magasba és világította meg a sötét utcákat.
Egymástól elváltunk és egymáshoz közel állva néztük a fények csodálatos színkavalkádját.
- Boldog új évet! - mondja fülembe a hangzavar miatt, mosolyogva pillantok rá és elismétlem a mondatot.

Átfagyva és dideregve léptük át a bejárati ajtó küszöbét. Gyorsan lekaptuk magunkról a kabátokat és a cipőket, majd siettünk is be a konyhába egy-egy forró csokit csinálni magunknak.
Az idevezető út során felhívtak a szüleim és köszöntöttük egymást és Jimin-t is felhívtak a családtagjai. Anyáékat megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom és hogy most megyünk Jimin-hez vissza.
Hallottam hangjukon, hogy jól szórakoznak aminek nagyon örültem.
- Felhívjuk Tae-t? - kérdeztem meg Jimin-től, aki a tejet melegítette éppen.
- Igen. - válaszolja le sem véve a szemét a tejről.
Előveszem telefonomat és Tae számát kikeresve azonnal tárcsázom is. Kihangosítom a hívást, hogy Jimin is beszélhessen ezzel a hülyével.
Két csörgés után felveszi.
- Háló?! - kiáltja bele a telefonba és a háttérből hallatszódó zenéből ítélve nagyon jól érzi magát.
- Boldog új évet Tae! - mondom bele a telefonba Jimin-nel egyszerre.
- Yoongi, Jimin hát ti hol vagytok? - kérdezi és ekkor esett le nekem, hogy Tae nincs a beszámítható állapotban.
- Mi itthon Tae. - válaszolja Jimin türelmesen. - Jól érzed magad?
- Az nem kifejezés. - válaszolja és hangja alapján nagyon vigyorog valamin. - Király buliban vagyok, de mennem kell.
- Rendben. - bólintok. - Érezd jól magad!
- Ti is! - kiáltja, majd ki is nyomja a telefont.
- Hát ez meg? - kérdezem meglepődve.
- Tae évente egyszer kirúg a hámból, úgy látszik a mai napot választotta. - neveti el magát Jimin.
- Miért? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.
- Ez valami középiskolai hagyomány lett nála. - válaszolja nevetve és kitölti a tehet a poharakba. - Még a kezdetekkor megfogadta, hogy minden évben egyszer annyira részegre issza magát, mint még soha. Ezeknek a napoknak meglettek a következményei. Az első évben majdnem kórházba jutott a sok pia miatt. A második évben pedig felszedett valami libát és ... a részleteket kihagynám. Remélem most nem fog hülyeséget csinálni, amiért nem vagyok mellette.
- Ebben én is reménykedem. - mondom és előveszek egy kanalat, hogy kavargassam össze a forrócsokit.

A forrócsokival a kezünkbe bújtunk össze és néztünk valami kabarét, amin néha fel-felnevettünk. Valahogy nem tudok ennél jobb szilvesztert elképzelni, amit most átélek Jimin-nel.
Valamikor a kabaré felénél kezdtem álmosodni, a meleg italokat már rég megittuk és a poharak is a dohányzóasztalon pihentek. Jimin átkarolva vont magához még az elején, így melkasának dőlve pihentem.
- Jimin?
- Hm. - hallom meg hangját.
- Menjünk feküdjünk le aludni. - mondom álmosan.
- Menjünk. - egyezik bele azonnal és lassan felkelünk a kanapéról.
Felsétálunk a szobájába és átöltözünk pizsibe, majd bebújunk az ágyába. Karjait körém vonja és úgy húz közel magához, halványan elmosolyodom, majd sikeresen elalszom.

***

Újra suli van, aminek én örülök a legjobban, mert már egy hete nem láttam Jimin-t. Sok tanulnivalót varrtak a nyakunkba és több házit és házidolgozatot is, amit időre meg kellett csinálni. Jimin természetesen az utolsó hétre hagyta az egészet és kapkodva de sikerült valahogy befejeznie.
Sajnos reggel elkerültük egymást, ami sose fordult elő az együttlétünk alatt. Sőt, még késett is az első óráról. Nem tudtom mi üthetett belé.
Csendben meghúzta magát mellettem és elővette füzetét, amibe jegyzetelnie kellett volna, de nem tette. Kérdőn néztem rá, de egyáltalán nem figyelt rám.
Tekintetem elvezetem róla és összetalálkozik Tae-val. Megrázom kézfejem és Jimin felé mutatok, mégis csak jó barátok, tudnia kell róla mi a baj. Tae válaszul megvonja a vállát. Ennyit erről, biztos rossz napja van.
A szünetben azonnal lecsapunk Tae-val Jimin-re és kérdőre vonjuk, hogy mi a baja.
- A szüleim el akarnak költözni. - válaszolja csalódottan, bennem pedig meghűlt a vér. - Tegnap össze is vesztem velük és a tesóimmal és este el felejtettem ébresztőt állítani.
- Hova költöztök? - kérdezi Tae, én meg sem tudtam szólalni.
- Busan-ba. - válaszolja. - Anyát áthelyezték a munkahelyéről, apa már keresi a munkahelyet magának. Anya elrendezi a sulit hármunknak, de én nem akarok menni. Itt van minden, ami ideköt, de anyáék nem engedik meg, hogy egyedül éljek messze tőlük ennyi idősen.
Lassan kezdtem úgy érezni magam, mint akitől folyamatosan veszik el a levegőt. Melkasom szorítani kezdett és nem kaptam levegőt, tenyerem izzadni kezdett, torkom kiszáradt.
- Yoongi? - hallom meg Jimin aggódó hangját.
Szédülni kezd velem a terem és érzem ahogyan hátradőlök a széken, de nem támaszt meg semmi. Egyenesen a földre esek. Érzem a kemény földet alattam, nehéznek érzem magam, a levegőt.

A kórházban ébredek meg. Már ismerős a fertőtlenítő jellegzetes szaga, ami egészen addig marad az orrodban, míg jó alaposan le nem tusolsz.
Azonnal felülök az ágyban és rögtön négy aggódó szempárral találom szembe magam.
A szüleimen nem lepődöm meg, ahogy Jimin jelenlétén sem, de Taehyung jelenléte úgy szúrt belém, mint a rózsa tövise.
- Elájultam. - mondom egyszerűen a körülöttem lévőknek, mintha ők nem tudnák.
- Nagyon megijesztettél minket Yoongi. - fogja meg azonnal kezem anya és hadarja el.
- Sajnálom. - hajtom le a fejem és újra felidézem mi is váltotta ki nálam ez elájulás lehetőségét.
Jimin-re kapom a tekintetem, szemeimmel vizslatom őt. Szabad kezem az arcára teszem.
- Hagyjuk magukra. - mondja apa, de egyáltalán nem nézek az irányukba. Taehyung-gal utánnuk elhagyják a termet és kettesben maradunk Jimin-nel.
- Igaz ez? Elmész? - kérdezem.
- Igaz. - válaszolja.
- Mit fogok tenni nélküled? - teszem fel az újabb kérdést.
- Mit fogunk egymás nélkül tenni? - helyesbít, nekem pedig azonnal könnyek szöknek a szemembe.
- Nem tudom. - rázza meg a fejét egy kis idő után. - Együtt akarok veled maradni Yoongi, nem számít nekem a távolság, én mindig visszajövök hozzád.