Érintés (Yoonmin ff)

12.

Az utolsó tanítási napon elbúcsuztunk  Taehyung-tól és felköszöntöttük őt, mert a családjával elutazik az ünnepekre, állítólag ez a szokás náluk. Jimin-nel aznap hamarabb elváltunk, mert mindkettőnknek dolga volt aznap. Díszítés és sütés volt nálunk, na meg be kellett fejeznem az ajándékát, ami jó pár órát elvett a szabadidőmből, de megérte.
Úgy beszéltük meg, hogy az ünnepet a családdal töltjük, majd az utánna következő napot pedig nálunk.

Anya már reggel ünnepi hangulatban volt és kivételesen apa is, aki bár nem nagyon szereti ezt az ünnepet, mégis velünk tart. A családunk szokásává vált az évek során, hogy a családi pizsamákat előkapjuk és abban flangálunk egész nap. Ez most sem történ másképp, anya a piros-fehér mintás szettben mászkált, apa a zöldbe és én egy sötétkékben. Bátyám nem utazott haza az ünnepekre, mert sok vizsgája lesz.
Apa még azelőtt behozta a fát, mielőtt anya előkapta a pizsamákat. Egy évben megjárta és úgy kellett kimenjen a kertbe a fáért, két hétig hallgatta a szomszédtól a megjegyzéseit, azóta pedig korán kel.
Szokásunkhoz tartozik, hogy a fát is együtt díszítjük fel, de ez általában a tévé zaja mellett szokott zajlani. Mindig is szerettem a fenyő illatát, ezért vagyok én az első, aki mellette terem.
Idén fehér színűbe borítjuk a fánkat, anyának megnehezítettük a dolgát, de jól bevásárolt díszekből. Mindig agyon pakoljuk szegény fát, de mi ehhez vagyunk hozzászokva.
Az ünnepi ebédet az asztalnál fogyasztjuk el és elmeséljük, hogy kinek mi volt az idei év legjobb pillanata. Anya előveszi a kalácsot, amit sütött és szeletekre vágja, tánnyérra rakja. Elkezdődik a családi mozidélután, ami kötelező jellegű.
A filmezés után pedig jön a legjobb a napban....az ajándékozás.
Apával közösen lepjük meg anyát egy új kávéfőzővel és egy welness hétvégével, ami két személyes. Szintén anyával közös ajándékot adunk apának, ami egy új laptoptáska. Valamikor említette, hogy kezd kikopni és újjat akar venni, de megelőztük benne.
És csak én maradok hátra... A nagyszülőktől is megkapom az ajándékom, ami álltalában valami ruha szokott lenni és kivételesen jó divatérzékkel vannak megáldva, ezért minden darabot hordani fogok. Közös ajándékot kapok a szüleimtől, ami egy új laptop. Amit használok elég régifajta és már nagyon lassú, ezért is örülök neki.
Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a gyerekek, egyszerűen élvezzük az ajándékok nyújtotta örömet és szokásunkká vált, hogy a fa alá visszatesszük az ajándékokat és egy hétig ott tartsuk, néha elővéve és gyönyörködve benne.

A másnap sokkal izgalmasabb számomra, hiszen Jimin átjön és együtt ünneplünk. Persze nem is én lennék, aki ne pörögné túl az egészet és későn kelne fel. A szüleim ezen nem szoktak csodálkozni, mert szünetekben képes vagyok délután felkelni.
Jimin ebéd után érkezik meg, nagy mosollyal az arcán üdvözli a szüleimet és váltanak pár szót, majd anya a szobámba tessékel minket.
- Milyen volt tegnap? - kérdezem vállam felett, miközben a szobámban a tévét üzemelem be.
- Fárasztó. - válaszolja lehuppanva az ágyamra. - A tesóim leszívták az életerőmet leginkább azért, mert nem tetszett nekik az ajándékuk. Idősebbek és ők hisztiznek. Aztán anyáék ajándékoztak meg minket, az kész kataszrófa volt.
- Szegénykém. - bújok oda hozzá megölelve őt.
- Alig vártam, hogy megszabaduljak tőllük egy kicsit. - ölel magához. - Mézeskalács illatod van.
- Neked meg fenyő. - kuncogom el magam.
- Szeretnéd látni az ajándékod? - kérdezi megmozdulva alattam.
- Igen. - kapom fel fejem azonnal, ő elneveti magát és velem együtt felül az ágyamban. - Nem valami nagy szám, de remélem tetszik.
Zsebéből elővesz egy vastag borítékot és felém nyújtja. Elveszem és kibontom, képek sokasága sorakozik a borítékben.
- Nem volt időm belerakni egy albumba - szabadkozik.
- Semmi baj. - mosolygok és előveszem a képeket. A legtöbben mindketten szerepelünk és az osztályban vagyunk, ebből tudom, hogy Taehyung is besegített neki.
- Nem is tudtam, hogy ennyire hülye képem van, amikor álmos vagyok. - mutatom fel az említett képetm
- Inkább aranyos. - javít ki Jimin. - De nekem ez a kép a kedvencem.
Rámutat a következőre, amin békésen alszik a padra hajolva, én pedig szerelmesen nézek rá, miközben a haját birizgálom.
- Ekkor kaptam bűntetést a tanártól. - emlékszik vissza.
- Egy hétig kellett bentmaradj. - nevetem el magam. - Mindketten szenvedtünk.
- Igen. - bólint. Végignézzük a képeket és egy párnál nevetve mesélünk a másiknak. És mikor végeztünk rajtam volt a sor. Felálltam az ágyból és szekrényemet kinyitottam, hogy kivehessem az ajándékát onnan.
- Sajnálom, ha béna lett, de nem vagyok valami jó az ilyen dolgokban. - szabadkozok, mielőtt odaadhatnám neki.
Megkérem, hogy csukja be a szemét, majd a világoskék takarót kinyítom, hogy teljes egészében láthassa alkotásom.
- Nyithatod. - csengnek szavaim az izgalomtól. Jimin szófogadóan kinyitja szemét és többször is elolvassa a takarón a felíratot. Látszik arcán, hogy nem hisz a szemének és rámnéz.
- Szeretlek. - mondom ki. Ez a szó van ráírva a takaróra különböző nyelveken. Anyanyelvünkön pedig hatalmas betűkkel a közepén szerepel.
Jimin lefagyva ül az ágyon, majd könnyei utat törnek. A takarót az ágyra teszem és szorosan megölelem a síró fiút. Nem hittem volna, hogy ez lesz a reakciója.
- Szeretlek Yoongi. - szólal meg síró hangján Jimin, mire jobban szorítom magamhoz.

Összebújva néztük a tévét a takaróba burkolózva. Jimin melkasán pihentettem fejem, jól hahallhatom szívverését, ami nyugtatóan hat rám. Kezeink összekulcsolva hevertek teste mellett a takaró takarásában, olykor felnéztem rá és csak mosolyogtunk egymásra.
Anya egyszer bejött a szobámba, nasit hozott be, amit az éjjeliszekrényemre rakott le és csendben elhagyta a szobámat.
Kint már kezdett sötétedni és én is kezdtem laposakat pillogtatni, Jimin már rég alszik, ezért sem mozogtam annyit, mint eddig.
Arra ébredek, hogy Jimin teste hirtelen megrázodik, kérdőn pillantok rá felülve az ágyban.
- Csak egy rossz álom. - válaszol a fel sem tett kérdésre. Karomat megragadja és visszahúz melkasára.
- Aludjunk tovább? - kérdezem felpillantva rá, de ő megrázza fejét.
- Hamarosan úgy is haza kell mennem. - dörzsöli meg szemét, majd homlokomra puszil. - Bár ne kellene elmennem...
- Akkor miért nem alszol itt? - kérdezem kissé piroskás arccal.
- Szeretnéd? - kérdezi felülve szemeimbe nézve.
- Persze. - válaszolok azonnal és mellé hevesen bólogatok. - Melletted nyugodtan tudok aludni.
- Akkor felhívom anyát, de addig te is közöld a szüleiddel, hogy itt alszom. - néz rám egy mosoly kíséretében.
Egy bólintás után elhagyom a szobámat és a nappaliba megyek.
Anyuék a kanapén heverésznek összebújva és a tévét nézik.
- Anya? - szólítom meg halkan anyát, de nem reagál, helyette apa int kezével, hogy kerüljem meg a bútort. Anya apa melkasán alszik békésen.
- Valami baj van Yoongi? - kérdezi rám nézve apa suttogva, hogy fel ne keltse az alvó nőt.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy Jimin itt aludhat-e? - suttogom nagy nehezen.
- Itt aludhat, már úgy is késő van és nem lenne jó elengedni egyedül. - válaszolja apa, arcomra egy hatalmas mosoly ül rá.
- Köszönöm apa. - sétálok közel hozzá és kezét megölelgetem, hogy anyát ne zavarjam.
- Ugyan Yoongi. - kuncog halkan. - Valamit vacsizzatok, de csendben és lefekvés.
- Rendben. - bólintok és felindulok az emeletre.