Érintés (Yoonmin ff)

14.

Észre sem vettem és már a sarkamban lihegett a szilveszter délután.
Anyáék kétségek nélkül engedtek el Jimin-hez, felszabadítva maguknak egy kis szabadidőt.
A gondolataim egyre csak felbolygatták elmémet, miszerint Jimin igenis vár el valamit tőlem, ezért a szilveszterhez közeledő napokban összesen ha aludtam hat órát. Éjjel is folyamatosan jártak az agytekervényeim és nappal is, megnehezítve bármi mást számomra.
A házunkból egy ruhákkal megpakolt hátizsákkal indulok el az utcáig, ahol Jimin lakik. Megbeszéltük, hogy az utcánál megvár és ketten megyünk hozzájuk. Már délelőtt üres lett a ház, a szülei reggeli után mentek el és a tesói már tegnap elköszöntek tőle.
Gyomrom görcsbe rándult, ahogy megpillantom páromat az utcánál. Egyik lábát a kerítésnek támasztva vár rám,zsebre tett kezekkel és egy halvány mosollyal az arcán. Amikor meglát felragyok egész lénye és azt is elfelejtem, hogy milyen problémám volt, csakis őt látom.
- Szia! - köszön szélesen mosolyogva szemei kis vonallá préselődnek.
- Szia. - állok meg előtte és szemezni kezdünk, végül egy lágy puszival köszöntöm.
- Menjünk. - veszi ki zsebéből kezét és felém nyújtja mancsát, amit megfogok. Összekulcsolja ujjainkat és zsebre teszi kezeinket, bár elég szűk a zsebe.
- Valami történt? - kérdezi, mire egy kérdő pillantással ajándékozom meg. - Fáradtnak tűnsz.
- Ja, hogy az. - kapcsolok egyből. - Nem történt semmi, amiért aggódnod kellene.
- Biztos?
- Biztos. - felelem magabiztosságot sugározva, de legbelül elrohannék a világ végére.
Jimin végig fogja a kezem, ameddig a házukig érünk. Nem lepődöm meg azon, hogy nagyobb mint a miénk, mert ők többen vannak. Barna kerítés határolja el a többi háztól és szürkés színe elvegyül a házsorban. Jimin kulcsát elfordítva enged be a kapun, ami nyikordulva szólal meg. Magam mögött behajtom a szószátyár kaput és Jimin után sietek, aki már a bejárati ajtó zárjába helyezi be a kulcsát.
Belépve az ajtón világos színek vesznek körül, ami elüt a külső színtől. Az előszobában már a szekrénnyel szemben egy kép fogad a három testvérről egy homokozó kellős közepén. Jimin-t azonnal felismerem, ahogy a kék vödörbe lapátolja a homokot testvére mellett.
- Anyának már százszor elmondtam, hogy vegye le. - lép mellém szerelmem.
- Szerintem aranyos. - fordulok a fiú felé, arcán halvány pír jelenik meg, amitől mosolyoghatnékom van.
Besétálunk az amerikai stílusú nappaliba, amiből egyből a konyha nyílik. Ez a két helység otthont ad egy kisebb ebédlőnek is, de inkább lehetne a konyha részhez említeni, mint a nappalihoz.
A nappalin keresztül várgunk, fel egy lépcsőn. A falon végig képek húzódnak egy-egy emléket felidézve bennük és a látogatókat is megmosolyogtat.
Az emeletre érve öt ajtót veszek észre, amiből egy a fürdő, egy a szülök hálószobája, egy-egy pedig Jimin testvéreié.
Egy fehér ajtónál állunk meg, ami elüt a többi sötét ajtótól, de cseppet sem zavar, hiszen Jimin egy tisztalelkű ember és ezt szereti megmutatni az embereknek is.
Jimin lenyomja a kilincset az ajtóban én pedig keze után kapok. Hosszúujjú pólója eltakarja kezét, így annak anyagában megkapaszkodva lépek be a szerelmem szobájába.
Nem csalódtam benne, amikor beléptem a kicsinek nem mondható szobába. A falak világossárgára vannak festve és látható a falakon pár felhő és madár is, meg persze poszterek illetve képek is.
Az ajtó mellett helyezkedik el az ágya, amin világoskék ágynemű pihen pár párnával és egy henger alakú pandamacival. Az ágy végében egy iróasztal áll, mellette egy szekrény magasodik tetején pár dobozzal. Az ablak szemben van az ággyal két oldalán a sötétkék sötétítőkkel. A szekrénnyel szembeni sarokban egy kisebb tévé magasodik a többi szekrény fölé, alig egy méterre tőle egy polcszekrény áll, ami olyan magas lehet, mint az iróasztal. A polc mellett egy magasabb lámpa áll, tartórudjára egy fényfűzér tekerve pár polaroidképpel feldobva.
- Ez az én birodalmam. - nyújtja ki kezét Jimin, majd lomhán maga mellé ejti megcsapva combjait.
- Mondanám, hogy nem ilyen szobát képzeltem el neked, de hazudnék. - mosolygok rá.
- Köszi. - mosolyog rám, majd elveszi tőlem hátizsákomat és a szekrénye elé teszi le. - Van valami, amit szívesen csinálnál?
- Nem nagyon. - rázom meg a fejem.
- Akkor - lép közelebb hozzám. - mi lenne, ha megnéznénk egy filmet, utánna pedig valami ennivalót csinálnánk?
- Benne vagyok. - nézek szemeibe. - De te választasz filmet.
- Csakis. - kuncogja el magát, majd ismét a szekrényhez lép, amit kinyit és kiveszi belőle az egy hete odaadott ajándékát.
- Szóval ott rejtegetted.- mutatok a szekrényre.
- Igen. - hajtja be fél kézzel az ajtókat. - A tesóim rendszeresen vesznek kölcsön tőlem dolgokat, de ezt itt elrejtettem előlük. Már nincs olyan illata, mint neked, mert ezzel alszom minden este.
- Tényleg? - kérdezem csodálkozva.
- Igen. - válaszolja zavartan mikor mellém lép. Derekamra simit és úgy húz magához közel. - Rád emlékeztet és olyan, mintha mellettem lennél.
- Akkor ezt - veszem el kezéből és magamra terítem. - Most beteríten az illatommal.
Mindketten felnevetünk, majd egy rövid csók után lemegyünk a nappaliba.
A kanapén helyezkedünk el, Jimin már megcsinálta a pattogatott kukoricát mindkettőnknek és a filmet is kiválasztotta. Még gyorsan elment a mosdóba, majd mellém ülve betakarom őt is és nekidőlök.
Addig helyezkedünk, hogy féloldalasan fekszem melkasán és a tévét bámulom, néha felnézve rá és egy puszit nyomva állára.