Star Wars: Sötét korok

2.rész

-Rey! Ezt el sem hiszem!-Ugrott a lány nyakába Poe. Bár Reynek örülni kellett volna, inkább úgy érezte, hogy nem tartozik ide. Hisz a másik világban Bennel csókolózott. Itt viszont, kishíján megölte. De persze csak azelőtt, hogy ő maga meghalt volna. De természetesen ezeket az információkat nem szándékozta megosztani barátaival. Inkább csak helyeslően bólogatott, bármit is mondtak. Viszont ez az egész nem tartott sokáig, hiszen egyik pillanatról a másikra a lány Finn kezét érezte a jobb combján. Ígyhát Rey felpattant, és szúrós pillantásokat lövellt Finn felé, aki jobbnak látta menekülni. Ezért a srác krákogott egy sort, majd eliszkolt a konyha felé azzal a kifogással, hogy hoz egy kis teát. Rey sokatmondóan bólintott, majd a fiú távozás utáni miutumban visszaült a helyére. De ez sem tartott sokáig, mivel Finn már vissza is ért. Rey szinte 100000%-ig biztos volt benne, hogy a fiú ennyi idő alatt még a szomszéd szobába sem jutna el, nemhogy még a konyhába, ami történetesen a hajó másik végében van. Már épp terelte volna el a gondolatait vissza a beszélgetéshez, mikor Finn túl messzire ment. Átkarolta a lány, és haját füle mögé tűrve közelített Rey arca felé. Rey még az előbbinél is gyorsabban pattant fel. De most nem csak a pillantásával gyilkolta meg Finnt, hanem az ordibálásával is.
-Mi a faszt csinálsz? Elárulnád? Mivel itt kajánkodsz, nem tudok rendesen odafigyelni a beszélgetésre!- Ordította a lány torkaszakdtából úgy, hogy még az arca is pelepirosodott. Ami valószínűleg még jobban odavonzotta Finn tekintetét, mivel a fiú elővette legkéjencebb tekintetét, és azzal fürkézte Rey arcát. Itt betelt a pohár. Rey elkezdett, az ideiglenesen kölcsönkapott szobája felé igyekezni.
-Rey... - Szólalt meg Poe, de az emlegetett lány nem engedte, hogy befejezze.
-Azt hiszem elfáradtam. Megyek lefekszem. - Mondta az éles replikát a lány, viszont ahelyett, hogy azonnal a szobájába menekült volna, még megállt az ajtó mellett, és hallgatózott.
-Szerinted mi baja? - Szólt Finn Poehoz.
-Haver, honnan a rákból tudjam? Te vagy a pasija! Kérdezd meg te!
A lány a mondat hallatán kővé dermedt, majd a hirtelen lepergő könnycseppek kezdték egyre jobban beborítani az arcát.
-Ez nem lehet igaz!- Győzködte magát, a sokktól lebénult lány. Mire a szobájába ért, kissé megnyugodott, bár a könnyek nem akarták megunni a versenyzést. Továbbra is egymás után szelték át a lány, apró szeplőkkel tarkított arcát.
-Ezt most, hogy oldjam meg? - Kérdezte magától Rey. A terveiben olyan könnyűnek tűnt...