Star Wars: Sötét korok

5.rész

Miután Kylo végetvetett a kínos pillanatnak azzal, hogy teljesen felhúzta a cipzárt, el is indultak vacsorázni. Szépen, csendben haladtak egymás mellett, majd megálltak egy hatalmas ajtó előtt.
-Mire vársz? - Kérdezte Rey.
-Lehet, hogy nem úgy tűnik, de megfelelő neveltetésben volt részem!-Förmedt rá a lányra, majd kinyitotta Reynek az ajtót. De nem tudta valami fényesen titkolni nemtetszését, mivel azzal a tipikus "Ne hidd, hogy szeretem ezt csinálni" és azzal a "Bárcsak az egész világ ott rohadna el ahol most van" tekintettel meredt a lányra, aki válaszul, hosszú, barna, szépen kifésült haját, Kylo arcába csapta. A lány után a fiú is bekullogott, és elkezdődött a vacsora. Egy rohadt hosszú asztalnál ültek. Ami eléggé érthetetlen volt, tekintve a 3 főt meg nem haladó létszámukat. De ahogy mondani szokás (vagyis ahogy kiderült) Darth Vader mindig, mindennek megadja a módját. A vacsora csendesen kezdődött, de utána átváltozott egy hatalmas hábúra hasonlító valamivé. Minden ott kezdődött, hogy Rey sorban húzta fel az "érzékeny témákra" ragasztott sebtapaszokat. Kezdve egy eléggé köcsög kérdéssel, ami így hangzott.
-Mondjátok csak, hogy tudtok sisakban enni?
-Közöd, te kis söpredék? - Mordult fel Vader.
-Nyugszik a vezér! Csak megkérdeztem!
-FOGD BE A SZÁD TE KIS CSITRI! - Ordibált Vader, aki idő közben még az asztalra is felállt, és vészesen közeledett Rey felé, méghozzá azzal a szándékkal, hogy megfojtsa. Természetesen ez Kylonak is feltűnt, ezért gyorsan témát váltott.
-Na és Rey? Várod már a holnapi edzést?
-A mit?-Döbbent meg a lány.
-Te rohadt kis köcsög! Most foglak megölni! - Csattant fel, az imént már majdnem teljesen lenyugodott Vader.
-Én nem fogok veletek edzeni! - Szögezte le Rey.
-Ó, dehogynem fogsz! Mégpedig holnap. És nem ellenkezel, mert akkor megöllek! - Közölte Vader immár az előbbinél valamivel higgatabb hangnemben. A lány már épp tiltakozni akart, de Vader megragadta az alkalmat, és a vacsorát meg se várva, faképnél hagyta a társaságot.
-Én gyűlöllek Kylo!-Mondta Rey, mire Kylonak még a lélegzete is elállt. Még soha nem mondta neki senki, hogy gyűlöli. De mindezek után megint inkább abba a kellemes mintsem kínos csöndbe burkolózva várták az ételt, ami szerencséjükre nem sokkal később még is érkezett. Rohamosztagosok szolgálták fel. Az aki Kylonak adta a fogás, véletlenül felborította a fiú italát, ami nem csak ráömlött Kylora, de még az üveg szilánkjai is az ölébe potyogtak, ezzel mély vágásokat ejtve a fekete hajú fiú lábán.
-Mit képzelsz te kis szarházi? Látod mit tettél a lábammal? - Csattant fel Kylo, és már rántotta is elő a fénykardját. Vészesen közelített az esetlen Rohamosztagos felé, aki idő közben szó szerint elesett, mivel megbotlott egy másik szék lábában. Így hassal fölfelé készült arra, hogy Kylo Ren megadja neki a végső döfést. Ám ekkor valami mondhatni csodálatos történt.
-Állj! - Ordította Rey.
-Miért, hiszen megsebzett? Halál a büntetése. Darth Vader mester is ezt csinálja.
-Igen, de te Kylo Ren vagy, aki átérzi az emberek félelmeit, és elnéző ha olykor-olykor hibáznak. Te nem vagy olyan mint Darth Vader. Te jobb vagy. Kérlek ne öld meg!
-Akkor mondd hogy nem gyűlölsz. - Mondta Kylo, mire Rey arcára kiült a döbbenet. Mintha csak most realizálta volna, hogy azt mondta - annak akiért az életét adná-, hogy gyűlöllek.
-Én... Nem gyűlöllek.-Mondta a lány elcsukló hangon, mire Kylo kezéből kiesett a piros fénykard, ami hangos puffanással ért földet. A fiú, a kezébe temette az arcát. Rey meg csak odaszaladt hozzá, és megölelte. És Kylo nem húzódott el. Nem, mert jól esett neki, hogy végre valaki a karjába zárja... Mert ez egy olyan igazi ölelés volt. Egy olyan, amilyet soha nem kapott.