Star Wars: Sötét korok

16.rész

-Szóval... - próbált Kylo beszélgetést kezdeményezni, mert már egy ideje abban a bizonyos kínos csöndben ültek.
-Kylo, figyelj. Megértem, nem nagyon kedveled Huxot. De nekem ez gyors. Úgy értem mind veled, mind pedig Huxal. Lassítsunk. Nem leszek senkinek se a csaja. Nem vagyok holmi ereklye, amiért még kell küzdenetek.
-Rey! Könyörgöm nyisd már ki a szemed! Hux csak kihasznál téged, hogy engem provokáljon!
-Honnan tudod?
-Sokkal régebb óta ismerem őt, mint te.
-Jó, adok neki pár napot.
-Ne adj neki egyet se! Nem érdemel meg téged.
-És te? Te talán megérdemelsz?
-Őszintén Rey? Rohadtul nem értem, hogy most miért vagy megsérdődve rám. Tök jól elvoltunk, erre most közlöd, hogy ez túl gyors. De azért Huxnak napokat adsz, hogy bizonyítson. Amit mondasz és amit teszel, az két külön dolog! És... - Kylo még folytatta volna, de ekkor Hux jelent meg közvetlenül Rey mellett, akinek a fülébe is súgott valamit.
-Óh, szia Klyo. Nem is láttam, hogy itt vagy.
-Kussolj, mert senki sem hívott. Viszont ha egy gerinctelen fasszal akarnék beszélgetni, kitépném a gerincedet és hozzád pofáznék. De mivel sokkal inkább egy Rey nevezetű lány érdekel, nyugodtan elhúzhatsz a picsába!
-Ennyire kell a lány? Akkor képes lennél meghalni érte?
-Mi?
-Jól hallottad. Szereted annyira, hogy meghalj érte?
-Igen.
-Akkor, akár még is ölhetnélek, úgy, hogy hagyod? Azért mert szereted? - Rey, tágra nyitott szemekkel meredt Kylora, aki egy picit habozott, majd tekintetét a lányéba fúrta. Ezután ejtette ki azt az egy szót, olyan magabiztosan, hogy Hux rendesen leblokkolt egy pillanatra. Rey szemei megteltek könnyel.
-Igen!
-Kylo, nem kell ezt tenned. Hiszek neked! Szeretlek!
-Rey, nem miattad teszem,és nem is lesz rá szükség. Ha ez kell ahhoz, hogy elfogadj, hogy megbízz bennem akkor nem ér annyit. Azt hittem más vagy. Azt hittem, áldozat nélkül is szerethetlek. Azt hittem nem kell halál ahhoz, hogy te is szeress. De látom tévedtem. Az előbb még nem szerettél. Most meg hirtelen szeretsz. Magad sem tudod, hogy mit akarsz. Nem vagy ura a saját érzéseidnek. Most pedig elmegyek a szobámba. Egyedül kell lennem - Kylo szomorúan beszélt. Mintha az utolsó fénysugárt is elnyelte volna a lelkében lakozó sötétség. Mintha soha többé, nem lenne képes mosolyogni. Eddig se tudott, de ott volt Rey. És amikor vele volt, a lelke mosolygott. De most beismerte. Rey is olyan mint a többi lány. Könnyen átpártol egy másik fiúhoz. Hiába mondogatja neki az előző, hogy szereti, az mit sem ér. Aztán megkérdezik, hogy meghalna-e érte. Igen, meghalna. És akkor milyen érdekes, a lány újra szereti. Ezek bonyolult dolgok, melyek talán számítanak valamit, talán nem. És, hogy abban a percben, Rey mondata valós volt, vagy hamis, azt még maga a lány sem tudta. Lehet, hogy tényleg nem uralja az érzéseit. Ezen tűnődött, miközben ő is elhagyta a bárt.
-Nem lehet így vége, ugye? Ez még nem lehet a vége! - motyogta maga elé, miközben az arcát kezdték egyre sűrűbben elbordítani a forró könnycseppek.