Star Wars: Sötét korok

17.rész

Kylo amint odaért a szobájába, már ment is, ugyanis az túl sok emléket kavart fel benne. És azt csinálta, mint mindig. Na jó. Most nem tört, és zúzott, hanem elment a főfedélzetre, hogy dolhozzon. És igazából ha jobban belegondolunk rájövünk, hogy ezt milyen régen csinálta. Útközben belebotlott Phasmába.
-Kylo! Már kerestelek! Részt kell venned a tárgyalásokon! Öt perc múlva kezdődik egy. A tanács ki van bukva. Ha így folytatod, megfosztanak a vezetői posztodtól. Kylo! Figyelsz egyáltalán? - A lány közelsége, megrémisztette a fiút.
-Phasma! Nem vagyunk barátok! Csak együtt dolgozunk! Ne csinálj úgy mintha azok lennénk! Ne avatkozz bele a dolgaimba! Most kurvára nincs időm ilyen szarságokra, oké? Szóval tűnj el a közelemből, mert te is le leszel fokozva! És ha úgy viselkedsz itt az emberekkel, mint a pillangó a virágokkal, akkor még rohamosztagosnak se leszel jó! Tűnj a francba! - Most a lányt rémisztette meg a fiú hangneme, de próbálta palástolni.
-Egész nap kurva parancsokat osztogatok, ezen a kurva hajón, a kurva embereidnek! És feltűnik valakinek? Tudja valaki, hogy egész nap kurva keményen dolgozok? Hát kurvára nem! És én kurvára nem érdekek senkit! Te már három hónapja legalább hozzám se szóltál. És addig én csináltam a rám kiszabott kurva feladataimat! Most pedig segítek, és te kurvára a kurva lefokozással fenyegetsz. Szerintem neked kéne elhúzni innen, mert ha így folytatod, kurvára nem lesz egy kurva embered se! - A fiú csak nézett, és köpni nyelni nem tudott. A lány mérgesen elviharzott, de közben beleütközött az egész végig ott ácsorgó Huxba, aki mindent hallott.
-Húha. Haver, ezt meg mi lelte? Kicsit sok volt a kurva! - Röhögött a vörös hajú.-Utána megyek! Te meg inkább menj egy olyan helyre, ahol nem találkozol másokkal - intett Hux, majd már ott sem volt.

-Phasma!
-Tűnj el! Kurvára nem érdekelsz!
-Elég ebből a sok kurvából. Figyelj érthető ha feldúlt vagy - mondta Hux, majd lekuporodott a folyosó padlóján ülő, sisak nélküli lány mellé. Állánál fogva finoman a saját arca felé fordította a lány fejét. És meglepetésére, az eddig mindvégig sisakot viselő Phasma gyönyörű volt. Óceánkék szemei csak úgy fürkészték a fiú arcát. Aranysárga haja, laza hullámokban omlott a vállára. A fiú mélyen a tekintetébe fúrta a sajátját, majd lenézett a lány ajkaira. Halvány rózsaszínes árnyalatuk csak úgy vonzotta a tekinteteket. És akkor nem bírta tovább. A lány egyfajta drogknét hatott a fiúra. Szíve, olyan gyorsan dobogott, hogy már attól félt a lány netalántán meghallja. Megcsókolta. Csókja lágy volt. Egyáltalán nem követelőző, de mégis minden érzelem benne volt. És akkor a fiú ráébredt. Amit Rey irnát érzett, az nem szerelem volt. Egyszerűen csak tetszelegtek egymásnak. Az volt az igazi szerelem, ami ebben a csókban volt. Érzelmek. Szeretet. Vágyakozás, egymás iránt. A lány nem húzódott el. Visszacsókolt. És ott mindkét eddig magányos ember, egy társra lelt. Egy olyan lelki társra, aki képes átvenni, és viszonozni a másik fél érzéseit. Egyikük sem akart véget vetni a csóknak, mert egészen olyan volt, mintha csak ők lettek volna. Mintha körülöttük a világ állandó mozgása lecsendesedett volna. Mintha csak ők ketten lettek volna, a világgal szemben. Ez az érzés mindkettejüknek új volt. De készek voltak rá, hogy együtt tapasztalják meg.