A pénzed nem boldogít

17. Fejezet

Letti
Nathan be vitt a munka helyére hogy megmutassa nekem hogyan zajlik az élete. Az irodájához érve egy nő ült a széken, hosszú szőke haja, sötét barna szemek és telt ajkai voltak, amikor oda értünk a nő fel állt és végig simított szoknyáján. Nathan haragos pillantást tett felé.
- Te meg mit keresel itt!!?
Teljesen érthetetlenül álltam a helyzet előtt. Semmit se értettem. A nő kézen egy arany gyűrű csillogott. Ohhh szóval egy feleséggel van dolgunk. Egy reflexszerű mozdulat volt ami ez után következett, Nathan kezére pillantottam akinek a jobb kezén ott virított az arany gyűrű párja.
Elsápadtam. Hogy nem vettem ezt észre? Lefeküdtem vele nem is egyszer. Viszonyom van egy házas emberrel.
A lábaim elkezdtek remegni, de a harag sokkal erősebb volt most annál, minthogy most elveszítsem az eszméletem. Éreztem hogy könny gyűlik a szemembe.
- Azt hiszem mennem kell. Köszönöm a papírokat Nathan.
Éreztem ahogy utánam pillant, de most nem bírtam volna a szemébe nézni. Undorítónak találtam magamat.
Haza rohantam Nathan lakására, és a dolgozó szobába érve bevágtam magam után az ajtót. Ledobtam a kabátomat a földre, leültem a földre és szabad utat engedtem a könnyeimnek. Körülbelül fél óráig csak sírhattam amikor az író asztalon valamit megláttam hogy csillog, fel álltam és megnéztem egy karkötő volt és egy Love felirat volt bele vésve. Tudtam hogy ez csak Nathan műve lehet. Először a kukába akartam dobni de tudtam hogy ez nem lenne a legjobb ötlet, letettem vissza az asztalra és a fürdő szobába mentem tovább sírni.

Nathan
Itt ül az a nő aki engem tönkre tett és az egész életemet ő csapta szét ahogy volt. Fiatal voltam és szerelmes nagyon szerelmes de két éve volt hogy elváltunk egymástól most meg újra itt van ráadásul Letti is most utálhat mert nem mondtam el neki. Egy undorító görény vagyok.
Már vagy fél órája könyörög nekem hogy menjek hozzá vissza , könyörög, sír, tördeli a kezeit és remeg. Azt hiszi megfogom sajnálni. Hát téved.
Soha többet nem fogok neki hinni, csak a pénzem kellett neki és az hogy kitudjon engem használni. Csak Letti kell nekem és senki más.
- Szívem kérlek bocsáss meg nekem, sajnálom amit tettem.
- Sajnálhatod is, tönkre tetted az életemet most pedig szerintem már nincs egymáshoz közünk szeretném ha elmennél és soha többet ne is gyere vissza.
Letörölte könnyes szemét majd kiment az irodámból, idegesen a székbe ültem és Lettit hívtam. A picsába csak a hangposta válaszol. Letti kérlek vedd fel. Már vagy százszor hívtam de nem vette fel ezért elindultam haza.
Amikor már vagy az egész házat felkutattam a fürdőbe mentem ami zárva volt ezért elkezdtem az ajtót ütni.
- Letti gyere ki kérlek beszéljük meg.
Megörültem amikor ajtót nyitott , de ha vissza gondolok bár ne tette volna. Előttem állt ki sírt szemekkel. A kádon véres papír zsebkendők voltak a karján pedig egy törölköző ami már át színeződőtt a vértől.
Nem akartam ezt elhinni, képes volt ezt tenni magával az én gyönyörű szépségem. Véres volt a karja, az arca sápadt. Borzalmas látvány volt. Nem a megszokott Letti volt előttem hanem egy másik ember aki elvan gyengülve miattam, mert egy balfasz vagyok.
- Letti én..
- Nathan..elmegyek
- Hogy?
- Házas vagy és nem mondtad nekem, hazudtál. - sebbesen kirohant majd a kezére tekert egy kötést és leragasztotta.
- Hadd magyarázzam meg kérlek. Már rég nem vagyunk együtt.
- Mégis rajtad van a gyűrű. Miért?
- Mert nem akartam hogy a többi nő rám nyomuljon.
- Ahhh értem - le akasztja a kabátját majd magára veszi, gyorsan cselekszek és megfogom a karját.
- Nem hagyhatsz el.
- Nem? Csak figyelj - kirántja a kezeit majd a lifthez fut, túl késő volt mire utána mentem mert bezárult az ajtó. Teljes erőből levertem a vázát és a kép kereteket majd egy hatalmasat üvöltöttem. Az egészet elcsesztem és nem tudom hogy fogom ezt helyre hozni. Tönkre tettem egy embert aki szeretett és bassza meg én is kurvára SZERETEM. Soha nem fogom tudni megbocsájtani ezt magamnak.

Sziasztok ez a rész eléggé szomorú lett be vallom de ígérem a következő kicsivel TALÁN jobb lesz
Pusziii ❤️❤️