A pénzed nem boldogít

40. Fejezet

Letti
A napok, sőt már a hónapok is csak úgy rohantak, úgy döntöttünk Nathannel hogy a baba érkezéséig nem tartunk esküvőt mert szeretnénk ha ő is részese lenne ennek a csodálatos pillanatnak. A nappaliban ülve gömbölyű pocakomat Nathan simogatta míg Emma és a férje egy üveg pezsgőt bontottak ki.
- Szóval mi a nagy ünneplés?
Kérdeztem eléggé furcsán amikor hirtelen csengetni kezdtek. Nathan fel állt majd ajkamba csókolva kiment.
- Emma elmondanátok mi ez az egész?
Emma szótlanul ült és csak mosolygott amikor mögém pillantott, hátra néztem és nem hittem el azt amit látok. Sokkos állapotba kerültem, nem kaptam levegőt a könnyem hullani kezdett. Adam és anya álltak egymás mellett, fel álltam a kanapéről majd egy hosszas ölelést adtam édesanyámnak. Évek óta nem hallottam felőle semmit amióta apámmal elváltak. Most hogy itt van kezdem azt érezni végre nem vagyok egyedül. Mindig is imádtam, akármennyire is gonosz dolog volt tőle hogy elpaterolt a saját lakásunkból de később az évek során kiderült hogy apa miatt tette.
Arcán boldogságot és a lelkiismeret furdalást vettem észre. Arcát smink fedte alakja vékony volt, eléggé sokat változott amióta utoljára láttam. Haja még mindig a megszokott aranybarna színű de már kiengedve hordja. Körmei frissen festett vörös színűek voltak. És egy különleges kosztüm ruhát viselt. Nem az a nő volt velem szembe aki régen volt. Teljesen más volt.
- Letti nem is tudom hogy mit mondjak, nagyon örülök hogy újra látlak. Amikor a báttyád felhívott és elmondta hogy hol vagy és mivan veled rögtön ahogy csak tudtam ide érkeztem. Sajnálom hogy nem kerestelek hamarabb.
- Anya ez most igazán nem számít a lényeg hogy itt vagy és újra láthatlak ennyi idő után.
Újra megöleltem de ezúttal a szívem is össze szorult. Emma ki küldött mindenkit a nappaliból mi pedig a legelső helyre ahová tudtunk leültünk.
- Mindent elkell mondanod drágám.
Kezemet megfogta és simogatni kezdte, melegséget éreztem mellkasomban de legbelül még mindig fájtak a múltban történt dolgok.
- Igazából én se tudom hol kezdjem, annyi minden történt az évek során.
- Tudom.
Hatalmas csend telepedett ránk. Eléggé kínosnak éreztem a helyzetet de amikor szóra nyitottam volna szám anya rám nézett.
- Letti, tudom jól hogy nem voltam minta anya, azt is tudom hogy amióta apáddal elváltak útjaink rengeteg minden változott. Mondhatni én se vagyok már a régi. Én is követtem el hibákat, nem kerestelek pedig meg lett volna rá az okom de nem tettem, ezt rettenetesen sajnálom. A válás után elköltöztem és új életet kezdtem, Nathan édesapjának a magán cégében dolgozok mint titkárnő szóval innen tudtam meg hogy hol vagy és hogy mivan veled.
A hallottak alapján majdnem kicsattanok, anyám a férjem magán cégénél dolgozik évek óta és most tudta csak meg hogy itt vagyok élek és virulok.
- Várjunk csak? Akkor te már évek óta náluk dolgozol?
- Nem csak ebben az évben kezdtem eddig ahol laktam ott voltam pincérnő aztán Nathan apja be sétált az étterembe és munkát ajánlott.
- És most te és Nathan apja?
- Dehogyis neeem, rendes férfi meg minden de nem, apád óta egy férfit se akarok az életben látni. Most a gyerekeim a fontosak.
- Erre gondolhattál volna évekkel ezelőtt remélem tudod.
- Tudom de nem tudtam mit tenni, nézd nem azért jöttem hogy veszekedjünk, szeretném ha tiszta lappal indulnánk Adam belement. Most már csak rád várok.
- Rendben kezdjük újra az egészet.
Tudom hogy nehéz lesz ennyi időt újra csinálni de az anyám az anyám érte bármit megtennék, soha nem ártott nekem sem a családnak. Apa volt mindig is az az ember aki tönkre akarta tenni az egész életünket. Ha tudta volna hogy gyereket várok kicsapta volna a 3 világháborút. Hirtelen amikor fel állok hatalmas fájdalmat és szúrást érzek a hasamban. Össze görnyedek anya megfogja a kezem és kivezet az étkezőig ahol mindenki beszélgetett. Nathan észre vesz majd oda rohan
- Letti mi a baj?
- A..a hasam nagyon fáj..
- El kell vinnetek a kórházba majd mi otthon maradunk vigyázzunk a lakásodra Nathan.
Emma felajánlotta az ötletet, Nathan beleegyezett majd a kocsiba beültetett, megkerülte amilyen gyorsan csak tudta az autót majd a lehető leggyorsabban vitt el a kórházig.
Egy óra múlva a kezemben tartottam a világ leggyönyörűbb kislányát Lily Whiteot. Ami csodás kislányunkat.
Nathan
A váróban fel alá járkáltam amikor Alex oda érkezett.
- Főnök van egy kis baj.
- Ugye nem Lettivel történt valami??
- Nem nyugodjon meg ő vele minden rendben van , sajnálom uram de most hívott a rendőr főkapitányság hogy Jason Black kiszökött a börtönből.
Az arcom fal fehér lesz a kezem automatikusan ökölbe szorult. Mintha eltervezte volna ezt az egészet. Nem mondhatom el Lettinek aggódna és ez nem lenne jó sem neki sem a kisbabának.
- Hívjon fel mindenkit és hívja fel a légi pilótákat is hogy készüljenek mert elfogunk utazni .
- Rendben uram.
Bassza meg már csak ez hiányzott.
Letti
Teltek a hónapok és Lily egészen nagy lett már, viszont ami a legjobban zavart az Nathan volt. Folyamatosan későn járt haza, mindig le volt törve szóval úgy éreztem muszáj lesz utána járnom a dolgoknak. A dolgozó szobába mentem ahol rengeteg munkával kapcsolatos papírt találtam, gondoltam megnézem a fiókot is amikor észre vettem a piros szalagos kulcsot. Felkaptam majd a fekete ajtós szobához sétáltam. Hatalmas szerencse volt hogy Lily anyuval van szóval most maradt egy kis idő kettőnkre. Kinyitottam az ajtót majd amikor be léptem rá jöttem nagyon rég nem voltam itt. Levettem a cipőm majd az egyik fiókos szekrényhez sétáltam. Fekete szemkötő hozzá vörös szatén szalag, igazán dögös. Egy nagyobb szekrényt vettem észre ahol egy különleges tárgyon akadt meg a szemem. Egy arany vas rúd aminek a két oldalán fekete bőr bilincs található eléggé hosszúnak tűnt szóval nem hiszem hogy a kezemre való, akkor mégis hova? Zajt hallok hátra fordulok amikor Nathan közelít felém.
- Mondtam már hogy ne kutakodj.
- Csak unatkoztam és gondoltam elüthetnénk az időt.
Ajkaimat széles mosolyra húzom, kiveszi a kezemből az eszközt majd rám néz.
- Letti mit szeretnél?
Elvörösödök majd lehajtom a fejem, Nathan az államnál fogva fel emeli a fejemet és szájon csókol, hevesen falni kezdi ajkaimat mire keze le téved a fenekemre és erősen bele markol.
- Téged akarlak Nathan.
Két csók váltás között ajkába suttogom, fel emel majd az ágyra dob. Le helyezi mellém a tárgyat majd ingjéhez nyúl és lassan kezdi el kigombolni, ez a várakozás annyira felizgat hogy fel ülök és leszedem róla amilyen gyorsan csak tudom.
- Látom nagyon elemében van Mrs.White.
- Még mindig nem vagyunk hivatalosan házasok ugye tudod?
Mutató ujjával csendre irányít majd lassan lehúzza rólam a felsőmet.
- Ez most nem a csevegés ideje.
Melltartómat kikapcsolja majd egyik mellemet kezdi el szájával harapni. Hajába markolok és nyögni kezdek. Kezével megérint ott lent és izgatni kezdi érzékeny pontjaimat. Nadrágjához nyúlok, kattant az öve majd kezemmel én is megérintem kemény férfiasságát. Markolni és húzógatni kezdem amire ő egyre jobban bedurvul. Megfogva a nadrágomat és lehúzza rólam, az eszköz egyik pántját lábamra helyezi majd a másikkal is elvégzi ugyan ezt. Á szóval a lábamra való.
Hirtelen fel emeli a lábamat és szét húzza az arany vas részt hatalmas terpeszben fekszek előtte, Nathan a lábamat végig csókolja majd belső combomhoz érve belém kóstol. Hajába markolva nyögök és engedem a testemnek hogy engedjen át a gyönyör hullámán. Nathan abba hagyja majd kaján mosollyal a száján rám néz.
- Jól vagy?
- Ah..aha.
Megfogja a vas részt középen és felültet, ajkamba csókol, többet akarok tőle amire ő megfog és a hasamra fordít, felhúzza a combomat majd alsó nadrágját levéve magáról belém helyezte férfiasságát. Egyszer majd kétszer lökött rajtam amikor éreztem hogy közel van az orgazmushoz. Egyre gyorsabban mozgott bennem majd mikor már mindketten elélveztünk Nathan le szedte a lábamról a bilincseket és vissza rakta a szekrénybe.
Amíg vissza öltöztem muszáj volt rá kérdeznem a hónapok óta tartó dolgokra.
- Nathan.
- Igen? Valami baj van?
Leültem az ágyra, Nathan vissza öltözött majd mellém ülve megfogta a kezemet.
- Megcsalsz?
Nathan szeme elkerekedett majd nevetni kezdett.
- Ezt most komolyan kérdezted?
- Hát máshogy nem tudom..napok sőt már hónapok óta furcsa vagy, későn érsz haza, le vagy törve, mindennap a dolgozó szobába kiabálsz a telefonba és ideges vagy. Mi történt?
Nathan elengedte a kezem és fel állt, hajába túrva mászkált fel alá a szobában, egész végig követtem a szememmel hogy mit csinál majd amikor össze találkozott a tekintettünk félelmet és aggódást láttam rajta.
- Nathan mi a fene történt? Nem működik az üzlet vagy mi?
- Nem erről van szó..inkább menjünk és hozzuk haza Lilyt.
- Inkább mond el mi ez az egész.
Nathan felállít majd mélyen a szemembe néz, a hajamból eltűr egy rakoncátlan hajtincset. Megfogja az arcomat majd egy hosszas szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra.
Hirtelen sós ízt érzek az ajkaink között. Nathan sír? De mégis mi a fene ütött belé.
- Héhh..minden oké?
- Nem..sajnos nem..Letti amikor megszületett Lily akkor Alex szólt nekem hogy Jason kiszabadult a börtönből.
Az arcom fal fehér lett, a számhoz kaptam majd amilyen gyorsan csak tudtam leültem vissza. Szédülök érzem hogy elfogok ájulni, Nathan oda húz magához majd folytatni kezdi.
- Nyugi én itt vagyok és megvédelek titeket ez az első hely ahova jönni tudna szóval elmegyünk és visszük Lilyt is.
- És..hova akarsz menni? És tudják már hogy hol van?
- Sajnos nem még bujkál de meglesz ne aggódj.
Megsimogatja a fejemet majd egy homlok puszit ad.
- Elmegyünk Los Angelesbe az egyik  lakásomba ott biztos nem fog keresni minket.
Nathanhez bújva próbáltam megnyugodni.
Később mikor már az egész család együtt volt a konyhába vacsorát csináltam amíg Nathan és Lily a nappaliban játszottak. Hirtelen jelezni kezdett a telefonom. Egy ismeretlen számról kaptam üzenetet, idegesen feloldottam a telefonom majd remegő kezekkel elolvastam az üzenetet.
Ismeretlen:
Élvezd az életet amíg tudod.